Szenvedély

A szenvedély, a túlfűtött erotika marcangolja testem. Nem értem miért, de érzem, hogy pezseg a vérem. Hevesen lüktet a vér ereimben. Mint a hatalmas folyam, mely ki akar törni medréből. Mely nagy sebességgel tör előre. Meg akarja testesíteni a testi vágyaimat. Ki akar törni az érzelem. Elönt a mámor, melytől elvesztem az eszem. Nem tudok ellene tenni, talán nem is tudok. Vagy nem is akarok. Hagyom magam sodorni az árral. Minél jobban fékezem magam, annál erősebb lesz a vágy. Nem vívódom semmivel, nem érdemes. Ki akar törni, ki is fog. Nem tudok gátat szabni eme csodálatos érzésnek. Kívánom az élet nyújtotta örömöket. Kell valami, ami megtestesíti a kínzó gyönyöröket. Ami fellobbantja a tüzet bennem, ami nem hagy elenyészni a marcangoló tűzben. Kell egy érzés, amitől égni kezdek, lángolni, ami megemeli a vérnyomásomat a fellegekig! Amitől elszállok a kéj mámorába. Elröpít idegen helyekre, megmutat mindent, amitől megfosztott az élet. A monotonitásnak gátat kell szabnom, nem szabad hagynom, hogy a gonosz lehúzzon a mélybe.

Felül kell emelkednem, hisz egy hang engem hív. Fogja a kezem és húz magával, húz egy olyan helyre ahol minden szép és boldogít! Ez a kéz a vágy, amely kiszakít a hétköznapok szürkeségéből. Felemel, megmutatja, mi az igazi érzelem, melytől a vér pezseg! Átjárja testem apró bugyrait, minden porcikámba eljut. Az erő szét akar tépni. S addig nem nyugszik, amíg a vágy be nem teljesül. Amikor elönt a forróság, a vérem szinte alvadásnak indul, eltömíti ereim, s érzek valamit. Elindul a folyam. Lassan, majd gyorsul! Magától visz, nincs semmi ami útját állná. Minden gátat felszakít maga körül. Sodródok én is az árral. Sebesen, míg a test eléri célját. Mint folyam a tengert!... Csend van. Hirtelen vége szakad az egésznek, megnyugszik a vér az ereimben, lelassul. Megszűnik létezni... és mikor nem számítasz rá, jön a szakadék. Újra felgyorsul a folyam.

Nem tudod mi történik, csak érzed a vágyat a gyönyört, a szenvedélyt, amely megint marcangol. Közben nem érzel mást, csak lebegsz, élvezed az élet minden kis rezdülését. Érzed a tested melegét, a forróságot, amely újból, és újból elönt. Nem számít senki, és semmi, csak az érzés. Nincs külvilág, csak te vagy. Csak te! Te vagy a vágy központjában. Kizársz minden mást, csak a szenvedélyre figyelsz. Figyelned kell, mert ha nem teszed vége szakadhat az egésznek. Ne hagyd, nem szabad. Élvezz ki minden pillanatot. Ne hagyd veszni a boldogságot a gyönyört. Úgy is vége lesz. Vége szakad. A folyó is eléri célját, elvégzi munkáját, és a dicsőség mámorában úszva eléri a tengert. Ott lecsendesül, megszűnik az áramlás. Lassan sodródik tovább. Megy tovább az ismeretlen felé, amíg el nem jut az út végéhez. Ha vége is szakad a gyönyörének, a vágy akkor is benne él. Nem áll meg, halad tovább.

A vágy sosem hal ki belőlünk. Megy tovább. Néha erősebb, néha gyengébb. De bennünk van. Nem alszik ki. Mindig bennünk él. Amíg élvezzük és szeretjük.