Történetek - 18.oldal

Ahogy belépett a fában lévő kis otthonába, becsapta maga mögött az ajtót, majd leroskadt elé, és könnyekben tört ki. Fejében a gondolatok, akár a gyorsvonatok, összevissza száguldoztak, mindegyik más-más irányba, más-más érzelmeket vonva maga után. Felhúzta a térdeit, átkarolta, fejét pedig lehajtotta. Könnyei, akár a tó melletti vízesés, ömlöttek ki szeme sarkánál, s minden egyes könny egy-egy problémát vitt magával. Chris lassan meg is könnyebbült, s ahogy felemelte a fejét halkan sikoltott...

- Hiányoztál – suttogta a fiú a fülébe.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte Chris, nagy szemekkel meredve rá.
- Ugyan, mit számít ez? Csak látni akartalak, és egy kicsit együtt lenni veled. Olyan nagy baj ez? Kérlek, ugye nem akarsz okot adni arra, hogy azt higgyem, már nem szeretsz annyira?
A lány heves ellenkezésbe kezdett, de szíve mélyén érezte, a fiúnak van igaza. Már nem szerette őt annyira. Valami megváltozott, valami olyan került a felszínre, ami eddig...

- De úgy igazán… Te sem hiszed, hogy ez valóság! Ez… Láttam, ahogy világra jött egy unikornis, érted?! Volt igazi szarva is és – itt elnevette magát – olyan kis ügyetlen volt, mint… mint… mint egy ügyetlen, hófehér kis szőrcsomó. Nagyon, nagyon édes volt.
- Minden bizonnyal – somolygott a fiú is, és egy puszit nyomott a Chris fejére.
- Igen, az volt, de mégis! Ilyenek… ilyenek egyszerűen nincsenek, érted? Szóval mi most…

Először csak a könyökünk ért össze egyszer, mintegy véletlenül. Másodszor már biztosan nem volt véletlen. Az ő bal könyöke az én jobbommal. Egy negyed lépést léptem hátra, ne kelljen csípőre tennem a kezem, hogy a karjához súrlódjon a karom. Apró borzongás futott rajtam keresztül, és megéreztem a bőrömön, hogy az ő karján is felállnak az apró szőrszálak. Balra néztem, a barátnőmre, aki szemmel láthatóan jól szórakozott a baráti társaságunkkal. Finoman nekidőltem a jobbomon lévő nőnek,...

- Istenek vagyunk? – Artemisz hangja teljesen közömbös volt, amolyan hétköznapi, mintha olyan megszokott lett volna, mintha mondjuk azt mondta volna: „Gimnazisták vagyunk?”
- Igen – bukott ki a válasz Chrisből, hamarabb és erősebben, mint azt szerette volna.
- Igen, mind a ketten azok vagyunk.
- De akkor hogyhogy nem az Olümposzon ülünk nektár eszegetve, és ambróziát szürcsölgetve, miközben…
- Jut is eszembe! Ha hirtelen erős bizsergés jár át, és utána úgy érzed,...

Nem hiszem el, hogy mindez velem történik. Csak tizenhat éves vagyok. Hogy várhatják el tőlem, hogy kezelni tudjam a helyzetet? Két hete meghalt az anyám, és most egy olyan férfihoz kell költöznöm, akit gyakorlatilag nem is ismerek. A férfihoz, aki tizenhat éve felcsinálta anyámat, és aztán úgy dobott el minket, mint egy üres kólás dobozt. Ennyi év után játszani akarja a jó apukát, és magához vett. Most ott kell laknom vele, a némberével, és a fiával valahol az Isten háta mögött, távol...

Egy űrhajó egyik termébe benyitva több száz idegen lényre bukkantak, akik szörnyű állapotban voltak. A földön több holttest feküdt, egymást ették. A lények hihetetlenül alultápláltak voltak. Az érdekes pedig az volt, hogy a katonát értették, amit a lények mondanak. A kommunikáció azonban nem a szokványos módon történt. A lények gondolatátvitellel kommunikáltak az emberek felé. Ők pedig valójában nem az emberi nyelvet értették meg, hanem azt, ami a beszélő fejében a beszéd közben lejátszódik......

És ekkor jött el az a pillanat, amikor beismertem magamnak, hogy a harisnya csak egy eszköz volt a punci eléréshez. Mit számított a puha anyag, mit számított az ára, fogtam és kiharaptam, majd a kezemmel csináltam rajta egy akkor lyukat, hogy a nagyajkak kiférjenek. Ismét nyalni kezdtem, szívtam, szürcsöltem, mintha az életem függne tőle...

Nóri egy ollót keresett, s szemből közelített vonzalma tárgyához.
- Arra most nem lesz szükség – mondta Elza széles mosollyal az arcán, kezeivel megfogta Nóri fenekét, s gyengéden magához húzta. Lassan simogatta feszes seggét, néha kicsit belemarkolt. Tekintetük egymásba fonódott, Nóri alig láthatóan megnyalta az ajkát, amiből tapasztalt partnere rögtön tudta, mire vágyik...

Ismét egy nehéz nap állt a hátam mögött. Hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam és beestem az ágyba. Nagyon álmos voltam. Ahogy lassan lecsukódott a szemem ismét a már szokásos álmomban találtam magam. Mostanság egy tűzoltóval chatelek, akinek már elég sok mindent elmondtam magamról, ennek tudtam be az álmaimat. Azt is tudta, hogy hol lakom. Egyszer már egy randit is megbeszéltünk, de végül behívták dolgozni, így az elmaradt...