Kényelmesen elhelyezkedtem a kupéban. Bő egy óra utazás várt rám és altatónak egy akta, amit a munkatársaim a tárgyaláshoz összeállítottak. Még negyedóra volt az indulásig, kinyitottam az aktát és a kezdőmondat első negyedénél már le is csukódott a szemem. Még nem indult a vonat, amikor egy női hang ébresztett fel, aamint a kislányának magyaráz:
- Kislányom, ne felejtsd el, hogy a dédi már öreg, hangosan és érthetően beszélj vele.
- Igen, anyu.
- Ha bárkiről kérdezget, mindenki jól van és nincs semmi baj. Érted?
- Igen anyu.
- És ne felejtsd el: nagyon makacs, nem hajlandó tudomásul venni, hogy a világ megváltozott. Ő még Pentelén él.
- Igen anyu.
Reménytelen, gondoltam, s hogy kiszakítsam magamat a családi idillből, újra kinyitottam a mappát. Majdnem eljutottam az első bekezdés végéig, amikor újra lebukott a fejem. Százhalombattán járhattunk, amikor két öregúr ült le a közelünkbe.
- Hogy szegény Andris ezt nem élhette meg…
- Pedig ő mondta, hogy gyűljünk össze, gyűljön össze a régi sztálinvárosi csapat… Akiket odavezényeltek, anno. A sok osztályidegent, hogy építsék a kommunizmust.
- Felépítettük a Szálinvárost.
- Fel. De ott is hagytuk.
Újra visszaaludtam, s már csak akkor ébredtem fel, amikor a célállomáshoz értünk. Mindannyian felvettük a kabátjainkat és leszálltunk. Ki Pentelén, ki Sztálinvárosnál, én Dunaújvárosban és közben arra gondoltam, mindegy ki hol szállt fel, mindannyiunknak ugyanaz a végállomás.
Csak képzeljük, hogy más a célunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások
szeretem, ha vitatkoznak velem