Szerviz 1. rész

(Az autó szerviz nem tipikus hely a csajozásra, de a legjobb történeteket az élet írja.)

A menedzsernek borzaszóan fájt a feje. Már mindent bevett, redbullt, adwilt, mindent, de nem használt. És késésben is volt. Általában sofőr szolgálattal vitette szervizbe az Audiját, mert az idő pénz, de most csak a fedélzeti kompjúter rendetlenkedett, apró hiba, 10 perc alatt megjavítják, és a márkaszerviz is épp útba esett következő tárgyalása helyszíne felé.
Csak ne öntött volna fel így a garatra előző este. Volt egyetemi cimboráját látta vendégül a feleségével és gyerekeivel a vadonatúj rózsadombi házában, egyfajta házavató buli volt ez. Rég nem találkoztak, és remek este lett. Sok bor fogyott, és bár a menedzser már nem emlékezett minden részletre, úgy rémlett sokat beszélgettek a szexről. Sőt, a végén még a cimborája feleségének feszes seggét is fogdosta annak unszolására, miközben a kapatos vendége az ő felesége szoknyája alá akart befényképezni vadiúj mobiljával. Még szerencse, hogy a gyerekek elfáradtak, ki tudja hová fajult volna az este.

A menedzser sok mindent kipróbált már, de ezt azért mégsem. Nem mintha szégyellős lett volna, abból már rég kinőtt. Bezzeg egyetemi évei alatt sokkal szégyenlősebb volt. Nagy orrával, keseszínű csapzott hajával, hófehér bőrével, nyeszlett testalkatával maga is tudta, hogy nem a nők bálványa. Ráadásul szégyenlős is volt, állandóan elpirult, ha megpróbált leszólítani egy lányt az utcán. Alig volt csaja, és ha az embernek a homlokára van írva, hogy lúzer, akkor nem is lesz. Így persze a tapasztalatszerzés is nehézkesen ment, és egyre kevésbé volt kedve csajokat leszólítania, hiszen már előre tudta a kiábrándító választ. Pedig roppant szórakoztató ember volt, jó dumával. Így ismerkedett meg feleségével is pár évvel később, akit elvarázsolt a dumája, a fellépése. Igaz ehhez más is kellett. A siker.

A menedzser akkor kezdett el dolgozni egy jó nevű nemzetközi vállalatnál, és hirtelen úgy érezte kitárult előtte a világ. Mert így is volt, fogadások, külföldi utazások, elegáns környezet, és jó nők. Nem a nyeszlett egyetemi bigék saruban és kopott farmerben, hanem igazi nők, kiskosztümben, tűsarkúban. Mégsem ilyen feleséget választott, nem véletlenül. Nem volt égig érő szerelem, de már 10 éve kitartottak egymás mellett szó szerint jóban és rosszban. Ráadásul egyre jobban egymáshoz passzoltak. És a szex is fantasztikus volt, sőt ennyi év házasság után egyre jobb. Mint előző este kiderült, messze jobb, mint az átlag. Vendégeik elégedetten konstatálták, hogy más barátaiknál nekik nagyságrenddel jobb a nemi életük a heti 1-2 alkalommal. A menedzser nem dicsekvésképp árulta el, hogy náluk a heti 5 inkább átlagos, és hétvégén, ha a gyerek a nagyszülőknél van a napi 2 sem ritka, hanem mert természetességgel beszélt a szexről, mint az élet egyik fontos részéről. A minőségre sem volt panasz, bár felesége kevés korábbi tapasztalattal rendelkezett, a menedzsernek volt alkalma bővíteni ismereteit a vállalati konferenciákon. Nem volt lelkiismeret furdalása, hiszen ebből a felesége is profitált, és amit nem tudunk, az nem fáj – volt a megállapodás közöttük. Csak egyszer bukott le, de akkor nagyon. És sajnos akkor szerelmes is lett.

De az a történet már a múlté, és a menedzser hálás volt annak a nőnek, mert megtanította őt újra szeretni. A feleségének is hálás volt, mert megértette és túltette magát az ügyön, és mert innentől jobban szerették egymás, mint valaha. A menedzser tudta, hogy mekkora mázlija van a feleségével. A fiatal kislányból vonzó nő lett az évek alatt, a szülés után pedig szerencsés alkatának köszönhetően még szebb lett, mint valaha. A menedzser is elégedetten tekintett a tükörbe reggelenként. A legjobb férfikorban volt. Arcvonásai beértek, már-már jóképű lett, mindig jólfésült haja gesztenyebarnává sötétült. Enyhén napbarnított bőrét és finoman kigyúrt izmait az alagsorban berendezett wellness központban töltött időnek köszönhette, elegáns megjelenését pedig jól szabott öltönyeinek. Szeretett így élni. Úgy érezte elért valamit. Egyetemi társai közül ő vitte a legtöbbre, de meg is dolgozott érte. Előző munkahelyéről gyakran hajnali 2 órakor tudott csak eljönni. El kellett jönnie, nem mehetett így tovább. Most egy kisebb cégnél, kevésbé jelentős feladatkörben dolgozik, de legalább marad ideje magára és a családjára.

Már 11 óra volt, és a szervizben lassan haladtak a dolgok. A fejfájás nem múlt, a mobil megállás nélkül csörgött. A menedzser lenémította az ismeretlen számot. Nem vagyok itt senkinek, gondolta. Sose kapcsolta ki a telefont, éjszakára sem. Egy korábbi főnökétől szerezte ezt a tanulságot, amikor influenzától lázasan feküdt otthon az ágyában, és mikor felépült, már nem volt hová visszamennie. Ilyen az élet, kemény, nem sokat változott az elmúlt több ezer évben. Nekünk férfiaknak küzdeni kell, minden nap, mindenért, gondolta. És a menedzser férfi volt, nagy f-el. Nem ő találta ezt ki, így alakult, a nők alakították így, a nők mondták a szemébe. Mindig megmosolyogta a női magazinokban azokat a sztereotip cikkeket, amik a macsóról, az alfahímről szóltak, a férfiről nagy f-fel. Nem a kigyúrt, BMW-s, kopasz izomagyúakról, hanem az ő félékről, akik, mint minden ilyen, nagyon nősek. Mindig elolvasta ezeket a cikkeket, mert érdekelték a nők, mi a fontos nekik, miről álmodoznak.

Persze sok alfahím rohangált az utcán, de most, itt, a szervizben ő volt az egyetlen ebből a típusból. Az a pocakos, kopaszodó, bajuszos ötvenes pacák a kezeslábasban, biztosan nem volt az. De a fiatal, csapzott hajú, koszlott farmeros, szandálos, pólós kifutófiú sem, aki hevesen próbált udvarolni a csinos pénztáros lánynak. Most ő volt itt az egyetlen jóképű, vállas, jólöltözött, harmincas éveiben lévő, magabiztos fellépésű férfi. De ez most nem nagyon érdekelte, borzasztóan fájt a feje. Ki volt száradva a szája, a sok alkohol dehidratálta. Meglátott egy víz automatát, máris jobb kedve lett. Egy kisgyerek játszadozott az automatával, biztos valamelyik szerviz alkalmazott vitte be a gyerekét, ahogy neki is be kellett vinnie előző héten az övét, mert épp nem volt kire hagyni a nyári szünetben. A kisfiú 5 éves lehetett, épp egyidős a menedzser fiával. Kell az a víz, gondolta, mégis türelmesen segített a kisfiúnak tölteni, apáskodva tanítva meg az automata használatára. Végre tölthetett magának is. Amikor az első jéghideg korty leért a torkán, érezte, hogy megkönnyebbül. És még valamit megérzett.

Valaki figyelte őt. Felnézett a pohár pereme mögül. Egy nő volt az, akihez a gyerek odaszaladt. Mit keres egy nő egy Audi szervizben? És micsoda nő! Fantasztikusan formás lábai hosszan töltötték ki a teret a rövid, könnyű, piros, virágmintás nyári ruha alja és a nem túl magas sarkú piros szandál között, ami feszesre emelte ki a vádlik vonalát. A karcsú derekán összefogott ruha alatt izmos fenék feszült, feljebb C kosaras push-up melltartó domborodott. Finom metszésű arcát koromfekete kleopátra frizura keretezte, apró ajkain megcsillant a szájfény, macskavágású szemei huncutul mosolyogtak. Kevés ékszert viselt, pár öltözékéhez illő bizsut hordott a nyakában és karján és ujjain. Körmei a ruhával megegyező színben pompáztak, vékony bokáján diszkrét divat tetoválás futott körbe. Vajon hol lehet még tetoválása, morfondírozott a menedzser.
A nő harmincas évei elején járhatott, csakúgy, mint a legtöbb óvodás korú gyermekkel sétálgató anyuka, de ez a nő más volt, mint azok az átlag anyukák. Nagyon is más volt, mint azok az elnyűtt, kövérkés, lelakott, elhanyagolt, mackónadrágos nők, akik azt hiszik, hogy a gyerek szülésével eleget tettek le az asztalra ahhoz, hogy most már életük végéig kitartson mellettük a férjük, akármennyire is eltramplisodnak, és elsárkányosodnak.

A menedzser csak bámulta a nőt, aki mintha enyhén biccentett volna, félmosolyra húzva a száját, így ismerve el a kisfiának nyújtott atyáskodó segítséget. A menedzser visszabiccentett és elmosolyodott. Tudta, hogy a mosolyával sok nőt le tud venni a lábáról, de nem azért tette, hanem mert belülről jött. Épp ezért hatott úgy a nőkre. A többi úgyis a nőm múlik, mindig a nő dönt.

A menedzser már közelebb lépett volna, amikor a munkafelvevő hirtelen megállította.
- Uram, kész van az autója.
- Köszönöm, kérem, a számlát a cégbe küldjék - dörmögte mély baritonján, remélve, hogy a nőre is hatással lesz hangja. Érezte a tarkóján, hogy őt bámulja. Megfordult és odalépett a kisfiához.
- Szia öcsi, ha legközelebb is segítség kell, csak hívj - és a kezébe nyomott egy névjegyet. Majd rákacsintva a nőre elegánsan távozott. Nagy késésben volt. Sajnos most többre nem volt ideje. Azt úgyis tudta, hogy a nők csak akkor lépnek félre, ha otthon nem kapnak meg mindent. Vagy ha kíváncsiak. A férfiak meg ha alkalmuk nyílik rá.

A nő 2 nap múlva telefonált…