Novellák - 50.oldal

...10 perces késéssel érkezett meg a buszom, ami úgy akart elvinni Pestre cirka 45 másik emberrel együtt, hogy épp csak olyan apróság nem működött rajta, mint az ajtók.

Anyjával és a szeretőjével kell majd élnie? Vagy az apja nemrég bejelentett új családjával? Egyiket sem szerette volna.

Már csak három napja van hátra. Viszont nem tudta, hogyan álljon hozzá. Pedig ilyenkor mindig sikerülni szokott az alkotás. Alex Sankov most érezte magát először öregnek. Bár mindenki más körülötte rég öregurazta, még csak most realizálta, hogy hetvenhárom éves. Háta már görnyedt, szakálla kifehéredett, járása lelassult, beszéde halkult és vontatottá vált. Alex Sankov lenézett remegő kezeire és rájött, itt az ideje az utolsó felvonásnak.

Lehajtott fejjel, kezemmel a napot takarva szemem elől, robogok faluról falura egy régi Ikaruson. Felnézek, amikor a mogorva ellenőr jegyemet kéri, előkeresem táskámból és átnyújtom neki. Biccent egyet, majd továbbáll, én pedig a poros ablak felé fordulva keresem kérdéseimre a válaszokat a romos házak között. Mi az, amitől így megváltozott? Mi történt, míg nem volt itthon?

A történet folytatásos, szóval, ha tetszik akkor olvasd el majd a későbbi részeket. Építő jellegű kritikákat szívesen fogadok. Ez az első ilyen jellegű saját írásom.

A férfi is ott volt,hiszen annyira kiszámítható az egész.Szándékosan jött előbb,mert tudta a nő is korábban érkezik.A nő rendezte sorait és uralkodni próbált magán.Az érzései nem bírálhatják felül a döntését.Több éve tartó szerelem a férfi iránt nem elég ahhoz,hogy beengedje a szívébe.

Valahol Szeged közelében, a Tisza zegzugos, bokrokkal benőtt partján lakott egy férfi. Pontos korát nem tudhatjuk, ám a helyi faluban terjengő mende - mondák alapján olyan negyvenöt-negyvenhat éves lehetett, mégis nyugdíjas éveit taposta már majd két éve. Ez utóbbit onnan tudjuk, hogy a falu népét megbotránkoztatva egyszer csak visszavonult tűzoltói állásából, és elköltözött onnan a fent említett vízpartra, aszkétaéletet élni...

Első novellám volt anno.

Megtörtént események alapján...

Aznap délután Alex előhúzott a zsebéből egy kis csomagot.
- Tudjátok mi ez? Elárulom: fű. Adam, te kipróbálod? Interneten is lehet rendelni, ez is onnan van. Már gondoltam rá, hogyha esetleg kellene ilyen cucc, akkor a te nevedre és címedre rendelnénk meg, te úgyis tizennyolc leszel októberben...

Igaz történet.

Ránéztem. Még akkor is, még a halálfélelem ködén át is annyira helyes volt az arca. Azok a nagy barna szemek éppen a távolba révedtek, az az édes, csókra hívó száj csukva maradt. És akkor elkezdtem könyörögni, hogy hívja a mentőket.
Az ájulás hívogatott. Erőnek erejével küzdöttem ellene, de már majdnem feladtam. Én voltam a gyengébb, én voltam a gyenge láncszem. Mindig is az voltam. Selejt. Különc. Ki hogy hívja...

Szegény Szent Péter gondterhelten vakargatta a fejét. Az évezredfordulóra parancsba kapta, hogy intézkedjek azoknak az ügyében, akiknek az ügye a purgatóriumban ad acta került; akik már hosszú évszázadok óta várták, hogy döntsenek felettük: mehetnek-e a mennybe, vagy még tisztulniuk kell. Szegény Apostol napokig lehorgasztott fővel sétálgatott a Mennyek Kapuja előtt, mikor Jákob ősapa éppen arrafelé járt...