Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
Friss hozzászólások
laci78: jó sokat kell várni, de ez van...
2024-11-13 16:46
Rémpásztor: Következő rész publikálási ide...
2024-11-13 11:55
Materdoloroza: Én is nagyon várom! Bármi is l...
2024-11-09 18:32
Rémpásztor: Persze. Hálás vagyok az érdekl...
2024-11-09 16:00
laci78: köszi! Tűkön ülve várom (ahogy...
2024-11-09 14:58
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Polipológia: Hadüzenet a földnek!

Nem sokkal azután, hogy demilitarizálódott a hold, egyik este csörgött a telefonom: Ben volt az, a régi jó barát, akinek köszönhetően a polipok és az emberek között ritka egyetértés született abban a kérdésben, hogy meleg lábbal kellene meghalnom, mégpedig minél korábban.
- Szervusz, vén csataló! – hallatszott a barátom hangja a távolból. – Lenne egy kis munka és rád gondoltam.
- Na várjunk csak... Amikor először beszélgettünk, akkor kirúgtak az állásomból. Amikor másodszor, felkerültem a földi és a galaktikus titkosszolgálat halállistájára, most mi várhat még rám?
- Semmi különös. Az Európára kell mennünk tárgyalni a szektorbéli polip-parancsnoksággal. Tudod, kicsit zabosak... Azt állítják, hogy a fegyverkezési versennyel a föld megsértette a Birodalmi Csatlakozási Szerződést. Szóval el kell kísérnem a földi honvédelmi minisztert...


- Van olyan is? – esett le az állam. Jó, nem olvasok minden nap újságot, de azért otthon vagyok a nagypolitika világában.
- Persze. Valaminek ki kellett nevezni az ürgét. Mivel a földnek csak vezérkara van, néven nevezhető hadserege nincs, ezért kinevezték honvédelmi miniszternek, hogy ne csináljon nagyobb bajt. De a baj most itt van és neki kell mennie az Európára tárgyalni. És kineveztek a tanácsadójának.
Egy pillanatra melegséget éreztem a szívem mélyén. Szóval, nem felejtette el, rám számít, hogy mentsem meg a földet egy újabb háborútól...
- És te rám gondoltál...
- A csudát. Nem azt akarom, hogy nekünk segíts.
- Hanem? – Kérdeztem, mert már semmit sem értettem.
- A polipoknak.
- Tessék???
- Régi jó barátod, a polip holdbázis parancsnoka kért ki téged, hogy személyes szárnysegédje legyél. Mivel hivatalosan még szövetségesek vagyunk, illik teljesítenem
- Jól értem? A tárgyalásokon a polipok oldaláról veszek részt?
- Igen – nyugtatott meg Ben.
- Akkor én... – próbáltam kimondani a kellemetlen igazságot.
- Akkor te halott vagy. – billentette helyre a lelkivilágomat, hogy nem hülyültem meg teljesen. – Ha jól segítesz neki, akkor azon túl, hogy hazaáruló leszel, a földi titkosszolgálat tesz el láb alól, ha nem, akkor a polipok oldanak fel gyíkkoktélnak. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy nem hagyjuk, hogy a szellemileg teljesen impotens miniszter és a vérszomjas galaxiánus hadsereg ellenében megakadályozzuk a háborút. Mert akkor vége a földnek és az emberiségnek.
- Tényleg ennyire imkompetens a honvédelmi miniszterünk?
- Persze, politikai kinevezett. De ha mi összefogunk, ha én neki, te meg a galaxiánusoknak adsz tanácsot, talán... Nem fogunk tudni egymással beszélni, mivel nem ismerjük a helyzetet, nem tudunk előzetes stratégiát kidolgozni, csak abban tudunk reménykedni, hogy mind a ketten tudjuk, mit fog sugallni a saját főnökének.
Szóval vállalod? – szegezte nekem a kérdést.
Egy pillanatig gondolkoztam, de nem tovább. Egyszer úgyis meg kell halni, akkor már jobb a hazámért, ami a klasszikusok szerint édes és szép. Persze aki ezt mondta, biztos nem kóstolta még meg a szolgálati ciánkapszulát, de azért még igaza volt.
- O.K. Mikor indulunk?
- Holnap reggel a kormányzati űrrepülőtérről. 88-as kilövőállás. És kösz.
Megpróbálta titkolni, de megremegett a hangja.
- Azért ne essünk túlzásba... Ha túléljük, akkor majd te fizeted a sört. Ha meg nem, akkor úgyis mindegy. – Búcsúztam el.
Másnap reggel jelentkeztem az űrrepülőtéren. A kormányőrség, mint polipbérencet, egyből karanténba helyezett, külön lakóegységet kaptam az űrhajón. Ben úgy tett, mintha nem ismerne, így magányosan foglaltam el a cellaként működő lakosztályomat. Szerencsére, bedokkoláskor csak távolról láttam a minisztert és pillanatra elbizonytalanodtam, hogy ha ilyenek vezetnek minket, nem járnánk-e jobban, ha a polipok igazgatnák a földet is. Úgy fennhordta az orrát, mintha az egész cirkálót azon kellene egyensúlyoznia, a hangján érezni lehetett, hogy sohasem kételkedik magában. A ruhája finom anyagból készült divatos uniszex volt, első pillantásra eldönthetetlen volt, hogy a férfi vagy a női személyes névmást kell-e használni, ha róla beszélünk.
Szegény Ben, gondoltam, most ennek kell nyalnia, míg meg nem érkezünk a Jupiter közelébe. Nekem egész kellemes szállásom, korlátlan ital, kaja, panorámaablak, franciaágy... Egy ilyen megbízhatatlan koloniális alak mellé senkit sem akartak elszállásolni. Sőt, még egy doboz e-cigit is kiraktak nekem, de nem mertem rágyújtani: még a holdon megtanultam, hogy a polipok allergiásak a nikotinra. Persze ott, folyamatosan mindenki e-cigit szívott, hogy a megszállókat ezzel is bosszantsuk, de most pont a bizalmukba kellett férkőznöm.
Viszonylag kellemes út után érkeztünk meg a Jupiter körüli pályára. Ott átszálltunk a kompra; szemmel láthatóan mindenki azzal számolt, hogy a tárgyalás kudarcra van ítélve, a delegációt kivégzik, akkor legalább csak egy komp vesszen, hiszen a háborúban minden egyes űrdereglyére szükség lesz.
A komp keményen szállt le a jégre, pár száz méterre a bejárattól. Hosszú ugrásokkal közelítettünk a polipok bázisához, közben a berendezéseiket néztem. A kutak, a vízbontó berendezések, a hatalmas napelemek... Csak néhány ágyú, de azok akkorák, mint amiket Holdon láttam: két-három lövéssel a teljes földi flottát elpárologtatták volna. Arra gondoltam, hogy nem szívesen jönnék ide ellenséges szándékkal. Ha akkor valaki megjósolja, hogy néhány éven belül nekem kell vezetnem a partraszálló földi erőket ide, halálra röhögöm magam... Nos a halál ebben a pillanatban is közel volt, de nem röhögős formában. Nagyon is komoly volt.
Engem kiragadott két fogdmeg a többiek közül és a főpolip elé vitt. Az mind a hat karjával megölelt és a többieknek így mutatott be:
- Nézzék, ez az alak a legjobb bizonyíték arra, hogy az emberek között is vannak rendes egyedek... Ez a tiszta galaxiánus béke megóvása érdekében beszámolt nekem a földiek fegyverkezési versenyéről, így megfelelő ellenlépéseket tudtam tenni. Sajnos, a defetista központi hatalom akkor nem adta meg a kellő támogatást ahhoz, hogy térdre kényszerítsem a szárazbőrűeket, de most, hogy az új kormány az erős csáp politikája mellett teszi le a voksot, mód nyílt arra, hogy újratárgyaljuk az egyezményeket a föld jogállásáról. És győzni fogunk, mert van egy titkos fegyverünk: ez itt. Ő mindennél jobban ismeri az emberi gondolkozást. Ha a Földet újra a Galaxiánus Birodalom tartományává tettük, ez a humanoid akár a helytartónk is lehetne.
Egy pillanatra elszédültem: a történelemben még sohasem állt senki sem ennyire közel ahhoz, hogy minden ember ura legyen... És vajon ez rosszabb lenne, mint a mai kor, amikor ilyen alakok kezébe kerülünk, mint ez a miniszter is, aki hagyná az egész bolygót veszni, csak ne kelljen belátnia, hogy tévedett? Vajon nem jobb akkor a becsületes polipokra bízni a sorsunkat? Akkor legalább lenne kit utálnunk, s ez a gyűlölet lélekben is összehozna minket. De csak egy pillanatig tartott. Hiába voltam koloniális tisztségviselő az előző rendszerben, láttam, hogy a polipok hogyan rabolják le az egész bolygót, katonai bázisaik és bürokráciájuk mint egy rákos daganat éktelenkedtek a sorsunkon.
A tárgyalások előtti éjszaka rosszul aludtam: mi lesz, ha az öreg polip egyenesen a miniszter képébe vágja, hogy biztos értesülései vannak tőlem? Világéletemben szerény fickó voltam, sohasem szerettem a társaság középpontjába kerülni. És ami még jobban nyomasztott: hogyan kerüljem el, hogy a Föld, vagy ami marad belőle, újra gyarmat legyen?
Másnap a föld szempontjából minden a lehető legrosszabbul alakult: a miniszter másfél órás szónoklatba kezdett, a polip küldöttség szóhoz sem jutott. Figyeltem ezt az alakot: mindent ezerszer megismételt, mintha komolyan venné azt a régi cinikus mondást, hogy az igazság az ismétlések számától függ. Minden mondatának az elején ott volt az „én”... Szemmel láthatóan az egyetlen szexuális izgalom az életében az volt, hogy a saját hangját hallgatja. A vég nélküli monológ engem is idegesített, de a polipokat csak katonás neveltetésük tartotta vissza attól, hogy ráborítsák az asztalt. Így csak én láthattam, hogy a hátuk mögött rafinált csomókba kötik a csápjaikat, idegnyugtató játékként.
A miniszter másfél óra után kiviharzott, egy percet sem hagyva arra, hogy a polipok reagáljanak mindarra, amit összehordott – igaz, ez nehéz is lett volna, mivel semmi olyasmit sem hozott elő, aminek bármi értelme lett volna. Kifele menet elkaptam Ben pillantását: teljesen tanácstalan volt.
És napokon keresztül így ment: a polipokkal minden nap megjelentünk, meghallgattuk a földi delegációt, ezzel vége is volt a tárgyalási fordulónak, utána visszatértünk a szállásunkra: a polipok a medencébe, én a vendégszobába. Átkoztam a sorsot, hogy nincsenek kopoltyúim, így nem tudhattam, hogy csápos "barátaim" miket tárgyalnak egymás között. De egy hét után ők is elunták a tökölődést és este magukhoz hívattak.
- No, te földi, holnap véget vetünk ennek a vízi cirkusznak! Ma este megfogalmazod a hadüzenetet a földnek. Nem kell nagyon cirkalmasan, elég annyi, hogy a további tárgyalások értelmetlenek, így a fegyveres megoldás mellett döntöttünk. Persze, - sandított legalább négy szemével – te is földi vagy, ezért a szöveget szeretném előtte látni. Aztán majd formába öntöd, tudod, mint katonapolip én is utálom a bürokráciát. Szóval, holnap reggelre legyen kész!
Mit tehettem volna? Másnap reggelre elkészültem.
A „tárgyalás” a szokásos formában zajlott, de amikor a miniszter készült kiviharzani, odaléptem Ben elé és a kezébe nyomtam a mappát.
- Mi ez?
- Hadüzenet. – Csak reménykedtem, hogy megérti a pillantásomat.
Ben némát átvette a mappát, kinyitotta pár percig lapozgatta, majd visszaadta nekem:
- Legnagyobb sajnálatunkra nem áll módunkban átvenni az iratot. A Csatlakozási Szerződés 22.C pontja alapján a Földet és a Sol rendszert érintő kérdésekben csak a kétnyelvű okiratok tekinthetők hivatalosnak. Ez csak földi nyelvű.
A polip tárgyaló hirtelen ördöglakatba rendezte a csápjait, kidülledtek a szemei, de uralkodott magán. Két órán belül sikerült kioldania a végtagjait, én pedig a szerződést fordítottam le galaxiánus nyelvre is.
Bennek ez sem felelt meg:
- Sajnálatos módon a fordítás külön lapokon szerepel, nem párhuzamosan a földivel.
Átdolgoztam, de nem siettem el. Másnap reggel Bennek az volt a kifogása, hogy nem csatoltuk a meghatalmazást, amiben a polip küldöttséget felhatalmazták a tárgyalások lefolytatására. Sajnos az öreg polip dörzsölt volt, beleíratta velem, hogy tejhatalmat kaptak, de amikor átadtuk, Ben újra csak lógatta a fejét:
- Szívem szerint elfogadnám, de sajnos a meghatalmazás nincs feltüntetve a mellékletek között.
Ekkor már három polip volt a tábori kórházban, kiszáradásos tünetekkel, ami tekintetbe véve, hogy egész napjukat egy medencében töltötték, nem kis idegességre utalt.
Még sohasem tanulmányoztam ennyit a Galaxiánus Iratkezelési Szabályzatot. S mivel ismertem Bent, hogy szinte vallásos áhítattal csüng a prímszámokon, szép sorba sértettem meg a szabályokat. A másodikat, a harmadikat, az ötödiket, a hetediket, a tizenegyediket s így tovább. S Ben felismerte az algoritmust, így szinte vakon mondta előre a hibákat, amik miatt legnagyobb sajnálatára sötöbö, sötöbö, de nem fogadhatja el a hadüzenetet.
Minden jónak vége szakad egyszer... Kb., egy hét után a polipok közölték velem, hogy még egy hiba és feloldanak gyíkkoktélnak. Nem tudtam mit csinálni, így, elveimmel ellentétben, kivételesen kifogástalan munkát végeztem...
Bennek kétségbeesetten jeleztem, hogy már nem tudtam mit tenni, ő azonban mosolyogva nézte végig az iratot, minden kapcsolódó melléklettel együtt. A főpolip, a csápjaival idegesen játszott az atompisztolyán, aminek a csöve számomra meglehetősen kényelmetlenül a heréimre irányultak, miközben a barátomhoz fordult:
- No, most is talált benne valami hibát?
A miniszternek, mint általában a fejeseknek, nem volt túl gyors a felfogóképessége, de most kivételesen képes volt csöndben maradni; tudta, az életéről és ami még fontosabb, a karrierjéről van szó.
Ben szomorúan nézte a mappát, majd felváltva nézett a polipra és a miniszterére.
- A legnagyobb örömmel megállapítom, hogy az irat minden alaki és formai követelménynek megfelel.
Mintha könnycseppet láttam volna a főpolip szemében, de valószínűleg tévedtem, hiszen a tengeri állatok nem túl gyakran könnyeznek. Berezonált a meghatottságtól a hangszóró, ahogy megkérdezte:
- Akkor végre indulhat a háború?
Ben az órájára nézett és megrázta a fejét.
- Excellenciás uram... Sajnos az Önök küldöttségének megbízatása fél órája lejárt.
A főpolip erre egy olyan körmondattal válaszolt, melyet a tolmácsgépek képtelenek voltak lefordítani, mégis, annak történelmi jelentősége miatt, fennmaradt. Több kutató a doktorijának témájául ezt a mondatot választotta, így ma már ha nem is hiteles, de valószínű értelmezéssel rendelkezünk:
- Ti bérbimbózásból származó, emésztési végtermék állagú, szárazbőrű teremtmények! Azt sem érdemlitek meg, hogy megbimbózzunk benneteket, egyetlen atomot sem érdemeltek, hogy megdögöljetek! – És ezzel otthagyták a tárgyalótermet és hazarepültek.
A folytatást mindenki ismeri: a háború valóban nem tört ki, csak jóval később, a pókok bolygójának akceptálása után. A miniszter a föld megmentőjeként tért haza, így a következő választáson az egész emberiség elnökének választották. Ben kijárta nekem a kegyelmet, így visszatérhettem a Földre, igaz, mindenki kerülte a társaságomat, egészen addig, amíg egy valóságshow keretében nem kellett meghódítanom a pókok bolygóját...
De az már egy másik történet.
Hasonló történetek
3322
Hirtelen valami megmagyarázhatatlan Erő suhant végig rajta. Valami mély, sötét, csábító. Ekkor rájött, milyen könnyű volt megölni Rainost, egy fegyvertelen embert. Ilyen a Sötét Oldal, mely most hívogatta. De Kéler nem törődött vele. Inkább apja emlékére koncentrált, aki most már békében nyugodhatott. Elűzte lelkéből a gonoszt, a bosszú beteljesülésével a sötétség átjárta, majd elhagyta. Azonban most már tudta, hogy ha nem vigyáz, őt is könnyedén elcsábíthatja a Sötét Oldal...
3780
Dzséjt örömmel forgatta fénykardját. A zöld penge könnyedén hárította el a felé suhanó lövedékeket, szelte ketté a droidvázakat. Aztán meglátott egy alakot a forgatag közepén és elindult felé. Közben folyamatosan forgatta, pörgette fegyverét, minden mozdulattal elpusztítva egy droidot. Aztán hátát nekivetette Nakata Kortel Jedi mesternek, s ketten együtt halálos táncba kezdtek...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: