Óracsörgés szakítja meg kellemes álmom, hajnal van, sötét még a reggel, csillagok meg csak lemosolyognak rám, mint parányi lámpafények, kik mutatják az utat a hold mellett. Botladozom a sötét konyhában, és megint csak a gondolat egy forró csésze kávéra. Felteszem főni a feketét, és közben kinyitom a termosz fedelét. A bagó is hiányzik, mint a jó öreg Colombo hadnagy az üveges szemével, Peter Falknak hívták, ha jól dereng parányi homo sapiens agyamban.
Sípol a kotyogós, míg derengek a reggeli kábulattól, sodrok egy finom szálat a dohányból.
Jó barát a neve, és a kéj megint csiklandoz, végigfut a hátamon, a jó cigi is kellemesen arat, felszántja alvásban legémberedett idegeim. Mozogni ez az első , és a gépezet, ugyan sosem lesz már olajozott, mint a nagy tankok a katonaság telepein, de harcra kész egy BKV buszállomásig.
Sétálok magamban a hideg, zord időben, egyedül vagyok, mint minden reggel, nincs senki és semmi, hogy beszélgessek. Fém és üveg vesz körül a lepukkant stopban, megint egy jó barátért nyúlok, hiába a sok méreg és füst, az érzés mi eltölt leírhatatlan. Apró vigyor, legalább ennyi jutott már nekem, a kávé és cigi együtt feloldoz, életerőssé tesz, és minden gondtól ugyan nem szabadít meg, de feledteti a hosszútávú bonyodalmakat.
Végre itt az a csotrogány, négy kerék és némi kraft hajtja, benzin vagy miféle lötty kavarog benne. Kinyílik az ajtó felszállok, a busz is üres, mint a kifogyott pálinkásüveg, mi egykor bontatlan csomagolásban pompázott, vidámságot és hangulatot sugárzott. Elgondolkodom, miért vagyok egyedül, kihalt az utca, a busz sem tart vendéget számomra, csak ez a monoton élet egy kevés élettérrel. Elhagyunk pár megállót és teret a vonal mentén, ugyancsak üresség, kietlenség, vajon, ha változtatnék csak nem sokat, mondjuk másik útvonalon mennék, vagy sétálnék, akkor is ilyen magány övezne, mint most?
Megállók, morfondírozok, mit is jelenthet számomra, lehet egy hely vagy időpont, mindig mikor elhagyunk egyet olyan érzésem van, az életemben akár mérföldkő is lehetne.
A két végállomás, elindulunk valahonnan gyerekfejjel, lehetséges, hogy van párhuzam, és egy megálló az éppen aktuális személyt jelentené?- Formálódom, elérek valamit, célokat tűzök ki, de én csak megyek és mindig ugyanazt teszem. Újabb és újabbakat hagyunk el, de valahol mind helyben és időben megrekedtem. Emlékek az utakról, miket átéltem már ezen a buszon, és nincs változás, mert túl monoton.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások
E kezdeti botladozás után viszont kialakul egy reggeli hangulat, kissé borongós és keserű, túl monoton, de vannak célok, amik azért nem hagyják, hogy pesszimista emlékei maradjanak az olvasóidnak. Nem akarok több észrevételt írni - nem is nagyon lenne -, mert alapjában tetszett, amit írtál, de úgy tűnik, elfelejtetted elolvasni egyszer-kétszer, mielőtt beküldted.