Novellák - 55.oldal

Feladás. Egy olyan dolog, amit soha nem szabad megtenni. Csak azért mert úgy érezzük nincs más út, nem azt jelenti, hogy tényleg nincs is. Csak azért mert nehéz és fáj, a lelkünk, soha ne adjuk fel, mert mindig is találunk jobbat magunknak. Mindig lehet jobb, ha sikerül erőt vennünk magunkon a legnehezebb pillanatainkban.

:)

Ezt a novellát két embernek szánom, akiket most, és itt nem szeretnék semmilyen formában megnevezni. Beteljesületlen szerelmükről szól; úgy, ahogy én ezt majdnem tizennyolc évesen látom. Hibát követnek el, hiszen sohasem késő...És remélem, ha valaha elolvassák ezt az irományt, valamit elindít bennük. Talán éppen az első novelláskötetem első kiadásában találkoznak vele.:)

Egy kisebb, novella féle.. Régebbi alkotásom ^^ Kamaszkori egyoldalú szerelemről szól ^^ remélem tetszeni fog =))

Ismerik azt az érzést, mikor valami nagyon rossz és szokatlan illetve váratlan dolog történik velünk? Amikor azt mondjuk, hogy ez nem történhetett meg velem!?

Próbáltam elkapni a vörös tincsek mögött a tekintetét. Azt kívántam bárcsak rám nézne. De ő csak bámult lefelé a földre. Legszívesebben lágyan átöleltem volna, hisz akkor kénytelen lett volna a szemembe nézni, azokkal a gyönyörű kék szemekkel, mint akkor 4 éve.

Első történetem itt . Remélem tetszeni fog ^^ Örülnék, ha írnátok véleményt ^^ előre is köszi :)

Az ajtó csapódása mögött lassan elhalt a gúnyos hahota, és a bakancsos léptek zaja. A szívverésem lelassult, az öklöm szorítása engedett. Mégsem éreztem jobban magam...

Tánc a pszichiáteremmel - egy történet egy erősen skizofrén leányzó legszebb, és egyben legrémesebb hallucinációjáról (ami szerencsére nem történt meg :D). Mivel szándékomban áll néhány novellámat megjelentetni, ezért igyekszem a legtöbbet kihozni ebből a művemből - ahogyan a többiből is. Élvezzétek!

A hósapkás hegyek omladozó alagútjából felhangzott a vonatfütty. A rövid, rekedtest követte egy hosszú, gőgös.
Napra pontosan 150 évvel azután...

"Egy kellemetlen vendég járt nálam tegnap. Nem csengetett, nem kopogtatott, egyszerűen besurrant. Egyik kezével a szememet fogta be, másikkal a számat. Szúrós tekintettel üdvözlést bólintott, majd letelepedett a fotelembe..."