Történetek - 18.oldal

Először csak a könyökünk ért össze egyszer, mintegy véletlenül. Másodszor már biztosan nem volt véletlen. Az ő bal könyöke az én jobbommal. Egy negyed lépést léptem hátra, ne kelljen csípőre tennem a kezem, hogy a karjához súrlódjon a karom. Apró borzongás futott rajtam keresztül, és megéreztem a bőrömön, hogy az ő karján is felállnak az apró szőrszálak. Balra néztem, a barátnőmre, aki szemmel láthatóan jól szórakozott a baráti társaságunkkal. Finoman nekidőltem a jobbomon lévő nőnek,...

- Istenek vagyunk? – Artemisz hangja teljesen közömbös volt, amolyan hétköznapi, mintha olyan megszokott lett volna, mintha mondjuk azt mondta volna: „Gimnazisták vagyunk?”
- Igen – bukott ki a válasz Chrisből, hamarabb és erősebben, mint azt szerette volna.
- Igen, mind a ketten azok vagyunk.
- De akkor hogyhogy nem az Olümposzon ülünk nektár eszegetve, és ambróziát szürcsölgetve, miközben…
- Jut is eszembe! Ha hirtelen erős bizsergés jár át, és utána úgy érzed,...

Nem hiszem el, hogy mindez velem történik. Csak tizenhat éves vagyok. Hogy várhatják el tőlem, hogy kezelni tudjam a helyzetet? Két hete meghalt az anyám, és most egy olyan férfihoz kell költöznöm, akit gyakorlatilag nem is ismerek. A férfihoz, aki tizenhat éve felcsinálta anyámat, és aztán úgy dobott el minket, mint egy üres kólás dobozt. Ennyi év után játszani akarja a jó apukát, és magához vett. Most ott kell laknom vele, a némberével, és a fiával valahol az Isten háta mögött, távol...

Egy űrhajó egyik termébe benyitva több száz idegen lényre bukkantak, akik szörnyű állapotban voltak. A földön több holttest feküdt, egymást ették. A lények hihetetlenül alultápláltak voltak. Az érdekes pedig az volt, hogy a katonát értették, amit a lények mondanak. A kommunikáció azonban nem a szokványos módon történt. A lények gondolatátvitellel kommunikáltak az emberek felé. Ők pedig valójában nem az emberi nyelvet értették meg, hanem azt, ami a beszélő fejében a beszéd közben lejátszódik......

És ekkor jött el az a pillanat, amikor beismertem magamnak, hogy a harisnya csak egy eszköz volt a punci eléréshez. Mit számított a puha anyag, mit számított az ára, fogtam és kiharaptam, majd a kezemmel csináltam rajta egy akkor lyukat, hogy a nagyajkak kiférjenek. Ismét nyalni kezdtem, szívtam, szürcsöltem, mintha az életem függne tőle...

Nóri egy ollót keresett, s szemből közelített vonzalma tárgyához.
- Arra most nem lesz szükség – mondta Elza széles mosollyal az arcán, kezeivel megfogta Nóri fenekét, s gyengéden magához húzta. Lassan simogatta feszes seggét, néha kicsit belemarkolt. Tekintetük egymásba fonódott, Nóri alig láthatóan megnyalta az ajkát, amiből tapasztalt partnere rögtön tudta, mire vágyik...

Ismét egy nehéz nap állt a hátam mögött. Hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam és beestem az ágyba. Nagyon álmos voltam. Ahogy lassan lecsukódott a szemem ismét a már szokásos álmomban találtam magam. Mostanság egy tűzoltóval chatelek, akinek már elég sok mindent elmondtam magamról, ennek tudtam be az álmaimat. Azt is tudta, hogy hol lakom. Egyszer már egy randit is megbeszéltünk, de végül behívták dolgozni, így az elmaradt...

Eszébe jutottak a régi napok. Amikor egy nap több férfi is megfordult nála. Egy kora tavasz napon ez a fazon egy teljes napra beköltözött hozzá. Akkor egész nap szopott. Most ezen járt az agya. Soha nem akart semmit érezni a kuncsaftok iránt, ezt a férfit valahol mélyen azonban kedvelte. Amikor kemény faszát a szájába verte, gyönyörű érzés fogta el. De talán...

Azon az alkoholmámoros éjszakán a világ megszűnik létezni számomra, csak te voltál, és én. Lassan kezdtél bele óvatosan fel-fel pillantva rám vártad, mit reagálok arra, amit mondasz, féltél, hogy nincs bennem tartás, és melledre borulva zokogok majd...

- Mi van? Nem dugunk? – szólalt meg végül a lány agresszíven.
- De, máris – a fiú nem akarta szóba hozni az iménti felfedezését. Simogatni kezdte a haját, hogy egy kis időt nyerjen. Mibe csöppent? Felszed egy könnyű kis csajt, és erre tessék! Nem tudott úgy tenni, mintha nem vett volna észre semmit...