Óracsörgés szakítja meg kellemes álmom, hajnal van, sötét még a reggel, csillagok meg csak lemosolyognak rám, mint parányi lámpafények, kik mutatják az utat a hold mellett. Botladozom a sötét konyhában, és megint csak a gondolat egy forró csésze kávéra. Felteszem főni a feketét, és közben kinyitom a termosz fedelét. A bagó is hiányzik, mint a jó öreg Colombo hadnagy az üveges szemével, Peter Falknak hívták, ha jól dereng parányi homo sapiens agyamban.
Sípol a kotyogós, míg derengek a reggeli kábulattól, sodrok egy finom szálat a dohányból. 
Jó barát a neve, és a kéj megint csiklandoz, végigfut a hátamon, a jó cigi is kellemesen arat, felszántja alvásban legémberedett idegeim. Mozogni ez az első , és a gépezet, ugyan sosem lesz már olajozott, mint a nagy tankok a katonaság telepein, de harcra kész egy BKV buszállomásig.
Sétálok magamban a hideg, zord időben, egyedül vagyok, mint minden reggel, nincs senki és semmi, hogy beszélgessek. Fém és üveg vesz körül a lepukkant stopban, megint egy jó barátért nyúlok, hiába a sok méreg és füst, az érzés mi eltölt leírhatatlan. Apró vigyor, legalább ennyi jutott már nekem, a kávé és cigi együtt feloldoz, életerőssé tesz, és minden gondtól ugyan nem szabadít meg, de feledteti a hosszútávú bonyodalmakat. 
Végre itt az a csotrogány, négy kerék és némi kraft hajtja, benzin vagy miféle lötty kavarog benne. Kinyílik az ajtó felszállok, a busz is üres, mint a kifogyott pálinkásüveg, mi egykor bontatlan csomagolásban pompázott, vidámságot és hangulatot sugárzott. Elgondolkodom, miért vagyok egyedül, kihalt az utca, a busz sem tart vendéget számomra, csak ez a monoton élet egy kevés élettérrel. Elhagyunk pár megállót és teret a vonal mentén, ugyancsak üresség, kietlenség, vajon, ha változtatnék csak nem sokat, mondjuk másik útvonalon mennék, vagy sétálnék, akkor is ilyen magány övezne, mint most?
Megállók, morfondírozok, mit is jelenthet számomra, lehet egy hely vagy időpont, mindig mikor elhagyunk egyet olyan érzésem van, az életemben akár mérföldkő is lehetne.
A két végállomás, elindulunk valahonnan gyerekfejjel, lehetséges, hogy van párhuzam, és egy megálló az éppen aktuális személyt jelentené?- Formálódom, elérek valamit, célokat tűzök ki, de én csak megyek és mindig ugyanazt teszem. Újabb és újabbakat hagyunk el, de valahol mind helyben és időben megrekedtem. Emlékek az utakról, miket átéltem már ezen a buszon, és nincs változás, mert túl monoton.        
        
            Ha nem akarsz lemaradni:
	Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
                            
        2025-10-27
                    |
            Horror            
    
         A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...    
    
        2025-10-19
                    |
            Novella            
    
         Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.    
    
        2025-10-15
                    |
            Merengő            
    
         Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....    
    
        2025-09-29
                    |
            Novella            
    
         Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...    
    
Friss hozzászólások
            
            
            
            
            
    
        Legnépszerűbb írások:    
    
        2010-09-23
                    |
            Egyéb            
    
         Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...    
    
Hasonló történetek
        
         Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?     
    
         De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
    
    
Utazok…
Hozzászólások
    
    
	 
    
E kezdeti botladozás után viszont kialakul egy reggeli hangulat, kissé borongós és keserű, túl monoton, de vannak célok, amik azért nem hagyják, hogy pesszimista emlékei maradjanak az olvasóidnak. Nem akarok több észrevételt írni - nem is nagyon lenne -, mert alapjában tetszett, amit írtál, de úgy tűnik, elfelejtetted elolvasni egyszer-kétszer, mielőtt beküldted.