Novellák - 59.oldal

- Akkor még nem hallhatok meg… Még nem bocsátott meg nekem.
- Sokan azt hiszik, hogy ha kiélvezték az életet, akkor halnak meg boldogan. Pedig nem. A jó halál, szerintem az, amikor az ember adósság nélkül tud átlépni a másik dimenzióba.
- Ha már mindenről lemondott, mint a buddhisták?
- Nem, nem pont erre gondolok. Hanem arra, hogy már minden feladatát teljesítette a világban, ha csak jó nyomot hagy maga mögött. Ha csak egy ember is van a földön, aki gyűlöli, akkor...

Óracsörgés szakítja meg kellemes álmom, hajnal van, sötét még a reggel, csillagok meg csak lemosolyognak rám, mint parányi lámpafények kik mutatják az utat a hold mellett...

- Az áldott életbe! – káromkodott a Sátán. A többi ördög félve húzta be a nyakát. A főnök ritkán szokta ennyire elveszíteni a fejét. – És a paráznaság?
Minden szem a nőstényördögre szegeződött.
- Meztelen női testbe bújva mellé feküdtem.
- És erre mit csinált?
- Betakart – sütötte le a szemét. – De aztán megjelentem neki, pár barátnőmmel és olyan csábtáncot lejtettünk, hogy még Pál apostol is elismerőleg csettintett volna. De nem. Letérdelt, imádkozott és hálát...

Nem igazán szeretem a romantikus történeteket. Túl rámenősen próbálják meg elhitetni velünk, hogy egy színpadi csók ezerszer jobb, mint egy izzasztó nyár esti kefélés. Hidd el, tudom, miről beszélek.
Nézd meg a Casablancát, és soha nem leszel képes Ingrid Bergman szájába képzelni a farkadat.
Nézd meg a Római vakációt, és el fogod hinni, hogy Audrey Hepburn soha életében nem fingott.
A romantikus filmek csupa tökéletes, megdughatatlan nőt hagynak ránk.

Ifjú szemének tava, néma könnyeitől áradt. A céltalan vonat mocskos ablakában úsztak a távoli fények, s foszlott velük maradék hite. Érzékei már átlépték a tudat szabta határokat, s a Földre taszítottsága fájdalmát.

Ez csak egy történet, amit elszeretnék mesélni.
"Mert sokszor csak egy történetért vagyunk itt, máskor pedig egy egész könyvet írunk együtt."

„Elméd, mint a víz, ha felbolygatják, nagyon zavaros lesz; de amikor lecsillapodik, akkor a válasz önmagától megmutatkozik.” Kung Fu Panda c. film

„Vannak kérdések, amikre nincsen válasz. (...) Ez egy változó világ, és mi magunk vagyunk a legfurcsább változás. Rengeteg behatásra reagálunk. A jövőnk folyton...

Az egyezés a valósággal nem a véletlen műve...

Egy helyi temetés alatt fogant meg bennem az ötlete ennek az rövidke elbeszélésnek. Ha valakit megbántana az írásom, attól elnézést kérek, csupán csak a véleményem öltött testet benne.

- Ezek a fiatalok… - fordult az egyik beteg a másikhoz. – Mindig csak rohannak. Nézze meg ezt is: csak bejön és közli, hogy aki tud, az menjen vele. Nem látja, hogy nyakig gipszben vagyok?
- Bezzeg a mi időnkben… Semmi hordágy, semmi mankó, csak így egyszerűen: keljünk fel és kövessük, ha akarjuk. Semmi részvét.
- Semmi. Persze, megértem, hogy nekik is megvan a maguk baja.
- És nekünk nincs? Már hetek óta nem ettem semmi normális kosztot, odadobnak valami vackot és együk...

- Szia, Aaron vagyok.
- Öh, szia öhm Mia.
- Mond csak szabad ez a hely? – kérdezte Aaron mosolyogva és a lány melletti szabd helyre mutatott a padon.
- Öhm, persze – felelte a lány.
- Köszönöm – mondta a fiú és leült. – Mia… hm még nem találkoztam Mia nevű lánnyal, igazán különleges – jegyezte meg nyugodtan. - Mondd csak Mia, hiszel-e abban, hogy valaki egy öt perces beszélgetés keretében kiderítse, hogy összeillik egy lánnyal?.