Történetek - 28.oldal

- Hát… sok mágia kell egy halott feltámasztásához. A legtöbbjüket csak a nekromancia tartja össze. Ha megfosztanánk őket tőle, egy kupac csonttá esnének szét – magyarázta Tamika.
- A nekromancia bizony erőssé tehet akárkit. Ezek a csontkupacok a varázslattól sokkal erősebbek, mint egy egészséges férfi. Igaz, már feltalálták a nekromancia ellenszerét, de nem önthetjük le az egész nekropoliszi sereget trutyival…

Amikor kilépett, teljesen meztelen volt. Megcsodáltam tökéletes alakját, és megállapítottam, hogy tényleg elég sportos. Még nedves bimbói hegyesen meredtek előre csinos melléből, hosszú, fekete haja a vállára omlott. Borotvált puncija fölött csak egy keskeny, függőleges csíkot hagyott meg a szőrből...

Kinéztem a híd ablakán, pár apró rakéta hagyta el a hajó elejét, majd elkezdtek körbe-körbe repkedni.
- Remélem ennyi elég lesz, hogy megzavarjuk a rádiókommunikációjukat. Vedd célba az egyik csatahajó meghajtórendszerét, és lőj ki rá pár foton torpedót.
- Kezdenek körbefogni minket Pier, és pár zöld pötty jelent meg a radaron, a számítógép szerint mágneses pulzárok...

- Nos – próbálta Mihály bácsi folytatni –, Annuska és Tóbiás már ismerik egy ideje egymást, kedves barátok, és miután tegnap beszéltem Annussal, aki jelezte, hogy nagyon is örülne, ha az én Tóbiás öcsém felesége lehetne, így ha te és a bátyám is áldásotokat adjátok rá, akkor hamarosan megtarthatjuk az eljegyzést is.
A teraszon továbbra is néma csend volt. Barna úr mintha sokkot kapott volna a hírtől, csak ült, kezében a csészéjével.
- Hogy őszinte legyek, ez a bejelentés úgy...

Anyu mormol valamit, de a lány nem érti. Kimegy a szobából, kinyitja az üveget, és önt ide is, oda is a löttyből. Szépen egyenletesen, ahogy a haját szokta fésülgetni.
A bejárati ajtó előtt játszadozik így, amikor egy alakot lát meg a tömör üvegen keresztül.
Széles mosolyra nyílik a szája. Igazi, és őszinte. Halkan kinyitja az ajtót. A kulcsok alig zörrenek meg egyszer kétszer...

Visszafordultam a vámpírok felé. Mindketten csak bólintottak. Nem igazán a tényleges engedélyemre volt szükségük, de tisztelték annyira a barátságunkat, hogy adjanak egy kis időt, amíg én is belátom, hogy nincs más választásunk, és ne utasítsák a hátam mögött a Fürkészeket. Bár gyanítom, hogy ebben főleg Rüsztiék keze volt. Csonyiból például az életben nem néznék ki annyi érzelmet, ami egy ilyen lépéshez kell. Vagy érzelmet úgy egyáltalán. Ha Solon halott, majd megbosszuljuk. Ő ezt a nyelvet...

Most újra regiztem, előzőleg Adela néven voltam fenn. Akkor felraktam a HOMM3- A Holtak Csókja c. történetem 3 fejezetét. Ez is a Heroes of Might and Magic 3 világában játszódik, csak újra kezdtem a történetet. Néhány helyen hasonlít az előzőre, de aztán más tájékra evez. Jó olvasást! :)

Meghatottan álltunk a csodálatos csúcsok előtt, és elmélyedve néztük a sötét semmibe vesző fényeket az éjszaka csöndjében. Te meg csak néztél rám, és láttam a szemedben azt a vágyat, hogy hazudjak szépet a máért és a holnapért, és ne törődjek mással. Annyiszor volt más arcod, annyiszor volt más neved, de mindig ezt kérted, hogy menjünk, sétáljunk egyet a fák alatt, ahol laposabb a táj, ahol szelídebbek a lankák, ahol messzebbre látni...

- Ez egy vámpírjel. Ősrégi és viszonylag közismert - folytatta Nhaxra, és a levegőben végigfutatta az ujját a kialakult Jelen. - Többféle jelentése ismert. Jószándékú, Irgalmas, Nagylelkű.
- És egyben egy Farkasé is. Az Alfáé – felelte Rüszti.- de a jelentését nem ismerem.
Átmentünk az ő oldalára, meglódult a szívverésem. A porba rajzolt rúna innen nézve is értelmes volt.
- Sötétség, rosszindulat – suttogtam. - Mit vettél ki belőle?

A fenevadak megérezték a félelem szagát, és lázba jöttek tőle. Keserves, mélyről jövő morgások szakadtak fel a rémítő torkokból. Éhes lények kínzó sikolyai.
Az utolsó mászott fel éppen a többiek hátán. Rám pillantott a „torony” tetején egyensúlyozva, majd elrúgta magát, és az egyik alsó ágon termett. Elégedett sziszegés tört fel a négy vadászból, miközben a létra szétesett, az utolsó pedig elindult felfelé. Felém...