Regények - 102.oldal

- Jól tudom és azt is, hogy Zeusz csak egy mítosz csak az ókori görögök hittek benne, nem valóságos személy!
- Sajnos tévedsz, nagyon is valóságos. Miatta kellet ide jönnünk.
- Miatta? De miért?
- Már Krisztus előtt megjövendölték, hogy ezen az éjszakán összeülnek a legyőzött égiek, hogy megvitassák sorsukat.
- Te, figyelj, ha itt most ilyen mítosz örültek találkozója van, akkor én inkább lemegyek a hegyről egyedül, és majd lent megvárlak – már indultam volna...

A városka öt templomának tornyai, mint Isten kezének kinyújtott ujjai sápadtan meredtek az ég felé ahonnan a lenyugvó hold árnya és a felkelő nap gyenge fénye megvilágította őket. A kereszténység erős bástyája volt ez a hegyekkel körül zárt hely. Az itt élők hosszú keserves munkával építették föl templomaikat a sziklás hegység hatalmas és erős kőtömbjeiből. ..

Hana minden egyes érintésre összerezzent - sok időbe telt, mire hozzászokott, és megértette, hogy a kéz nem csak fájdalmat közvetíthet. Zavarta, ha megsimogattam a vállát, mikor beszéltem hozzá, de az is, ha megfogtam a kezét...

Ha szeretsz valakit és csalódsz benne - jobban tud fájni. Az ellentétek kéz a kézben járnak. Nincsen öröm bánat nélkül, nincsen szeretet könnyek nélkül, de az éjszaka is más lenne, ha nem váltaná fel szikrázó napsütés...

Az, hogy szeretett valaki - új értelmet adott az életemnek… Nem volt több intő, látogatás az igazgatói irodában, veszekedések, kirohanások - megszelídültem, mint a kisherceg rókája. Gyúrható anyag voltam és jó kezekbe kerültem. Szerető ujjak formáltak - végtelen türelemmel.
Kívül- belül átalakultam. A gyom, amely lelkemben elburjánzott fogyatkozni látszott. Lényem kertje kivirult- minden virág szirmot bontott…

Zeusz lelki szemei előtt már ott látta a szép női alakot, aki a női ruha felett erős páncélt és sisakot viselt, a kezében pedig lándzsát tartott, de a harcias külső ellenére szereti az embereket, főleg a bátor és leleményes embereket. Nem sokkal ezután Zeuszt szörnyű fejfájás kezdte gyötörni, az istenek szánva nézték a szenvedését, de segíteni nem tudtak rajta. Végül előlépett Héphaisztosz a kovács isten és meglékelte apja fejét, a résen keresztül egy csodaszép nő ugrott ki páncélban,...

Rutinos mozdulatokkal egyenletesen felhelyezték a vámpírok a bejáratra a robbanó tölteteket, melyeknek működési elve nem volt bonyolult: egy tenyérnyi nagyságú, körülbelül 1 cm széles fém dobozkáról beszélünk, aminek tartalma két féle lehet: vagy a legkisebb szikrára is begyulladó gázelegyet tartalmaz, vagy hő hatására azonnal meggyúló porkeveréket...

Elestem. Éreztem a hideg jeget magam alatt, és azt, hogy a nagyon fáj a fejem, pár másodperc múlva valami folyik végig a homlokomon. Egy sötét alak lehajolt hozzám, eltakarta előlem az utcai lámpa fényét, közben éreztem a szuszogását az arcomon. Szememet nem tudtam nyitva tartani, minden elsötétült. Valaki a vállamat rángatta, és azt suttogta, hogy ébredjek fel...

Mióta Will itt van egyáltalán nem is volt kedve az iskolához, sőt még tanuláshoz sem. A férfi mindig beférkőzött gondolatai középpontjába és a lány akaratlanul is többször elképzelte, ahogyan Will lassan megválik a felsőjétől, és ezzel láthatóvá válik vékony ugyanakkor annál kívánatosabb teste. Dany megrázta magát, és azon kapta magát, hogy fülig vörösödött, és bizseregni kezdett...

- Honnan veszed, hogy gyűlöllek…? – Hangja hirtelen lággyá változott, mire a fiú kissé gyanús tekintettel méregetni kezdte őt.
- Bocs de eddig sütött belőled a gyűlölet, és egy párszor már az életemre tőrtél, sőt ha jól számolom egyszer már meg is öltél…