Töltőállomás

Névtelenbejegyzés1 – 1503.472 15:00:71, Momo Ispar
Mivel kifejezetten unatkozok jelenleg, ezért úgy gondoltam leírom, mégis mi történt. Komolyan mondom az ember – vagy akármi is vagy te – nem is gondolná, hogy ez még megtörténhet, de ez most megtörtént, haver. Ja. Múlthéten.
Remélem megérted, ha most nem kezdek el magyarázni minden emberi terminológiát, de ha nem tudod mit jelent „egy hét” vagy hasonló dolgokkal nem vagy tisztában, akkor vagy ne olvasd el ezt  vagy nézz utána mindennek amit nem értesz. Semmikedvem minden apróságba belemenni, szóval ha nem PC-sek voltatok azelőtt, inkább hagyd a francba ennek az egésznek az olvasását. Amúgy sem azért írom, hogy egy volt Loc’-os vagy pláne nem egy Dronbaros olvassa.
Na de elkezdem írni mi történt, mert a végén még megjárom, elfogy az energia és vele együtt a kedvem is ehhez. Amúgy is már három napja nem süt ide a Daragan, mert egy borzasztó nagy Coromin-hajtómű állandóan eltakar előle. Szerintem négyes szériájú lehet... na de majd megérted mit keres ez itt. Csodálkozni fogsz!
Azzal kezdem, hogy – ha eddig nem jöttél volna rá abból, hogy ki írta ezt – Momo Ispar vagyok. Igen, az a Momo Ispar. Az a Momo Ispar, akit emberek neveltek fel a Kropokopotason, elsőként. De ez most nem lényeg, ahogy az sem, hogy egy ferde-fülű smoll vagyok – de ha nem vagy egy „orromatfennhordomkavanysh”-féle, akkor talán annyira nem is érdekel.
Szóval, haver, én a Qia-térben dolgozok – pontosabban dolgoztam – egy töltőállomáson, majdnem félúton a Roor és Ularmalaraharara között – ezek a tonvyk bolygó nevek kiborítanak. Egész pontosan a Niurar Co. 17-es állomásán a Haer-Homar-meteoron és ha hiszed, ha nem, nem tudom fejből a koordinátákat de már nem is számít – ha meg esetleg utánanéznél, akkor könnyen megtalálod a Nova::Colonia-n. Nem bánnám.
Az a probléma, hogy miközben elkezdtem írni, annyit agyaltam ezen az egész dolgon, hogy rájöttem, jobb lesz ha most lenyomom kicsit a fölös energiákat, mert egyre hidegebb van és nem akarok megfagyni. Igaz jól bírom a hideget, megszoktam a homáron – ha érted a viccet és nem vagy tonvyk –, de alig 300°A már nekem is kevés – megint csak ha érted a viccet, de akár még tonvyk is lehetsz.
Névtelenbejegyzés2 – 1503.476 11:49:05, Momo Ispar
Végre. Tegnap előtt a hajtóművel történt valami, mintha újra beindult volna egy pillanatra. Elkezdett mindent magához vonzani; a kabint, meg minden törmeléket. Szerencsém volt, mert valami neki ütődött, amitől leállt. Ráadásul el is mozdította ezt a monstrumot innen, úgyhogy mondom, lassan két napja süt ide a Daragan, van energia újra. Éppen időben történt, már alig volt töltés a tárolókban, a fűtést kénytelen voltam kikapcsolni. Úgy döntöttem ha már választani kell inkább megfagyok mint megfulladjak. Háromszáztizenegy artest láttam utoljára a hőmérőn mielőtt elmozdult a hajtómű. Majdnem megdöglöttem haver, nagyon fáztam már. Igazából már tegnap is írhattam volna de annyira nem volt kedvem semmihez. Itt nincs senki, tisztára kiborít. Csak ez a rengetek törmelék. Úgy érzem magam itt mint egy roncs-kikötőben. A másik meg, hogy egész nap csak eszek. Ami önmagában nagyon vicces, mert csak Rocshy-féle Ropogóm van, de az annyi, hogy egy évig is kitartana. Na jó, azért talán annyi még sincs már. De sok volt, az biztos. Viszont most már tényleg leírom mi történt.
463.-án én voltam szolgálatban az állomáson. Az egész napom egy kész téboly volt. Délelőtt – nézz utána mi az, nem magyarázom – nem volt forgalom, a fiúk se jöttek le, hogy crolkoljunk legalább – előző nap volt egy kis buli odafenn (még három formás smolly is volt, azt képzeld el haver... jól éreztem magam... tudom, téged nem ez érdekel).
Majd’ megőrültem az unalomban délelőtt. Aztán délutánra meg egymást váltották a hajók. Először valami biológiai társaság állt meg itt egy hatalmas nagy döggel. Olyan hangja volt, hogy azt hittem lefordulok a székről mikor meghallottam – persze csak miután a hajtóműveket már lekapcsolták. Ezeknek a biológiai társaságoknak mindig van valahonnan pénze arra, hogy expedíciókat indítsanak... és ha láttad volna milyen hajóval jöttek. Egy hatalmas DDDN volt. Nem tudom mikori gyártmány, de nem tűnt néhány évesnél régebbinek. Aztán jött egy-két szokásos kereskedő hajó, meg néhány kalóz is megállt. Kiszolgáltam őket – a kalózokat. Igen haver, tudom mit gondolsz most erről. Nincs nekem bajom velük. Meg amúgy is Loc’-os zászló alatt voltak, de azért látszott rajtuk, hogy kalózok. Aztán jött egy nem tudom milyen szerzet. Még sose láttam ilyet. Heten voltak, de azt mondta az egyik, hogy ők egy személy, amit az egyik hall vagy lát, a többi is látja és hallja. Elmentettem a nevüket, mert amíg tankoltam fura zsákokat pakoltak egyik tárolóból a másikba. Én mondom neked, nagyon gyanúsak voltak. Itt is van a lista: Tazis Taablo – ez beszélt a legtöbbet, Bazto Aasilt, Ozlasti Taab – ezek ketten végig zsákokat pakoltak, Szibo Alaatt – na ennek valami iszonyú képe volt, Ilzaa Batsto – nőnek tűnt, de akkora csuklyája volt, hogy az arcát egyáltalán nem láttam, Siabo Zatalt és aki mindent végig nézett az állomáson; Baoaz Alsitt. Szerintem bérgyilkosok voltak. De lehet, hogy csak én képzelek minden ilyen dologba rosszat. Egyébként most, hogy gondolkoztam kicsit, arra jutottam, hogy ezek klónok lehettek. Ha esetleg gyanús neked ez a lista, haver, felismerted őket, mint bűnözőket, akkor mindenképpen jelezd a legközelebbi központban. Egy biztos, teljesen megőrjítettek, mintha tényleg tudtak volna a másikról, az egyik ezt kért, a másik azt, és szépen sorjában, mikor felvittem a raktárba a rakományokat minden passzolt, mindennek meg volt pontosan a helye. Elképesztő. Három órát pakoltam nekik. Nem mondom, kifizettek mindent, annyi intert nem mostanában láttam, mint akkor. Talán még a Reenre is elutazhattam volna abból a pénzből a Roorról. Mert, hogy mindig is el akartam jutni, megnézni a Reeni Háborúk Története Múzeumot (ami fogalmam sincs a bolygón merre van). Állítólag nagyapám és dédapám is harcolt a háborúban – legalábbis Olga szerint. Olga a nevelő anyám volt. Ember. Valamiért érdekelt a történelem mindig is. De visszatérve a témához, végre elmentek ezek a „hetek” is, viszont újabb unalmas órák vártak rám, mivel a fiúkkal egymást váltva, húsz órákat dolgoztunk egyhuzamban. Nekem és a többieknek nem volt gond, inkább Davenek, aki ember volt és hát valahogy más a biológiai működésük nekik. Megszokták a négyórás munkaidőt. De megmondom őszintén neked, ez engem sosem érdekelt, szóval nem tudom, hogy mi a baj a húsz órás munka idővel. Dave mindig csak annyit mondott ezzel kapcsolatban, hogy „Nem jó ez a húszórás munkaidő, srácok! Kifáradok!”, de engem pontosan eddig izgatott a dolog. Nekem tökéletesen megfelelt így. Miért? Mert a cég szerint nekünk csak napi négy órát kell nyitva tartani, öt emberrel. Ezt a fiúkkal kicsit felülvizsgáltuk... néhányunknak jobban megérte nem csak négy órában nyitva tartani – igen, többek között a kalózok is szépen hoztak. Öt napot dolgoztunk, kettőt nem. De mivel egy nap mindenki lenyomta a maga teljes heti melóját – persze közben ki-ki bejárt a saját kis ügyeit intézni –, így aztán a hét többi része kényelmesen telt. Nem mondom, sok mindent a homáron sem lehetett csinálni, mert ha ötvenen éltünk ott, akkor sokat mondok, de nekünk kényelmes volt így. Ja, egyébként ezt azért írtam le, mert talán ha többen dolgozunk az nap, nem történt volna az, ami – hm, mintha egy fura, fényes, pásztázó pontot láttam volna az előbb.
Névtelenbejegyzés3 – 1503.477 05:11:97, Momo Ispar
Most ébredtem. Tegnap sajnos miután megláttam a fényt, odaléptem az ablakhoz, már nem volt kedvem folytatni a sztorit. Tényleg nagyon beindultam, azt hittem végre valaki erre járt. Lassan két hete, hogy itt rekedtem. Arra jó volt a tegnapi nap, hogy rádöbbentett, valamit tennem kell vagy itt döglök meg. A Rocshy Ropogós nagyon fogyni kezdett. Egyelőre még nem találtam ki mit teszek, de most jobb ha még pihenek egy keveset és közben  gondolkozok.
Névtelenbejegyzés4 – 1503.477 09:27:44, Momo Ispar
Na látod erről beszélek haver, két hete itt vagyok ebben a nyomorult kabinban és senki nem jár erre. Elhinnéd, hogy egy ilyen megtörténik manapság? Én biztos nem. Ezért írom le inkább. Kezdek kétségbe esni, szerintem itt fogok megdögleni. Egész reggel azon agyaltam, mit tehetnék, de semmi. Semmi ötletem nem született, haver. Csak annyi, hogy a Rocshyból próbálok minél kevesebbet enni. Éppen csak amennyire szükségem van. Kicsit bánom, hogy napokig úgy zabáltam, mintha nem is kéne gondolnom rá, hogy elfogyhat. Egyre kevesebb van belőle. Hol is hagytam abba? Meg van.
Na szóval, haver, ott ülök a töltőállomás irodájában órák óta, éppen egy „Lagavera és a női” albumot hallgatok, meg ha jól emlékszek akkor éppen toton-tont rágcsáltam, de tényleg, hogy csak csináljak valamit, mert nem kifejezetten kedvelem – azért ennyi Rocshy után azt is szívesen enném –, amikor egyszer csak egy rozzant, hatalmas ágyúkkal szerelt hajó jelenik meg. Először nem hittem a szememnek, azt hittem valaki szórakozik, feltörte a rendszert és csak a kamerákon látom ezt. Megfordultam, mert az iroda másik oldalán lévő ablakból pontosan ki lehet látni az űrbe. Ez a hajó akkora egy dög volt – egy DDDN ehhez képest piskóta, elárulom –, hogy most nem csillagokat láttam, hanem egy GMC besorolású hadihajót. Pontosabban nem hadihajót, tudod mit jelent, hogy GMC, nem kell magyaráznom. Annak ellenére, hogy ütött kopott volt és a zeen-hőpajzs jó pár helyen sérüléseket szenvedett, még mindig tekintélyt parancsoló külseje volt. Az igazat megvallva a zeen annyira sérült volt rajta, hogy csodálkoztam, hogy nem robbant szét az egész már az indulás pillanatában. Nem ismerem ezeket a régi hajókat, így nem tudtam mi ez, de egy szintén kopott feliraton ezt olvastam, ha elhiszed haver, ha nem: „Wearengia D4” alatta pedig „Hood-GMC” – azalatt meg a gyártó cég: „Zercot Co.” (nem hiszem, hogy ne ismernéd a céget...). Na azóta én is utána néztem már és igen, ez egy majdnem száz évvel ezelőtt a reeni háborúkban bevetett hajó volt, amit akkor még én sem tudtam. Az egész dolog akkor kezdett nekem nem-tetszeni amikor megláttam, hogy vagy tíz kis GS indul az állomáshoz leszállni. Aztán kifejezetten utáltam már, amikor megláttam, hogy ebből a tíz gépből a Handronbar katonai felszerelésében cleonok szállnak ki. Hát nincsenek kis szemeim, de most még nagyobbra nyitottam azokat. Mégis mi ez? Ja és ha eddig még nem lett volna egyértelmű, nem kedvelem, sőt mondhatnám utálom a volt 'dronbarosokat, haver. Azért nem ijedtem meg... amíg nem jönnek azok a ragadozó daeonok vagy hasonló rémek a volt Handronbarból addig elvagyok. Meg én úgy gondoltam, hogy ezek a cleonok inkább tudós-félék mintsem, hogy harcoljanak.
Szóval, haver, fogtam magam és úgy döntöttem lemegyek. Bár tényleg semmi kedvem nem volt ehhez, de bíztam benne, hogy ezek fizetnek majd valami szép összeget. Mire leértem azzal a lassú lifttel, haver, hát már teljesen azt hitték azt csinálnak amit akarnak. Kinyitottam az ajtót, egy cleon állt az állomás közepén és a többieknek utasításokat adott, hogy miket pakoljanak a GS-ekre – azt nem tudom milyen GS-ek voltak ezek, de nem voltak rossz állapotban.
- Haver, ti meg mégis mi a túrót műveltek itt? – annyira felment bennem a pumpa, hogy majdnem neki rontottam a középen állónak. Csak akkor vettem vissza az iramból, mikor rájöttem, hogy ezek kétszer akkorák és tízszer többen vannak mint én. Na, az a középső felém fordult, de nem amerül szólt hozzám – marhára meglepődtem.
- Ti nael as smoll, si hir mogorom! – ezzel intett és három másik cleon jött felém. Nem értettem mégis mi a frászt akarnak tenni. Egyébként meg bosszant a dolog. Direkt megjegyeztem, hogy mit mondott, de valahogy a hecwir – gondoltam hecwirül beszélnek ezek, ha már 'dronbarosok – szótárral, ami van itt a Nova::Speech-en, nem tudtam lefordítani... Egy biztos, haver, elfogtak. Persze, miután csak az egyik akkorát rúgott belém, hogy szerintem vagy két zeent is repültem. Komolyan megütöttem a hátsómat, de közben meg is ijedtem ekkor már... megmondom neked. Megfogtak azokkal a mocskos és hideg kezeikkel, de úgy megmarkoltak, hogy rendesen fájt a karom tőle – még most is érzem. Bevágtak egy üres üzemanyag tartályba, ahol még néhány percig bírtam, aztán rosszul lettem. Nem tudtam mennyi ideig lehettem odabent, de arra ébredtem, hogy előttem állt az a cleon aki a parancsot adta. Engem meg valami förtelmes bilinccsel láncoltak ki – az is fáj még mindig. Kész emberkínzás, haver.
– Hányan vagytok ezen a bázison még, smoll? – végre amerül, de közben úgy vicsorgott a szemétládája, mintha ott helyben szét akarna tépni. Megmondom neked haver, ekkor már semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, sokkal inkább játszottam volna crolkolt a fiúkkal. Azt is elárulom neked, be voltam tojva, mint egy rug amikor tahanart lát – odahaza a Moen-Moenen él ez a két állat, nyilván nem tudsz róla. Féltem, hogy ezek teljesen ki akarnak csinálni engem. Az egyiknél láttam egy Gyn-pengét – már csak hárman voltak – de nem egészen tudtam hol is vagyok. Hát nem lett volna kellemes ha azzal megkínoznak, úgyhogy nem játszottam a hőst.
- Ez nem egy bázis, uram – talán a korábbi „haver” miatt pöccent be annyira, hogy elkaptak. Próbáltam kissé tisztelet tudóbban beszélni vele, hátha elenged a semmirekellője.
- Ez egy Ponpa Cada javító állomás – és közben megszorította a nyakam, ami megint csak rendesen fájt.
- Ez egy, az IC által felügyelt töltőállomás, amit a Niurar vállalat üzemeltet. Csak néhányan élnek itt. Miért nem engednek el?
Fulladoztam. Teljesen bolondnak láttam az ürgét. Miféle Ponpa Cada javító állomás? Évtizedek óta nem üzemeltet katonai bázisokat a Ponpa Cada.
Aztán végre elengedte a torkomat. Megfordult és újra hecwirül kezdett beszélni a másik kettővel. Azok válaszoltak, majd elmentek.
– Coril Lo'ora vagyok – fordult felém megint – és hála ennek a töltőállomásodnak sikeresen el juthatunk a célunkig. Ehhez már csak a te segítségedre lenne szükség. Áruld el, hogy férünk az üzemanyaghoz biztonságosan – folytatta vészjóslóan, majd felém lépett és már megint a torkomat szorongatta – vagy itt helyben foglak kibelezni.
Hát kénytelen voltam elmondani neki a biztonsági jelszavakat, máskülönben rendesen ráfaragtam volna. Ez az aljas tolvaj fogta magát és ott hagyott abban a rozsdás veremben. Azt se tudtam hol vagyok és mit csináljak. Nem emlékeztem, hogy én valaha jártam volna itt. Vártam, de semmi nem történt. Egy óra is eltelhetett így. Éppen azon kezdtem gondolkozni hogyan tudnám a bilincset valahogy hatástalanítani és megszökni innen. Úgy láttam az ajtót nem zárták, önműködő volt. Na szóval ezen gondolkoztam, mikor belépett egy – fene vigye el – daeon.
Névtelenbejegyzés5 – 1503.478 10:10:02, Momo Ispar
Ne haragudj haver, tegnap annyit írtam, hogy közben elfogyott az energia és teljesen lemerült minden – pár sort, amit írtam, el se mentett Nova. Már megint ide sodródott az az átok hajtómű, észre se vettem, annyira belefeledkeztem az írásba. A különbség most annyi, hogy tudnak a napelemek elég energiát gyűjteni, ha nem használok mindent egyszerre – ahogy tegnap. Most a fűtést nyomtam le, 325°A van most. Ja. Kár, hogy csak Rocshy van itt. Utálom már. Viszont éhes vagyok. Jöhetne már erre valaki.
Na de ott hagytam abba, hogy belépett egy daeon. Ennél is Gyn-penge, de a kezében. Hát semmi jóra nem számítottam. Rendesen pánikba estem ahogy közelített, nyilván meg akart ölni. Én viszont mindent feladva akkorát rántottam a rozsdás csövön, amihez bilincseltek, hogy az eltörött, a Gyn-penge pedig pontosan a bilincs áramköréhez ért. Az abban a percben szétnyílt, de én attól, hogy az a tetves cső eltörött – szerencsére, haver, szerencsére – el is estem. A daeon meg neki a falnak. Mindig is fürge voltam, de te még embert – jó-jó, tudom nem vagyok ember, de mégis azok közt nevelkedtem, engedd meg, haver – ilyen gyorsan futni nem láttál – rendesen be voltam rezelve, komolyan –, az ajtó nyílt és egy szűk folyosót láttam csak, futottam amerre csak bírtam, hogy lerázzam a tagot. Na és akkor mi történt? Majdnem kiestem az űrbe! Ezek a mocsadékok átvittek a Waerengiara. Az történt, hogy nem néztem merre megyek... egyik ajtó a másik után és mire kiléptem az egyiken, majdnem kiszédültem a nagy semmibe. Mire összeszedtem magam a rémületből, rájöttem, hogy egy mentő kabin kellett volna itt legyen – olyan mint amin most is vagyok –, de az valamiért csak nem volt ott.
Látok valamit megint. Ez egy hajó lehet.
Névtelenbejegyzés6 – 1503.478 12:30:33, Momo Ispar
Figyeltem egy kicsit mi lehet odakint. Egy törmelék halomnál volt úgy egy órát. Aztán elindult, sebességet is váltott, láttam. Haver ez egy hajó volt. Ki tudja visszatérnek-e még. Megpróbálom valahogy beosztani a Rocshyt, de akárhogy is számolok ez már két napnál tovább nem lesz elég. Már most is nagyon keveseket eszek. Egy jó adag jynren vagy egy friss, ropogós dowaa most igazán jól esne.
Tudod, az a dowaa amit a Sessiesia-rendszerben termelnek.
Tehát majdnem kiestem az ajtón. Képzeld el, rohanok, reflexből nyomom a zárat, hogy nyíljon fel az ajtó, nem is lassítok. Csak azért nem estem ki, mert a kezemmel amivel nyitottam az ajtót meg tudtam kapaszkodni... és akkor közben eltelik néhány pillanat, de hallom, hogy a daeon meg a nyomomban. Megfordultam, láttam még egy ajtót, bementem. Zsákutca. Egy tárgyalóterem-féle vagy talán eligazító volt. Vissza már nem mehettem, féltem, hogy szembe kerülök a daeonnal. Kitaláltam, hogy elbújok az egyik szekrénybe. De egy se akart kinyílni, pedig aztán a fal mentén legalább tíz ilyen volt. Ekkor meghallottam, hogy jönnek, teljesen bepánikoltam. Ne tudd meg azt az érzést, haver. Akkor megláttam a szellőzőt. Felmásztam az asztalra – nem voltam a legjobb állapotban, fáradt voltam és rendesen fájt mindenem amiket már leírtam korábban. Éppen, hogy csak felhúztam magam mikor kinyílt az ajtó. Négyen jöttek, már indultam volna, hogy menekülök tovább – sajnos nem láttam őket, de nagyon érdekes, hogy amerül beszéltek. Azért azt jól hallottam, hogy nem az anyanyelvük.
– Rendben. Ha áttöltöttek minden üzemanyagot, felrobbantani az egész állomást. Nem akarom, hogy bárkitől is hamarabb értesüljenek az érkezésünkről.
- Még nagyjából egy óra és indulásra készen állunk.
-...és ellenőrizzétek a fegyverzetet is mielőtt elindulunk. A Rinesh Calirnál már nem lesz arra időnk. Azonnal tüzet kell nyitni. – folytatta, aki először is beszélt... és ekkor összeállt a kép bennem is. Ezek nem tolvajok. Ezek terroristák. Ezek meg akarják támadni az intergalaktikus tanácsot a Rinesh Caliron. Ezek le fogják bombázni a Rinesh Calirt ezzel a GMC-vel. Haver, tudod, hogy lehetséges lett volna. Tudod jól, mit műveltek a Kanwanaccal vagy éppen a Reennel is ezek a hodályok annak idején. Aztán meg ott a homár. Valahogy meg kellett őket akadályoznom.
Haver! A közelben van a hajó, hallottam a hajtóművét. Remélem, rám találnak.
Névtelenbejegyzés7 – 1503.478 16:18:07, Momo Ispar
Figyeltem a hajót megint. Egyértelműen ismerős valahonnan, de még nem sikerült rájönnöm honnan. Láttam, ahogy légpalackkal ketten-hárman elhagyják a hajót és a törmelék között keresgélnek. De most megint eltűntek. Nem bírom az ilyet, hogy megmondjam neked. Folytatom.
Tehát ott gubbasztottam a szellőzőben amikor ezt hallottam, de a beszélgetésnek vége szakadt, mert berontott a daeon – legalábbis abból amit hallottam, felteszem az volt. Egy pillanatig teljes csend volt, mintha egymásra vártak volna, hogy megszólaljanak.
– Megszökött – hallottam, ahogy lihegett –, eltörte a csövet, leütött.
Csak egy dolog jutott eszembe akkor: „Mi van?”. Még, hogy én leütöttem. Botrány. Azt hiszem nem csak én gondoltam így, mert egyszer csak az egyik elkezdett egy fura hangot kiadni – ilyet csak embereknél hallottam eddig, a nemtetszésüket fejezték ki vele.
– Cz, cz, cz... Deziel, Deziel... – és már csak azt hallottam, hogy a daeon felüvöltött. Nem láttam mi történt, de azt hiszem annak a daeonnak ott, akkor, befellegzett.
– Keressék meg a smollt és végezzenek vele. De nem is érdekel. Egy a lényeg: két óra múlva porrá-zúzva akarom látni a Rinesh Calirt – aztán elhagyták a termet.
Névtelenbejegyzés8 – 1503.478 19:25:61, Momo Ispar
Kezd nagyon késő lenni, de ezt most muszáj leírnom, haver. Az előbb nagyon közel volt a hajó, rájöttem honnan is ismerős. Arra is rájöttem, hogy ezek nem keresnek a roncsok között, hanem lepakolnak a hajóról. Zsákokat. Igen. Ők azok. Ő az.
Majd holnap leírom, hogy végül is hogy jutottam erre a  mentőkabinra. Megmondom őszintén, nem szeretném, hogy megtaláljon ez a hajó. Jobb, ha leoltok minden fényt. Inkább várok másokra.
Névtelenbejegyzés9 – 1503.479 03:05:88, Momo Ispar
Nem bírok aludni. Borzalmas dolgot láttam. A zsákokban mindenféle szerzetet elrejtettek. Láttam. Itt ölik meg mindet – pedig azok aztán könyörögnek az életükért –, aztán gondosan elhelyezik a hulláikat a roncsokon. Ezt nem bírom haver. Rosszul vagyok. Rosszul vagyok az egésztől. Ezt amit leírtam, valahogy megpróbálom eljuttatni hozzád, haver – akárki is legyél aki ezt olvasod. Lehet, hogy egy szenátor vagy az IC-ből, lehet, hogy egy munkás, aki megtalálta ezeket a bejegyzéseket, miután a roncsokat elszállították valami kikötőbe, de az is lehet, hogy te vagy a „hetek”, haver. Muszáj befejeznem mi történt, mielőtt éhen halok vagy velem is úgy végeznek mint azokkal. Ha a „hetek” hajója közelebb jut, megpróbálok egy mpPortert indítani az IC-nek. Ezzel az üzenettel. Ha nem sikerül, remélem jó kezekbe kerül amit írtam.
Tehát, haver, elhagyták a termet. Csak két dolog járt a fejemben akkor: a homár és a Rinesh Calir. Annyi ember – vagy bánom is én mi – nem halhat meg. Egy pillanatig teljesen megzavarodtam. Végül úgy döntöttem, hogy ha választani kell, akkor a fiúk helyett muszáj azt a több milliárd embert megmenteni aki a Rinesh Caliron él. Sajnos mást nem is tehettem volna. Akkora robbanást hallottam, mint még soha. Az egész hajó beleremegett. Kilőttek egy grondon-bombát. A Haer-Homar-meteor darabokra hullott. A melóm elveszett. A fiúk meghaltak. A smollyknak annyi. Minden elpusztult. Nem tehettem semmit.
Azóta sem tudom, miért akkor történt ez. Én azt gondoltam, van még legalább egy óra, amíg indulásra kész lesz a hajó. De nem úgy volt.
Néhány perc telhetett el, semmit nem bírtam csinálni. Aztán hallottam, hogy beindítják a hajtóműveket... és akkor úgy éreztem meg kell tennem azt, amit tettem.
Lemásztam a szellőzőből az asztalra. Aztán le a földre. Újra megpróbáltam kinyitni a szekrényeket, de nem sikerült egyiket sem. Egy légpalackot kerestem. A tervem az volt, hogy valahogy kimászok és a hőpajzsot megrongálom, hogy felrobbanjon az egész hajó. Velem együtt. Végül nem sikerült egyik szekrényt sem kinyitnom.
Kimentem a folyosóra és visszamentem az ajtóhoz ami mögött nem volt már csak a nagy semmi, a világűr. Átmentem a folyosó másik végére és ott megláttam, még egy mentőkabint. Ez volt a megoldás. Beszálltam a kabinba. Raktárként használták. Öt doboz Rocshy-ropogós volt a kabinban. Azóta már csak három csomag van. A hajó elkezdett gyorsulni, egyre távolodtak a meteor apró darabjai. A sebesség már akkora volt, hogy egyre több és több csillagot láttam meg a Daragan mögött. Én kioldottam a kabint haver, az meg abban a pillanatba neki csapódott a hajó oldalának. Nagyon szerencsés voltam, mert a kabin valahogy lepattant a hajó oldaláról... és csak én és a Rocshy maradtunk. Tudtam mi fog történni, bár időm sem volt felfogni. A zeen-hőpajzs súlyosan megsérült az ütközéstől. Ezt már nem bírta ki az a csotrogány. Felrobbant. Darabjaira hullott az egész. Borzasztóan megütöttem magam amikor a kabinhoz csapódott a hajó, de amikor felrobbant én már azt hittem meg is halok. Végül haver, túl éltem. Igaz csak 465.-én tértem magamhoz valamikor kora reggel. Azóta vagyok itt. Azóta akartam segítséget szerezni, de úgy látom ez már nem jön össze nekem. Az az átok Coromin-hajtómű azóta van itt, hol eltakarva a Daragant, hol nem.
Névtelenbejegyzés10 – 1503.479 06:49:88, Momo Ispar
Haver, ez lesz az utolsó bejegyzésem. Az a csuklyás – Ilzaa – észrevett, amikor egy tetemet pakolt ide a hajtóműhöz. Azóta a kabin ajtaját vágják fel. Éhezek és meg akarnak ölni. Vége van.