Történetek - 12.oldal

- Te meztelen vagy? - hallottam a kérdést közvetlen közelről, és azt is hallottam, hogy az a valaki, aki beszél hozzám, vigyorog. Holott a szemem még csukva volt.
- Petiii… - a hangom különösen nyomorékul hangzott. Ez van reggelente.. de segáz. Még jó hogy Peti igazából nem fiú. Illetve fiú, csak éppen nem a magamfajtákra bukik. Nem a lányokra. Kicsit sajnálom is amúgy, de hát mit tehetnék?
- Nagyon utállak, ugye tudod? Épp… álmodtam - erős hangsúlyt fektettem az utolsó szóra,...

Hosszú percekkel később a fiú kerekedett felül és csókjaival a lány nyakát ostromolta, közben lehúzta róla a topját, majd lejjebb indult. Ahogy a melleit elhagyta, két kezével a rövidnadrágjától is megszabadította, majd feltárult előtte a lány gyönyörű, meztelen teste. Mellei feszesek voltak, hasa lapos, combja izmos, szeméremdombja pedig teljesen csupasz. Finom, édeskés illatot érzett. A lány lábai közé vetette magát, és az illatból íz lett...

Megfordulok, átölellek, és szemem megakad a tejszínhabos dobozon. Farkadra fújok belőle egy keveset, és élvezettel lenyalom róla, majd a pultra ülök, és a puncimra is nyomok egy keveset, hátha Te is szereted az édességnek ezt a formáját...

Közelednek a fények. A távolban elveszik a táj. Köd borítja a végzet kezdetét. De a fény közeledik....

A peronon állok. Körülöttem homályos arcok. Elmosott emlékképek. Gondolatban a fellegekben járok. Ül...

Újra a kilencedik felhőn üldögélek. Határtalan boldogság vesz körül. A nyugalom szele érint meg. Agg...

- Na mi van Weasley Patkány? A nyáron felbátorodtál? – nevetett gúnyosan Malfoy.
- Hagyd békén Ronaldot – szólalt meg Granger és előre lépett.
- Húh, vagy mi lesz? – játszotta az ijedtet Draco.
Mind az öten pálcával álltunk a kezünkben. Szerencsénkre, jött egy szigorú tekintetű boszorkány, McGalagony – asszem így hívják - és leállította a készülő összecsapást.
- Maguk meg mit művelnek? Még meg sem jöttek, de már keresik a bajt. Mindannyian vonuljanak a hálókörletükbe!...

- Igen. Hová sietsz ennyire? Még van negyed óra a vonat indulásáig! – kiáltottam neki vissza, aztán a pálcám segítségével lelebegtettem bőröndömet.
- Na végre. Már azt hittem, itt öregszem meg – morogta a fiú.
- Ma tényleg bal lábbal keltél – csóváltam meg a fejem. – Akkor, irány hopponálni a 9 és ¾ vágányra! – adtam ki az utasítást, a következő pillanatban már el is pukkantunk...

Átkarolta a vállam, és bevezetett a házba. Leültetett a nappaliban egy nagyobb velúr fotelre, és kiszaladta konyhába jeges teáért. Közben végignéztem a szobán. A bútorok modernek és tiszták voltak, a padlón egy nagy bolyhos fehér szőnyeg. Klementine visszatért két pohár teával.
- Na? - nézett rám. - Mit szeretnél mondani?
- Igazából nem volt konkrét ötletem - mentegetőztem. Klementine le akart ülni a fotelre, de megbotlott, és az ital a kebleire loccsant. A vékony anyag rögtön...

Ja igen. Az apa, aki elől menekülünk, nem más, mint Voldemort Nagyúr. Ő az apám. Sajnos. Bár néha igen jó megfélemlítő eszköz, ha közlöm a többi söpredékkel, hogy ki a drága apucikám. Sokkal kezesebbek lesznek. Az anyámról fogalmam sincs, hogy kicsoda, arra tettem fel az életemet, hogy kiderítsem. Ezért fogok szeptembertől a Roxfortba járni. Jipíáé!
De addig meg kell szállnom valahol és erre a megfelelő hely a nagypapi háza. Tudok helyeket választani, az biztos...