Sci-fi történetek - 14.oldal

- Akkor megint nekem, a nőnek kell kézbe vennem a dolgokat. Ennyit a férfiakról… – felállt és magára csatolta a szolgálati fegyverét. – Legkésőbb 10 óra múlva kell visszaindulni a hajóra. Ha nem érnék vissza és nem jeleznék, vidd vissza a kompot és tégy jelentést.
- Képes lennél elpusztítani a boldogság lehetőségét is?
- Ez a bolygó nagyobb veszélyt jelent az emberiségre, mint a polipok bármikor… Meg kell szabadulnunk tőlük. Ronda dolog, de ezt kell tennünk.

Nem tudom, maguk hogy vannak vele, de én személy szerint szeretek élni. Márpedig, ha az embert a teljes galaxiánus titkosszolgálat üldözi, erre nem túl jók az esélyek. Ugyanis, miután nyilvánosságra került egy bulvárlapban, hogy a sötét-anyag hajtómű kifejlesztéséhez közöm volt, csillagközi halállistára kerültem. Azt persze senki sem tudta, hogy az a bizonyos nagy hozzájárulásom annyi, hogy részegen elsütöttem egy rossz poént, amiből zseniális barátom, Ben, levezetett egy szintén zseniális...

Ha viszont egyéni Játékos ért fel mondjuk az Alfa csapatból, és a Bétából senki,...na akkor állt elő az a helyzet, mint a ruletten a nulla! Senki sem nyert, csak a bank, vagyis a Szolgáltatók. Egy mesterlövész egyszerűen szétlőtte az egyetlen feljutó Játékos fejét, és besöpörtek minden tétet. Erre persze nem túl sűrűn került sor, elvégre ha az ilyen esetek gyakoriak, akkor nagyon lecsökkentették volna a fogadási kedvet.
Bonyolult koreográfia, egyszerű gladiátorviadalhoz. Ezért zabálta...

GFF 1086 által 232/634.-n felfedezett, és Nb 433/56 számmal katalogizált naprendszer 3. sz. bolygóján tett 185 ill. 186 számú jelentésekben foglalt megfigyelési adatok alapján Elemző Főosztályunk Potenciális veszély csoportja a Felderítési Főosztály által 232/642.-én kelt kérelemben foglaltak szerint az elemzést elvégezte.
A megfigyelési adatok szerint a bolygón lakó, primitív szinten álló értelmes lények, a bolygójukon található radioaktív anyagokat szisztematikusan kitermelik....

Ez a fejezet bemutatja a regény egyik főgazemberét. Ez az ötödik fejezet.:)

Átverések és cselvetések...

Ki gondolta volna, hogy a Földet a gyarmati sorstól egy koloniális tisztségviselő gyomorrontása fogja megmenteni? Pedig így történt.

Hétfő reggel volt, amint beestem az irodába, rögtön nekiestem volna a kávéfőzőnek, de ahhoz el kellett mennem a főnököm irodája előtt, aki viszont szenvedő képpel azonnal behívatott:
- Péter lenne egy kis feladat!
Megdermedt bennem a lélek: tudtam, ez a vég. A „kis feladat” mindig azt a rohadt melót jelentette, amit senki más nem...

Kor Og, kicsit sajnálta is ezt a bolygót és a lakóit; megpróbálnak majd ellenállni, erre ők bevetik az atomágyúkat, egy tengelyforgásnyi idő alatt mindent elpusztítanak, aztán megszállják a bolygót, megkezdik az erőforrások kibányászását, kolóniát alapítanak és pár galaktikus időegységen belül olyan lesz ez a bolygó is, mint a birodalom bármelyik másik tartománya.
Mivel ő volt az operatív parancsnok, a csápjaival ő maga nyomta meg az üzenet elküldését, ünnepélyes keretek között,...

Világunkban nincsenek véletlenek.

Az öltöző végében lévő zsilipkamra puszta léte - aminek belső ajtaja automatikusan szétnyílt előttük - szintén rávilágított a Tieton egyik újabb nyomasztó hiányosságára, mint hordozó űrhajó, ugyanis a csillagvadászok egy a hajó oldalához erősített széles rámpára voltak felfüggesztve, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a megközelítésükhöz a pilótáknak már eleve űrsétát kellett tenniük...