Történetek - 21.oldal

Mi ez az érzés? Miért nem múlik már el? A szívem összeszorul, apró darabokra törik, vérzik. Fuldoklom, görcsösen szorítom ökölbe a kezemet. Sikítok, ordítok, de hiába, senki nem hallja a hangom. A lelkem sikolyát. A szívem fájdalmát. Senki nem látja a sötétséget. Senki nem érzi a szorítást. Szenvedek. Sírástól ziláltan, hörögve térdelek a tükör előtt lehajtott fejjel. Képtelen vagyok szembenézni saját magammal...

Elégedetten ülök be az autóba. Végre megszereztem a mai újságot. Szükségem is lesz rá, ugyanis egész nap itt fogok ülni és unatkozni, mint minden nap. Július van, a legnagyobb hőség. Ilyenkor kéne a strandon lenni. Lehet, hogy mégis hallgatnom kellett volna anyámra és fogorvosnak menni, nem rendőrnek. Mostmár mindegy...

A tündék a völgyből, a sárkányok a hegyből rohamozták a másik fajt. Az erdő eddig nyugalmas csendjét csatazajok, kiáltások, üvöltések, lánccsörgések és tűz ropogása törte meg. Ennek ellenére még egyetlen holt lélek sem feküdt a földön, s ha volt is sebesült, sikerült időben elhordani őket onnan, hogy a hátulról előre nyomuló seregek ne tapossák agyon...

- Béke. Melegedj csak, ifjú harcos, és én közben beszélek neked a békéről. A történelem csalhatatlan, és még a legfigyelmetlenebb halandóval is meg lehet értetni a lényeget, ha az ember elég sokszor elismétli... a békét a háború hiányának tartod, vagy annál alig többnek? A felszínen talán ez igaz lehet. De hadd magyarázzam el a béke igazi velejáróit, fiatal barátom! A béke az érzékek eltompulása, a kultúrát érintő dekadencia, melyet az alantas szórakozás növekvő népszerűsége kísér...

… Becsengetek megint az első sorban és újra fizikán. Az egyik legvonzóbb tanárnál, aki talán alig múlt még 30. Gyönyörű lábak, karcsú derék, villámokat hányó óriási barna szemek a legmagabiztosabb tekintettel párosítva, de ami mindenkit megbabonáz, az a szép egyenesen lebomló vörös haja...

Tanya óvatosan Chrisre sandított, mire a mellette ülő Amy megfogta a kezét, hogy további figyelemre bíztassa. De Chris már észrevette Diana barátnőjének apró pillantását, majd egy rövid pillanatig visszagondolt a történetre.
Kirázta a hideg. Mert, mi van, ha igaz? Csak nyitott szemmel kell járni… akik ismerik, azok sem hiszik el… Vagy valami ilyesmit mondhatott nagyapa. De elvégre ki is hinne el ennyi sok mesét? Sárkányok? Tündék? Éji manók?
Ugyan…

A következő pár percben egy történetet fogok nektek elmesélni. Nem kezdem el bizonygatni, hogy igaz történet. Valószínűleg nem hinnétek el, mert Ti még nem tudjátok, hogy ebben a groteszk világban mennyi minden megtörténhet.
Ahhoz, hogy megfelelő perspektívából szemléljétek a történteket, némi múltba való visszatekintés szükséges...

Ahogy belépsz a terembe, megcsap az állott izzadtságszag. Körbenézel, asztalok két hosszú sorban, rajtuk gyűrött, marhapörkölttől foltos terítő. Kések, villák összevissza, tányérokban ételmaradék, használt szalvéták meg pár ember...

Mellettem egy nő fekszik, én pedig laptoppal az ölemben gépelem a következő sorokat. Felmerülhet benned a kérdés, vajon miért nem a nővel foglalkozom a számítógépem helyett. A kérdésedet megválaszolandó: a nő halott. Halott, mert megöltem. Megöltem, mert ki akartak használni a barátjával. A barátja is halott. Az ő teste a nőé mellett hever...

Felsétáltam a suli tetejére, ahol általában a szüneteket tartják a diákok maguknak, vagyis a lógók ide tömörülnek fel. A hosszú lépcsőzés után az ajtót kitárva teljesen üres volt és csöndes minden, egy lélek sem volt fent a tetőn, pedig azt gondoltam, hogy sok „lyukasórás” lesz, hát tévedtem. Az ajtó melletti fal mögött kicsivel volt egy kis színpad, ahol ücsörögnek, cigiznek illetve átbeszélik szexuális életüknek tartalmát. Hú nagyon érdekes lehet. Ki, hogy baszott be tegnap este, és,...