Történetek - 24.oldal

Hihetetlen, hogy az ember mi mindenre képes egy kis szereteté. Valakik csak egy ölelésre vágynak, hogy érezzék nincsenek egyedül, mások elhitetik magukkal, hogy nincs szükségük senkire sem. Sajnos a mi világunk nem olyan, hogy mindenki boldogan éli hitvány kis életét. A mi világunkban csalódnunk kell abba, akit szeretünk, szenvedni érte és a sors, ha úgy gondolja eleget szórakozott velünk, elhajít minket, mint egy olcsó kis játékot...

ufrozina szaladt, ahogyan csak bírt. A törpe pedig átváltozott egy emberalakká. Sudár, fess és sármos férfivá. Csak nézett a nő után. Némi megvetéssel, szánalommal és undorral vegyítve. Gyűlölte őt minden porcikájával, és szerette őt a szerelem legnagyobb tűzével. Választania kellett a két érzés közül. A gyűlöletet választotta. Fabatkát sem ért az élete miután így elbánt vele a szeretett nő...

Folyton pörög az agyam, mindig ugyanaz az a kérdés. MIÉRT? Miért hazudnak az emberek? Miért félünk megbízni másokban? Miért nem tudom elérni a célomat? Miért és miért? Egy kérdés, sok válasz. Talán attól félünk, hogy sebezhetővé válunk. Minden válasz talánnal végződik...

- Tudnod kell azt is, hogy mindaz, amit át fogsz élni, az nem a valóság lesz. A valóságtól oly messze áll, mint amilyen közel.
- Tessék?
- A képzeletedben fog mindez végbemenni. Álomvilágban fogsz élni, ott hajtod végre a dolgodat. Nem a valóságban leszel, mégis valós dolgokat teszel. Eme vizsgával bizonyítod, hogy tiszta szívű lény vagy, és bármire képes. Így tükrözöd az álomvilágban tett dolgokat a valóságra. Amit ott teszel, az itt meg nem történt. Mégis hűséget és nemességet...

Eufrozina megkönnyebbülten ment ki a templomból, tudván, hogy nem követett el bűnt, és János pap is támogatja őt. Végre szabadnak érezte a lelkét, és szinte szárnyalni lett volna kedve a boldogságtól. Boldog volt, hiszen egy reménysugár nyílt meg előtte, ami azt sugallta, hogy újra láthatja a szerelmét. Csak abban reménykedett, hogy képes lesz megbocsátani neki Anton azt, ahogyan viselkedett vele elválásukkor. Visszaemlékezett arra a szörnyű napra...

A lány hirtelen egy különösen lágy, csilingelő hangra figyelt fel, ami felállásra késztette. Megfordulva észrevett egy vörös hajú nőt, aki szívmelengetően rá mosolygott, s mintha biztatni akarta volna ezzel, hogy menjen tovább. A gyermek hirtelen nagyon könnyűnek érezte apró testét, s viszonozta a mosolyt. Ezt követően tovább indult, immár emelt fővel...

Azt tartja a mondás, hogy barátság nem lehet egy nő és egy férfi között. Nos ez nem minden esetben igaz, hiszen ha a két egyén már gyermekkoruk óta ismerik egymást, akkor lehet köztük mély barátság is. Viszont lehetséges mégis, hogy van eme mondásnak valami valóságalapja. De ezt hagyom, hogy mindenki maga döntse el...

Tanár Úrnak tisztelettel jelentem az osztály létszáma 6, ugyanis: Feri haknizott édesapjának, ezért az felbőszülve úgy megverte, hogy eltört az orra és kórházba került; Viktor a Bahamákon sütteti a hasát és nevet rajtunk; Kinga megvert egy kislányt, amiért az fagyit evett az utcán, ezért javítóintézetbe került...

"A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd. Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb."

- Csak azt szerettem volna közölni, hogy az Inferno is megtudta, hol rejtőzik a Grál. Nem tudjuk hogyan, de megtörtént. – mondta inkább csak a padlónak, hiszen nem tudott volna úgy a másik kettő szemébe nézni, hogy azok testét csak egy takaró fedi.
Tamika és Rion rémült pillantást váltottak egymással. Fel akartak pattanni az ágyból, de még idejében észbe kaptak, és befejezték a vészes műveletet...