A farkas dühe

Mostanában elég sok történetet olvastam elég sok kérdést válaszoltam meg illetve én is kaptam pár választ, így éppen ezért úgy érzem, hogy nekem is ideje lenne megosztanom egy történetet. Ezt nem fogom taglalni, hogy mért, hogy miért a lényeg csak maga a történet.

Volt egyszer sok-sok éve egy magányos farkas, aki mióta csak elszökött kisebb korában otthonról egyedül járta az erdőket, az utakat. Mindig úton volt keveset pihent és a maga ura volt. Már kis korában mikor épp, hogy csak vadászni meg tanult már akkor hozzá kellet szoknia az egyedül léthez és a magányhoz így a magány lett az ő társa és nevelője, mint az átlagosoknak egy másik ember. Reggel mikor felkelt a magány vele volt, mikor lefeküdt akkor is, így szó szerint vele kelt és feküdt. Mindig elkísérte, de őt nem zavarta örült, hogy maga lehet és a Rock ’n’ Roll (igen a Rock ’n’ Roll is társa volt. Fölösleges más hasonlattal betölteni ezt az üres helyet) tehát a zene és a magány voltak az utazó társai, de őt ez sosem zavarta kimondottan örült, hogy nem kell mások terheit cipelni. Néha találkozott vad farkas falkákkal és hozzájuk csapódott sokszor 1 napra néha 1 hónapra, de mikor úgy érezte itt az idő várja az út akkor felállt és elment. Teljes mértékben magáról gondoskodott addig menetelt még jónak találta addig aludt még jónak látta, magának vadászott és megoldotta a fekhelyét is. Na, de nem csépelem a szót mindenki felfogta a lényeget. Így teltek el hosszabb évek a farkas már rengeteg helyen járt. De egy napon farkasunk elért 1 apró hegyi faluba, ahol úgy érezte meg kell állni (fontos dolog még, mindig a saját érzéke után ment, bízott és hitt az ösztöneiben, ha menni akart ment, ha enni étkezett, ha egy üres erdőben futni támadt kedve futott stb.) Hát megszállt a faluban eltöltött jó pár napot, de egy este váratlanul meg ismerkedett 1 nagyon szép, kedves, aranyos farkas lánnyal. Úgy gondolta ez is olyan kapcsolat lesz, mint a többi, rövid, gyors, érzelmes és forró, de teltek a napok, a hetek, a hónapok és mire felocsúdott eltelt 1 év. 1 év alatt elég sok minden változott eleinte még elég sok konfliktusa volt a lánnyal, mert saját magát kellet megtagadnia, hogy vele maradhasson és az bárki bármit mond nem egy egyszerű dolog, mondhatni a szokásokat: engedni a szélhívó szavának, menni az ösztön útján, és ami a legnagyobb kihívás volt neki, azaz volt, hogy többet nem lehetett egyedül. Tehát a szó szoros értelmében megszelídítették. Teljesen megváltozott az egész élete más lett. Elteltek évek 1,2,3,4,5, de azért mindig igyekezett egy kis sétát tenni az erdőben. Ez lett az ő hobbija, de a magány már nem kísérte el sem a rock, de még sem volt egyedül soha, szívében boldogság és öröm volt. Egy csodálatos őszi napon jó kedvűen sétálgatott, de egyszer csak feltámadt a szél és a farkast egy fura érzés kerítette hatalmába, egy régi érzés köszöntötte: az ösztön volt az, de oly módon melyre még nem volt példa és melynek nem tudott gátat szabni és nem is akart, hát engedte, hagyj, vezesse. Először csak gyorsan sétált majd kijjebb lépet, kocogott és a vége az lett, hogy úgy rohant, mint, ha az életéért szaladna. Elhagyta az erdőt ahol élt, messzebb ment, mint addig valaha legalább negyed órán keresztül csak rohant át árkon – bokron, úton, fák között, patakok hídjain át végül elért egy új más erdőbe. Már nem szaladt csak kóválygott, mint, ha keresné a jelet.

Egyszer csak egy völgy szélének a tetején állva találta magát. Messziségben egy gyönyörű havas tetejű hegy állt. Rengeteg gyönyörű fa, a levegő is más volt és a völgy közepén egy hatalmas tükör sima tó feszült. Fürkészte a tájat: a fákat, a havas hegyet, a tavat, állatok neszét hallotta és érezte szagukat a fák között. Majd egyszer csak megpillantott a tó mellet egy csodálatos leírhatatlanul gyönyörű, állom szép, meghökkentően elkápráztató róka lányt. Sajnos ezt a képet nem lehet vissza adni ez a kép csak a farkas emlékezetében él, de tudja a farkas is, hogy ez a kép sose úszik el és mikor élete véget ér ez a kép köszönti majd és ide tér vissza. A csodálatos vad róka lány megjelenése felgyújtott egy régi lámpát a farkas szívében. A farkas sokáig csak nézte a róka lányt majd megállapította (annak ellenére, hogy az arcát nem látta), hogy a róka lány szomorú. Oda ment hozzá, megszólította, megérdeklődte a víz minőségét. A róka lány elmondta, hogy ihatónak találta, de nem állítaná biztosra mivel az erdő ezen részére most merészkedett ő is először, de már egy ideje itt van és fogyasztja a vizet. Mikor a farkas bánatáról kérdezte a róka lány (talán maga sem tudta miét) elmondta, hogy keresett valakit, de nem remélte, hogy megtalálja, mert tudta ő már messze jár. Beszélgetésbe elegyedtek és a reggel korai napsugaraiból bíbor színű naplemente lett mire a farkas magához tért kábulatából melybe a róka lány sodorta. Rengeteget beszélgettek és a farkasban 1 furcsa érzés volt, amit nem tudott hova tenni. Elköszöntek és megvitatták, hogy majd még találkoznak a róka lány is elmondta merre járja az erdőt és a farkas is elmondta, hol található, de nem mondta el a várost, a farkas lányt és semmit. Nem azért mert csaló akart lenni vagy, mert csak 1 éjszakára várt vagy, mert az az előbb említett bizonyos fura érzés egy vágy volt melyet egy vagy több éjszaka kiolthatott, csak nem érezte szükségesnek elmondani, ha a róka kérdezi úgy is elmondja. A farkas elindult haza, de minél messzebb került a róka lánytól egyre inkább szomorúbb lett, egy kedvű, kedvtelen és újra egy érzés köszöntötte régi ismerősnek, de a farkas még nem értette. Telt az idő az az érzés elmúlt a farkasnak már az érzés eszébe sem jutott. Később újra találkoztak körülbelül 1 héttel később, a farkasban már helyre álltak az érzések újra az volt, mint mielőtt a róka lánnyal találkozott. Újra órákat társalgott át a róka lánnyal megint elszaladt az idő és megint ugyan úgy végződött. A farkas megint ismerős érzéssel találkozott, de idő kellet mire megértette. Boldog volt otthon várták barátai lettek, volt, aki szerette, nagyon sokan vették körbe és szerették az óta mióta maga mögött hagyta ezt az érzést évek teltek és ő ezzel tisztában volt és még is a magány lett újra a társa. És őt követte nem sokára a rock visszatért ő hát régi szokásaihoz csapzott lett, vadabb és tartózkodóbb.

És mindig mikor találkozott a róka lánnyal egyre inkább a hatalmába kerítette az érzés, mert a róka lány felszabadította a belé zárt farkast, azt, amit próbált\próbál elnyomni és megtagadni. Először csak 2-3 napig tartott a rossz kedve, mert most már rosszkedvet jelentett neki a magány mivel nem lehetett egyedül nem tudott elszabadulni újdonsült barátaitól és családjától ezért egy szerepbe kényszerült és nem tudta, hogy mi lenne a helyes. Őszintén nem akart semmit a róka lánytól, csak egyszerűen élvezni a társaságát és jól érezni magát, hagyni, hogy olyan felszabadulttá tegye, mint amilyen felszabadult talán sose volt, mert a róka lány is hasonló személyiség volt, mint ő, mellette a magány is jelen lehetett és ő még is teljesen kiegyensúlyozottnak érezte magát. Jelenleg ott tart a farkas, hogy már mindenkit kezd elidegeníteni magától, de ő nem akarja bántani a szeretteit, de még is a megnyilvánulásai önkéntelenek és öntudatlanok. A farkas már lassan egy hete nem látta a róka lányt és kezdi úgy gondolni, hogy szíve üres marad, még újra nem látja őt addig dühös lesz, haragos, magányos, szomorú. Várja a találkozást, de még is tudja, hogy ezzel még is csak rosszat tesz hisz az érzés újra teljesen a hatalmába keríti, és nem tud mit tenni. Sose érezte magát ilyen jól még senkivel, mint a róka lánnyal szerelminek ehhez semmi köze, de még is többet gondolt rá, mint másra. Más felől nem akarja ezt a „kapcsolatot” mert a felszabadultságával másnak árt. De még is a farkas már csak egyedül vagy a róka lánnyal szeret lenni. Órákon át rója magányosan az erdőt, ha már nem bírja a sok jó barátot, akik csak jót akartak neki és nem értik mi ütött belé, de a farkas tudja, hogy ezt nem lehet átadni, elmondani ezért magában tartja, nem beszél róla senkivel, csak tűr és néha csendre utasította a morajló tengert, ami benne tombol.

A farkas kész feladni mindent a semmiért. Azért a semmiért mivel: a róka lánnyal a kapcsolata úgy is véget ér egyszer, mert ha feladja életét, akkor a róka lányt is fel kell adni és újra útra kell kelnie, de még is a farkast csak az érdekli, hogy újra a róka lánnyal lehessen, és ne kelljen a fárasztó barátok egyéb élőlényeket eltűrnie, ne kelljen a fárasztó megnyilvánulásaikat hallgatni. Mindenkinek kezd feltűnni ez, mert mikor a farkas „vadászni megy” mindig zsákmány nélkül, de jó kedvűen tér vissza. A farkas talán azért féli az egészet, mert nem tudja, mi sülhet ki ebből. Egyre hosszabb ideig tart a róka lánytól kapott jó kedv és az üresség is egyre jobban uralkodik a lelkében és veszi át a helyét a régi önmaga. Nem tudja hova vezet ez a végén melyik érzés lesz majd úrrá rajta. Még most is a mai nap is csak a róka lányra vágyik, és naphosszat járja az erdőt egyedül, hogy választ kapjon nyugtalan szívének kérdéseire: hova, hogy, mikor, hol van, mikor lehet vele, ezt mért érzi, és hova vezet ez az egész, és közben várja, hogy újra lássa a Róka lányt.

Nem csépelem a szót, a lényeget mindenki érti. A tanulság: a legboldogabb ember is, aki tele van, barátokkal, szeretekkel, családdal még egy ilyen ember is lehet magányos és boldogtalan, ha álarcot kell hordania, de ha a farkas leveszi, állarcát túl sok embernek árthat ezért vagy szenved és mindenkit elidegenít, magától vagy pedig felégeti a múltat és újra útra kell. Magányosan egyedül ott hagyva a farkas lányt (és azt a biztonságot és családiasságot, ami vele jár) a róka lányt (és a róka lánynál azt az életérzést, melyet a lány ad neki) és minden más barátot és élőlényt.