Játékosok

Az egyik géppisztoly csöve halkan nekikoccant az övön lógó kulacsnak.A tikkasztó, feszült csöndben ez a kis zaj is fülsiketítőnek tűnt,és mintha megadta volna a jelet az indulatok kirobbanásához. Anti a földhöz vágta a fekete baseball sapkáját, és ráugrott.
- Én nem megyek oda ahhoz a kibaszott Árokhoz bazmeg! Ott fogunk megdögleni bazmeg! Nem, nem a kurva életbe...én nem megyek oda!!!
Őrjöngő tekintettel kapkodta a fejét a többiekre, az üvöltése után még rezgett egy csepp nyál a szája sarkában, most azt nyalogatta idegesen, keze az oldalához szorítva a törött bordáihoz.
- Nyugi -szólt Géza, aki a szűkszavú higgadtságot képviselte.
- Még hatan vagyunk, már csak négy nap van hátra, és két Feladat...sokkal jobban állunk, mint idén akárki. Azt már csak magában tette hozzá, hogy nem mintha ez bármit is számítana, elvégre úgyis mind megdöglenek. Mármint rajta kívül,... ő ugyanis mint diplomás ember, vakon hitt saját felsőbbrendűségében, hogy Győztesként kerül ki innen.
Anti mintha kissé összeszedte volna magát, de még mindig szűkölve, hadarva beszélt:
- Abba a nyomorult Árokba krokodilok vannak,baszki...legalább három rusnya dög, de ha ki akarnak velünk baszni, akkor öt, vagy hat, akik ott várnak,hogy bezabálhassanak a lábunkból, és nemcsak krokodilok bazmeg.... mindig van még valami plusz disznóság is,...ott fogunk megdögleni, nem akarom krokodilszarként végezni, érted bazmeg?!!!
- Fogd már be a kurva pofádat! Ne rinyálj már folyton baszki, majd átjutunk valahogy azon a kurva Árkon, ...na! Mi a fasznak jöttél ide??? Azt hitted csak végigsétálsz a millióidért bazmeg?- Ez Artúr volt, cseppet sem finomkodva de annál hatékonyabb modorban. Artúr felvidéki tájszólással nyújtotta a szavakat, civilben postás, és jól bírta egyenlőre a terhelést, fürgén tudott lépkedni az állandó biciklizéstől edzett lábain.
A fején elpiszkolódott,szoros kötés,félig megskalpolta a Hintán egy penge,de a többiek is tele voltak ütött-vágott sebekkel, zúzódásokkal. Géza sántikált, a bokáján vastag fásli, Eszternek a nyaka és a karja égett meg.
Mostanra mindannyian mocskosak voltak, izzadtak, büdösek, lesoványodtak a harctéri fejadagoktól, és kiszikkadtak az állandó ivóvízhiánytól. A fiúk borostásak, kivéve Zolit, aki eleve szakállas volt, és most csak nézte a többieket, az állát dörzsölgette. A jobb szeme szinte eltűnt a fél arcát borító lilás-feketés véraláfutásban, amit a Cseppkőbarlang egyik lezuhanó sziklája okozott, bónuszként két fogát is letörve. Zoli magában morfondírozott, számot vetve a múlttal és a lehetőségekkel.
Már túl voltak a kétharmadán, bár tudták, hogy az első két tízes harmadban nagyon jók voltak, de így is ottmaradt füstölgő kupacként a jóképű Morgen a Kemencéknél, és az élhetetlen, hülye Tibi papóka, aki rálépett az aknára a Halálmezőn, és darabokra szakadt rögtön,... és az a szikár, rosszindulatú spiné akit a gerenda kapott el a Hintán,...Magdinak hívták, ...na az baromi ocsmány volt tényleg. Az egész hasát és medencéjét összeroncsolta a súlyos fa, ott üvöltött beszorulva, két kézzel markolászva a szakadt beleit, amik kifolytak a kezéből, vér bugyogott ki a száján, és minden tele volt szétfröcskölt húscafatokkal és szarral...és ők nem tehettek semmit, a kurva életbe!
Le kellett volna lőni, de az azonnali kizárás a III. pont értelmében. "A Játékos nem okozhat szándékosan sérülést társának, nem ütheti meg, nem lőhet rá amíg el nem jutnak a Dombig, különben azonnali kizárással kell szembenéznie." Már ameddig van szeme, mert a kizárt Játékosnak a szemeit is kiszúrják a kínhalál során,...Na meg ugye egy töltény,..ki az a hülye aki feláldoz egyet is a töltényeiből, csak azért, hogy egy vesztes kevesebbet szenvedjen?
De vajon hogy áll az Alfa csapat? Ha azok kevésbé szerencsések, és mondjuk már csak ketten vannak, vagy hárman, akkor nem fognak csapdát találni az Ároknál. Túl kevés Játékossal nem vághatnak neki a Szolgáltatók az utolsó résznek, mert csökken a nézettség, nincs elég kombinációs lehetőség a fogadásokhoz, nincs elég telefonáló....de csapda nélkül meg nincs véres látvány a nézőknek. Nagy dilemma.
Ki lehet az utolsó helyen a betelefonáló fogadóknál?,... és ki lehet az első? És mekkora százalékot ajánlhattak fel a fogadók az első sérthetetlenségére az Íjászoknak?
Valószínű, hogy ha csapda lesz, akkor az utolsó helyen állónál lesz, de mi van ha épp az megy elsőnek? Mennyien lehetnek az Alfák? Hülyeség abban reménykedni hogy az Alfák nincsenek még legalább négyen....de lehet hogy öten is vannak.
A játék egyik lényeges eleme volt, hogy a Játékosok semmi infóval ne rendelkezzenek,...de azért mindegyik kombinált és számítgatott végig, közben cselezgettek, jópofizgattak és alakoskodtak egymással is, hogy a Dombnál nekik kedvezzenek a klikkek, és az ő érdekeik szerint alakuljanak az erővonalak.
Szar ügy, de maguk másztak bele a szarba,... a Játék abszolút önkéntes volt, a Játékbíróság mindig nagyon alaposan vizsgálta a jelentkezőket, nincs-e valami kényszerítés a dolog mögött. De sosem volt, mint ahogy sosem volt hiány Játékosokban sem, mert a tízmilliós fődíj egy életre megoldott minden problémát,...aki meg vesztes, na annak se volt többé semmi problémája.
Zoli nyugodtan mérlegelt, ő nem akart első lenni, neki elég ha túléli. A Játék VI.pontja volt a terve lényege: "A súlyosan sérült játékos kiszállhat, ha eléri a kerítést, és kap 300 ezret...". Nem milliók, de neki elég lesz. Főleg, ha bekasszírozza még a saját fogadásait is, ami akár ennek a többszöröse is lehet, ha nem túl sokan fogadtak rá hogy megússza. Egy darabig celeb lesz, bulvárlapok első oldalon közlik mindennap az állapotát,ő meg ravaszul vigyorog majd a képeken és V-t mutat,... aztán meghívogatják esti talk-show műsorokba, kereskedelmi rádiókba, vasárnap délelőtti főzésre a Maggi csodakonyhába, Johny Bevadul zenészpartijára,... persze később már csak vidéki nosztalgia-rapbulik szombat esti helyi hőse lenne,...de ha jól forgolódik a médiagecik között, és ügyesen szerepelget, akár egy kisebb csatornán lehet Játék kommentátor is, vagy felszedhet egy híres, menő csajt, mondjuk a pornós Amandát (Istenem, laposra kefélném!), és akkor az is hír lesz ha közösen kutyát sétáltatnak...mindenesetre vége az alkalmi ügynöki munkáknak a parfümökkel és a zoknikkal, vége az öregotthonbeli betegmosdatásoknak és pelenkacseréknek, vége a hónap eleji csekkfrásznak és a hónap végi cigi nélküli napoknak. A hűtőjében félguriga sajtok lesznek, és száz tojás, és több kilónyi sonka, és rekesznyi sörök. Marhaszeletet reggelizik majd,libamájat ebédel és dobozszám eszi a fagyit.
Szép kilátások,...talán most az Ároknál kellene csinálni,...ha mondjuk véletlen lecsúszna félig , és valamelyik kroki elkapná a lábát,...de nem jó! Egy krokodil nem cicózik, az egyből leharapja, nem csak megcsócsálja,... és fél lábbal nem sok esélye lenne elérni a kerítésig. Majdnem a terep közepén jártak, tíz-tizenkét kilométert senki nem tud megtenni egy lábbal,...bár akkor biztosan kevesen fogadnának rá, elvégre fél lábon még senki sem érte el a kerítést (mondjuk két lábon sem túl sokan, mert egy törött kar vagy egyéb ilyen csekélység nem minősült "súlyos" sérülésnek, ahhoz nagy vérző sebek kellettek)...nagy rizikó nagyobb dohány. Nem! Vagy a Farkasveremnél kell próbálkozni, vagy eljutni a Dombig.
Eszter, - aki vásári bábjátékos volt -, zavarta meg a gondolatait. Fiatal kora ellenére Eszter észrevétlenül vált a csapat parancsnokává már az első héten. Mára mind elismerték a tekintélyét, a csavaros eszét és az ösztönös túlélő tehetségét.Lám, most is kitalálta, hogyan jussanak át veszteség és komolyabb sérülés nélkül a Falon, amiről az októberi Játékban, ketten is lezuhantak. Most a kezében tartotta a sárga műanyag lapot a feladattal, amit a Fal tetejéről hoztak el.
- Árok. Pallóval és krokodilokkal.- Ismételte meg, a sárga lapocskát pöckölgetve a körmével, és Antit nézte közben. Az kezdte magát kicsit összeszedni, és sejtve ,hogy ez a kiborulása nem lesz túl jó hatással a fogadók közti népszerűségére, magyarázkodni kezdett, nem annyira a többieknek, mint inkább a kamerának.
- Nem attól félek baszki, hogy nem tudok átmenni azon a kurva pallón,.. 30 centi elég széles, ...de mi van ha leszakad bazmeg, vagy mondjuk csak lehajlik? Azok a dögök állítólag több méter magasra is ki tudnak ugrani a vízből.
A Játék az állandóság és a változás keveréke volt, 30 nap, 15 Feladat, közben napi 10 km-es menetelés a felszereléssel, 1.5 liter vízzel, 2 kajakonzervvel. Az utolsó Feladat a Domb.Itt váltak igazán bonyolulttá a szabályok, és sokesélyes rendszerré, ami a fogadók számára a lehetőségek végtelenjét nyújtották.
A Dombra 10 ösvény vezetett fel, sose fordult még elő,hogy 10 Játékos élve elérte volna a Dombot, de így jelezték a Szolgáltatók, hogy elviekben erre is megvan az esély. Természetesen az volt a lényeg, hogy egymást megöljék, és csak az utolsó életben maradottak juthattak fel a Domb tetejére. Az utolsó nap, a Játék esti lefújásakor, csak két életben levő Játékos maradhatott a Dombon, vagy két Szövetséges, vagy az Alfa és a Béta csapat győztese.
A Domb alján kapták a Játékosok az egyetlen információt, nevezetesen, hogy ki áll a telefonos fogadók listájának végén. Az illető választhatott az egyéni feljutás, vagy a Célpont funkció között. A Célpontnak ki kellett állnia fegyvertelenül az Íjászok elé, 1 órás időtartamra.
Tíz Íjász volt a Domb oldalában, álcázott fedezékben, és elég messziről lőttek, úgyhogy volt esélye a Célpontnak, hogy megússza egy enyhe sebbel. Az első találat után, a VI-os szabály szerinti "súlyos sérültnek" számított, aki megkísérelhette 300 ezerért elérni a kerítést, vagy ha lejárt az 1 óra, akkor sebesülés nélkül is nekiindulhatott a kerítésnek.
Még jobbak voltak a Célpont esélyei, ha voltak olyanok, akik ketten, Szövetségesként indultak el, együtt, egy Ösvényen. Akkor rájuk is vadászhattak az Íjászok, és nem biztos, hogy fel akarták fedni a géppisztolyos Játékosok előtt a rejtekhelyüket azzal, hogy a Célpontra lőnek, míg a Szövetségesek életben vannak. Az Íjászok ugyanis csak a Szövetségesekre és a Célpontra vadászhattak, rájuk is csak a Szövetségesek voltak veszélyesek, egyéni Játékos és Íjász nem harcolhatott egymással.
Ha viszont mindenki egyedül indult, akkor az Íjászoknak csak a Célpont maradt. Fejenként 3 vesszőt lőhettek, kényelmesen, veszély nélkül, szigorúan egyperces időközönként, nagyon népszerű volt ugyanis a "hányadik percben éri találat a Célpontot?" fogadás a magas nyereményszorzó miatt. Mindegyikőjüknek saját színű vesszője volt, és 100 ezret ért számukra a találat, ha a Célpont megsebesült, és elérte a kerítést, 200 ezret, ha meghalt.
Ezenkívül még a fogadók megvesztegethették az Íjászokat, a kedvenc Játékosukra adott szavazattal. Ha valaki nagyon népszerű Játékos volt a fogadók körében, akkor ez az összeg akár félmilliót is elérhette. Ennyi pénzért, csak az volt a dolga az Íjásznak, hogy ne lőjön rá a Szövetségesre. Viszont a Szövetséges Játékos nem tudta, hogy az Íjász éppen kímélő üzemmódban van vele szemben, és ha meglátta, azonnal lőtt. Szóval az Íjászoknak sem ingyen adták a pénzt, megvolt a saját rizikójuk.
A Szövetségesek egymást nem bánthatták, megvolt az az előnyük, hogy a hátuk-oldaluk fedezve volt a többi Játékos felé, megvolt az a hátrányuk, hogy az első szakaszon amíg az Íjászok hatósugarán belül voltak, azok is lőhettek rájuk, nem csak a többi Játékos. Ha egy csapatból két Szövetséges ért fel együtt a csúcsra, akkor a másik csapat feljutója választott melyikükkel küzd meg,ha mindkét csapatból két Szövetséges jutott fel, akkor páros viadalt láthattak a nézők, de ha a másik csapatnak nem volt feljutója,akkor mindkét Szövetséges megkapta a millióját.
Ha viszont egyéni Játékos ért fel mondjuk az Alfa csapatból, és a Bétából senki,...na akkor állt elő az a helyzet, mint a ruletten a nulla! Senki sem nyert, csak a bank, vagyis a Szolgáltatók. Egy mesterlövész egyszerűen szétlőtte az egyetlen feljutó Játékos fejét, és besöpörtek minden tétet. Erre persze nem túl sűrűn került sor, elvégre ha az ilyen esetek gyakoriak, akkor nagyon lecsökkentették volna a fogadási kedvet.
Bonyolult koreográfia, egyszerű gladiátorviadalhoz. Ezért zabálta a nép és őrjöngött esténként milliónyi néző a képernyők előtt.
Eszter végignézett a társulaton, és azon töprengett, hogy kit is válasszon szövetségesnek. Legszívesebben Monát, de ő túl rosszul céloz, és az sem biztos, hogy habozás nélkül lőne Zolira vagy Artúrra. Gézát és Antit szemrebbenés nélkül kinyírná, de a másik kettőt kedveli és ez a gyengesége végzetes lehet. Géza és Anti kezdettől megértették egymást, világos , hogy ők együtt indulnak majd felfelé.
Ez is különös,... Géza tanárember, de van benne valami, amitől majdnem pszichopata (húúú a picsába, az a nézése, mikor Magdi kínlódott!),...és veszélyes, nagyon veszélyes alak. Anti meg csak egy surmó benzinkutas, a fene se érti mitől haveroztak ezek így össze. Zolival megyek, -döntötte el Eszter-, akkor Monának megmarad Artúr, bár lehet, hogy Mona inkább egyedül próbálkozik, ő olyan idealista hőstípus, belefér a jellemébe. Egyedül felmenni rizikó, mert ha a másik csapatból nem jut fel senki, jön a fejlövés, ha viszont onnan is csak egy ér fel, nincs több próba, nem kell párbajozni.
De mi van ha Zoli is egyedül akar menni? Esetleg este lefekszem vele,... bár lehet hogy hiába, Zoli is elég magának való. Sebaj,ha nem jön be a dolog, akkor legalább egy jót kufircolunk,...és a nézők zabálják a harctéri romantikát,... jópár szavazatot fog érni. Artúr túl málészájú, vele semmi esélyem se lenne, az is csoda, hogy eddig eljutott. Bár lehet, hogy ő a sötét ló, és akarattal mutatja magát ilyen bénázósnak?
Észrevéve, hogy mindenki ránéz, Eszter gondolatai lassan visszatértek a pillanatnyi helyzethez.
Egyes elemek majdnem mindig játszottak, mint a Fal, meg az Árok, mások meg csak néha, mint a Hinta az ő Játékukban, vagy a múltkoriban a Présgép, de mindig variáltak a veszélyeken is,... most az Árok pallót és krokodilokat tartogatott. Eszter alaposan körbenézte az Árok környékét, és belekezdett a taktikai előadásába:
- Ne fossatok már ennyire bazmeg! Csak pár hülye hüllő, nincs eszük. Éhes ösztönlények. Megpróbálunk csendben közelíteni, csapatban játszunk, ketten fedeznek a partról, egyenként megyünk át a pallón, akik átértek, azok is fedeznek. Az első aki megy, átviszi magával az egyik kötelet, kifeszíti ahhoz a nagy fához, akkor a következő már ebbe kapaszkodhat, és ha a palló eltörne, még mindig átmászhatunk a kötélen. Világos? Nem tudjuk mi lehet a csapda, vagy van e egyáltalán. Lehet hogy a palló leszakad, lehet hogy rázkódni fog, vagy szelet fújnak ránk, vagy bármi más,...felkészülünk mindenre! Mona! Nálad lesz a másik kötél, ha valaki beesik, te odadobod neki, és Artúrral megpróbáljátok kihúzni.
Mona egyetértőleg bólogatott,olyan nagy elánnal, hogy boglyas göndör haja lobogott, és súlyos mellei is ütemre jártak. Ő volt a csapat lelkiismerete, most sem tagadta meg magát:
- És ha valaki sunnyogni mer, és nem lő, hogy spóroljon a tölténnyel, hát azt kibelezem a Dombon! Értettétek?
Nyomatékul megemelte a gonoszul csillogó recés túlélőkését.
Hirtelen mindenki a töltényeire gondolt. Lőszert 30 db-ot kaptak induláskor, elvileg a vesztesek felszerelését is eloszthatták, de Tibi papóka fölrobbant, Morgen elégett, Alexa meg, aki folyton fecsegett és hascsikárással kínlódott, a Kút mélyén végezte,...az ő muníciójuk elveszett, csak Magdiét tudták elosztani. Éjjel aki őrségben volt, néha el kellett lövöldözzön egyet-egyet, mert a terep tele volt hiénákkal és sakálokkal akik a tábortűztől se nagyon féltek már. De mind tudták pontosan, hány darab lőszerük van még, mint ahogy azt is, hogy a Dombon kell majd igazán a töltény,....no meg előtte még a Farkasveremben. Ha nem ritkult meg túlzottan a létszám, akkor mindig volt Farkasverem, nem azért mintha olyan nehéz lett volna átmenni az ordasokkal teli szurdokon, de voltak olyanok (főleg a nők között), akik képesek voltak ellőni az összes töltényüket egy hisztis, hosszú sorozatban, és ez baromi izgissé tette a fogadásokat, mikor a Dombhoz értek.
Zolinak még 24 tölténye volt, úgy sejtette a többieknek is hasonlóképpen lehet, kivéve talán Monát, aki éjjel mindig sűrűbben lövöldözött, vagy félelemből, vagy túlzott közösségi érzéséből kifolyólag. De Zoli úgy kalkulált, hogy neki, ha minden a tervek szerint alakul, úgysem lesz szüksége rájuk a Dombon, mert ő addigra már az Állomáson lesz, fekszik a fehér lepedős pihepuha ágyban az E.Ü. szobán. Jeges kólát iszogat,hambit fal, és talán az ápolócsaj köpenye alá is benyúlhat, miközben a kivetítőn nézi a többieket, hogyan próbálkoznak a végén.
Farkasverem, addig el kell jutni,...át kell érni az Árkon,...és Eszter terve a körülményekhez képest a legjobb. A Farkasveremben aztán majd úgy intézi, hogy a négyből kettőt lelő, egyet megsebesít, hogy legalább egy farkassal közelharcra kerüljön a sor, és majd hagyja hogy összemarcangolja a vállát, karját, miközben késsel elintézi,...talán még a másik sebesült is odakúszik és belekóstolgat a lábába mielőtt végezne vele. Jó terv, kivitelezhető. A farkasharapások remélhetőleg elegek lesznek a VI. szabályhoz. Kurva jól jött az a szikla is az arcának, nem volt túl fájdalmas a sérülése (legalábbis Géza tuskónyi bokájához, vagy Eszter égéséhez képest semmiség), de nagyon látványos,... és ha elég tölténye marad, akkor sebesülten is úgy mehet a kerítéshez, szinte sétagaloppban, hogy nem kell tartania a vérszagra odagyűlő hiénáktól.
Géza lassan simogatta kopaszodó fejét, ő is erősen gondolkodott, aztán kibökte:
- Nem igazságos a rendszer. Aki fedez, elpocsékolja a töltényeit arra, hogy megmentse azt, aki a Dombon előnyben lesz vele szemben mert több tölténye van.
- A kurva anyádat!- fröccsent ki Mona száján az indulat. - Ha nem lősz azokra a rohadt dögökre, én szétlövöm a térded, és levágom a tökeidet a Dombon!Aztán kihúzom a beled, és a nyakadra tekerem bazmeg... megértetted faszfej????
Anti mintha kicsit lenyugodott volna, bár még mindig kapkodta a fejét és toporgott, de hát mindannyiuk idegei zilált állapotban voltak már eddigre. Most nyugalmat próbált erőltetni magára és elővette a szokásos hülye okoskodását:
- Várjá má,Mona baszki,...Gézának van igazsága. Ha én fedezlek, miközben te sétálsz át a pallón, és lövöm a krokikat, akkor bazmeg a saját töltényeim pocsékolásával csinálok magamnak egy plusz ellenséget a Dombra.
-Oké!- vetette be a tekintélyét Eszter, mielőtt elmérgesedett volna végképpen a helyzet.
- Két variáció van. Egyik, hogy aki nem akar csapatban játszani, az mehet külön. A másik, hogy ha a fedező túl sok töltényt használna el, ami aránytalanul legyengíti, akkor az, aki nem lőtt, kipótolja a sajátjából. Sőt, van egy harmadik is, a Domb alján összedobjuk a töltényeket és egyenlően elosztjuk.
Ezt most mindenki némán kicsit megrágta magában, Anti egyből lejjebb adta a hepciáskodást, Géza is hirtelen a csapatjátékosságra kezdett hajlani,..mindketten tudták, egyedül is, kettesben is kevesebb az esélyük átérni az Árkon és eljutni a Dombig. Majd a Dombon, ott ők lesznek a nyerők, ez volt az egyszerű tervük. Kinyírnak mindenkit aki még eljut addig, lelövöldözik az Íjászokat, és feljutnak. Ők ketten eddig is nagyon takarékosan bántak a lőszerrel, és nem nagyon volt ínyükre, hogy megosszák a pluszt a többiekkel, de azért mindketten mogorván bólintottak, és Géza odaköpte:
- Pótlás.
- Akkor induljunk, de csöndben,hogy ne keltsük föl a dögöket ha épp szundikálnak!
De ebből a csendes surranásból semmi sem lett. Alig értek az Árok közelébe, Artúr beleakadt egy botlódrótba, vijjogó szirénaszó árasztotta el a környéket, és valami rögtön gonoszul locsogni is kezdett az Árokban, ez tisztán hallatszott.
Ezt elkúrtuk!- gondolta Zoli, de továbbra is bízva Eszter (és persze a saját kis külön) tervében, bátorítóan nézett a többiekre, és csak ennyit mondott:
- Na, menjünk és legyünk túl rajta, ha itt ácsorgunk attól nem lesz jobb bazmeg.
És elindultak,... lassú óvatos léptekkel, cikázón figyelő szemekkel, lövésre készen tartott fegyverekkel. Mentek sántikálva, éhesen, kimerülten, sebekkel borítva...de mentek előre, nem számított, hogy az életük a tét, elvégre pénzről volt szó!
Nagy pénzről.
Nagy pénzről, és nagy álmokról.