Jó buli?

A haveri gárdával rendszeresen tartunk közös bulikat. Mindig más házban jövünk össze, váltogatva a helyszíneket. A legjobban azok az összejövetelek szoktak sikerülni, amiket valamilyen hétvégi házban tartunk. Így szabadon lehet hangoskodni, iszogatni, bográcsolni, nem zavarunk senkit.
Ez a buli is egy ilyen hétvégi házba került összehívásra. Vagy húszan jelentünk meg, sorban érkezve ki-ki a saját autójával. Mire a helyszínre értünk, már emelkedett volt a hangulat, a bogrács alatt lobogott a tűz, és mindenki az általa hozott szeszt kínálgatta a többieknek. Nagy hangzavar közepette csatlakoztunk a társasághoz.

Én természetesen a feleségemmel, Ágival érkeztem. Öt éve voltunk házasok, és a mai napig bele vagyok zúgva. Mindig is azt tartottam, hogy életemben ő a legjobb dolog ami történt velem. Karcsú testalkat, hosszú barna haj, gyönyörű fenék, mandulavágású szemek, nekem mindig a világ leggyönyörűbb nője lesz. Mindig együtt mentünk mindenhova, ma sem volt másként. Hamarosan elsodródtunk egymás mellől, de néha össze-össze néztünk- mosolyogtunk, és ez valahogy elégedetté tett.

Eléggé fáradt voltam, kemény volt a hét, sok volt a munka. Ennek is köszönhető, hogy a vacsora előtti egy-két pálinka rendesen a fejembe szállt. Nem nagyon törődtem vele, hiszen a házban több szoba volt, és úgy is itt akartunk aludni. Jól esett egy kicsit lazítani. Ittam még egy sört, de éreztem, hogy egy kicsit sok lesz. Le akartam állni, de a haverok erősködtek, így ittam még egyet. Kis idő múlva szédülni kezdtem, és éreztem, hogy menthetetlenül eláztam. Hirtelen Ági jelent meg mellettem, és átölelt.
- Jól vagy?
- Jól, csak ledőlök egy kicsit.
Belém karolt, és bekísért a házba. Egy szót sem szólt, nem korholt, mint sok más asszony tette volna. Ezért is szerettem. Betámogatott az egyik szobába, és segített ledőlni egy ágyra. Megsimogatta az arcomat:
- Nincs baj? Ne menjünk ki a mosdóba?
- Nem kell… csak alszom egy kicsit.
- Nem baj, ha visszamegyek a többiekhez?
- Menj csak.
Adott egy puszit az arcomra, de az ajtóból még visszaszólt:
- Szólj ha kellek.
Csak intettem neki, és a következő pillanatban már el is aludtam.
Az ajtó nyitódására ébredtem. Lebegtem álom és ébrenlét között, mikor az ember még
maga sem tudja, hogy valóság-e amit hall.
- Csak megnézem, hogy rendben van-e - hallottam egy suttogó hangot.
Még így is megismertem a feleségem hangját. Odalépett hozzám, és odahajolt hozzám. Mivel teljesen mozdulatlanul feküdtem, megnyugodva állt fel.
- Jól van, megyek vissza.

Eddig nem is gondolkodtam el rajta, hogy kihez beszél. Most azonban láttam, hogy belép utána valaki.
- Mi van? – Kérdezte Ági.
Aki bejött utána nem szólt semmit, csak mellé, lépett, és átölelte.
Ági el akarta taszítani magától, de az nem hagyta. Magához húzta, és erőszakkal meg akarta csókolni.
- Mi a francot akarsz? – nyögött a feleségem.
Próbáltam felugrani, de valahogy teljesen megbénultam. Lehet, hogy az alkohol tette, de hiába akartam ordítani, nem jött ki hang a számon. Mozdulatlanul néztem, ahogy a feleségem küzd. És miért nem kiabál? Bár zaj van kint, meghallanák, vagy felébresztene engem. Csak suttogva tiltakozott.

A támadója ledöntötte a szobában levő másik ágyra, és próbálta lefogni. Sikerült elkapnia Ági mindkét karját, és a feje fölé tartva leszorította az ágyra. Teljes testével ráfeküdt, és belecsókolt a nyakába. Ági kérlelni kezdte, de azt is suttogva:
- Ne csináld légy szíves!
A férfit nem érdekelte. Feltámaszkodott, és egy kézzel megfogta Ági mindkét kezét, míg a másik kezével kirángatta a blúzt a nadrágból. Teljesen felgyűrte a nyakáig, szabaddá téve a melltartót. Egyetlen mozdulattal azt is feltolta, majd szinte rávetette magát a melleire. Miközben továbbra is lefogta a kezét, nyalni-falni kezdte. Hol az egyik, hol a másik félgömböt szívta, szinte harapta.
Én még mindig nem tudtam megmozdulni, valószínűleg sokkot kaptam. Ági dobálta magát a srác alatt, bár egyre kisebb intenzitással. Aztán legnagyobb meglepődésemre meghallottam azokat a sóhajokat, melyeket már annyiszor hallottam szeretkezéseink során. Rájöttem, hogy Ági élvezi azt, ami történik vele. A srác is észrevette, mert elengedte a kezét. Miközben tovább csókolgatta a melleit, kezével simogatni kezdte az egész testét. Durván belemarkolt a fenekébe, miközben a hasát kezdte csókolgatni.

Aztán egy hirtelen mozdulattal feltérdelt. Megmarkolta Ági nadrágját, és szinte egyetlen erőteljes mozdulattal lerántotta róla.
- Légy szíves, ne… - tiltakozott tétován Ági, de nem próbált az ágyról felkelni.
A srácot nem érdekelte. Ráfeküdt, és egyetlen mozdulattal belehatolt. A nadrágját is csak annyira tolta le, hogy elő tudja venni a farkát. A feleségem bugyiját se vette le, csak félrehúzta. Olyan lealacsonyító volt az egész. Mintha egy útszéli kurvát dugnának meg az árokparton, azzal a különbséggel, hogy az én feleségemmel történik mindez.
A férfi egyre gyorsította a tempót. A feneke úgy járt mint a dugattyú, miközben Ági egyre hangosabban sóhajtozott. Aztán a srác egyszer csak leállt, durván elkapta a derekát, és megfordította. Felrántotta, hogy négykézláb álljon, és hátulról nyomta bele. Szinte azonnal elkezdte iszonyatos tempóban döngetni. Bár szinte semmi előjáték nem volt, és a férfi meg se próbálta simogatni, izgatni, mégis Ági láthatóan egyre jobban élvezte. Mintha állatok dugását néztem volna. Egyre hangosabban nyöszörgött, fenekét nekifeszítette a srác ágyékának. Átvette annak ritmusát, és egyre gyorsabb ritmusban keféltek. Most már ha tudtam volna sem akartam megmozdulni. Mintha nem is én néztem volna, ahogy hörögve elélveznek.

A férfi még utoljára jó nagyot lökött a feleségemen. Egy pillanatig mozdulatlanul maradtak, majd a srác feltápászkodott. Felhúzta a nadrágját, és szó nélkül az ajtóhoz ment. Egyetlen szóra se méltatta azt, aki nekem a legdrágább volt, miután megdugta. Mikor kinyitotta az ajtót, megláttam az arcát. Egy új három fős társaság is csatlakozott hozzánk, ma találkoztunk először. A srác köztük volt.

A szobában csend lett. Ági megmozdult a másik ágyon, és felült. Egy ideig mozdulatlan maradt, majd lekelt az ágyról, és odajött hozzám. Egy pillanatig csak nézett, majd lefeküdt mellém, és hozzám bújt, ahogy minden este szokta. Önkéntelenül is átöleltem. Egy-két perc múlva lassabbá vált a lélegzése, el is aludt. Én még sokáig feküdtem, és a sötétséget bámultam. Az agyam olyan üres volt, mintha leszívták volna. Azon gondolkodtam, hogy vajon hányszor feküdtem így a feleségem mellett, miközben a tudtomon kívül valakivel kefélt. A fiút előtte soha nem látta, legalábbis így tűnt. Ki tudja, hogy hány alkalmi partnere volt, miután angyali arccal hazajött hozzám. Mindezek ellenére, miután jobban belegondoltam, rá kellett jönnöm, hogy még mindig szeretem. Teljesen tanácstalan voltam.

Észre se vettem, hogy mikor nyomott el újra az álom. Másnap reggel úgy ébredtem hogy a még mindig a karjaim között feküdt. Felkönyökölt és rám mosolygott.
- Rendben vagy? – kérdezte.
Azon kívül hogy végignéztem, hogy egy srác szétkefél, minden O.K. - akartam ordítani, de csak ennyit mondtam:
- Nagyjából.
Nézett rám egy darabig elgondolkodva, és azt kívántam, hogy mondja el, de nem tette. Elfordult, kiment a szobából.
Elkezdtünk pakolni. Takarítás, lomtalanítás, ahogy szokott lenni. Félszemmel a srácot kerestem. Ő is tett-vett a többiekkel, sem felém, se Ági felé egy pillantást se vetett.
Mint egy robot, tettem a dolgom, alig vártam, hogy elmenjünk.
Hirtelen halottam, hogy Ágit szólítják. A srác volt. Arra kérte, hogy vigye be a faluba, visszavinni valami cuccot egy házba, mert ő már ivott.
Ne menj! – gondoltam, de már hallottam is.
- Persze, semmi gond – aztán rámosolygott a srácra.
Újra úgy éreztem magam, mintha fejbe vágtak volna. Megfordultam, hogy egy széket eltegyek, és ekkor szemem sarkából elkaptam a srác gúnyos mosolyát, ahogy rám nézett. Hirtelen felülkerekedett bennem a düh, és elmúlt rólam minden görcs. Mi a faszt képzel ez a kis szemét?! Első gondolatom az volt, hogy utána rohanok, és szarrá verem, de meggondoltam magam. Ha Ági nem ment volna vele önszántából, valószínűleg ezt teszem, de így nem tettem. Egyet tudtam. Nem fogja még egyszer szétkefélni, miközben a hátam mögött rajtam röhög. Intettem a többieknek:

- Mindjárt jövök.
Beültem az autómba, és kihajtottam az udvarról. A ház az erdőben volt, egy völgyben, egy keskeny kavicsos úton lehetett megközelíteni. Egyik oldalon az erdő, a másikon a völgy. Mikor jöttünk kifelé, önkéntelenül is felfigyeltem egy erdei út leágazására. A kereszteződéssel szemben a völgy szakadékká mélyült, jó tíz méter mélyen tátongva, közvetlenül az út mellett. Még meg is fordult a fejemben, hogy menyire veszélyes. Most ide tartottam. Betolattam az erdei útra, így az autóm orra kifelé nézett, és vártam. Nem kellett sokáig. Hamarosan meghallottam a közeledő kocsit. Az erdő miatt csak akkor fogjuk észrevenni egymást, mikor már teljesen ideérnek. Mikor megláttam őket, tövig nyomtam a gázpedált, és kivágódtam az útra. Egyenesen az autó oldalát céloztam. Egy pillanatra szinte minden részletét ki tudtam venni a kocsinak, és a benne ülőknek. Láttam Ági nagyra nyílt, rémült szemét, a srácot, ahogy teljesen áthajolva ül a vezető ülésre dőlve, gondolom már nagyban tapenolta.

Aztán a csattanás. A nagyobb autóm szinte ledobta őket az útról, be a szakadékba. Mielőtt eltűntek a szemem elől, egy pillanatra tekintetem kapcsolódott Ágiéval. Láttam rajta a megdöbbenést, ahogy felismert. Pár másodpercig hallottam a zörgést, ahogy lefelé zuhantak, majd csend lett. Kiszálltam. Odasétáltam a szakadékhoz, és lenéztem. Az autó a tetején feküdt, a szakadék alján. Semmi mozgást nem láttam, de valahogy nem is érdekelt. Leguggoltam, és nyugodtan néztem lefelé. Tudtam, hogy életem egy szakasza véget ért. Csak akkor döbbentem rá, hogy mennyire, amikor a roncs minden átmenet nélkül tűzgolyóvá vált. Pillanatok alatt láng borított mindent, de ekkor sem láttam semmilyen mozgást, segélykiáltást sem halottam.
Guggoltam hát tovább az út szélén, és néztem a tüzet.