Novellák - 46.oldal

Látja, itt ülünk ketten egy kastélyban, ami hamarosan idegenek kezére kerül, és olyan eszmékről vitatkozunk, amiket pusztulásra szánt a történelem, ahogy minket is. Ön katolikus pap, nem lesznek gyermekei, az én házasságom is terméketlen volt. Az én eszmémet, a liberalizmust a nagy háború ítélte halálra, a kereszténységet pedig az elkövetkező évek fogják elpusztítani. Még nem tudom, hogy a vörös vagy a barna szín képviselői lesznek-e erősebbek, de hamarosan háború kezdődik, minden korábbinál...

Ez az első szövegem,amit feltöltöttem. Remélem, tetszeni fog, de tudom, hogy még elég kezdő vagyok :) Jó és rossz kritikát is elfogadok! :)
Persze ez csak kitalált történet :)

Első ilyen hosszabb lélegzetű írásom, szóval tudom, hogy rengeteg kivetnivaló lesz benne...
Ha javasolhatok valamit, a következőket tedd a tökéletes élményért, hogy legalább tompítsd valamennyire a novellám számtalan gyengeségét: Legyen a szobádban sötét, állítsd be a hangerőt, hogy majd kellemesen szóljon, ne legyen túl hangos, és lapozz erre az internetes linkre: http://www.youtube.com/watch?v=UkNneW7m3YA&list=AL94UKMTqg-9DIB_0SsDRWrhHWfYRJd3wJ
Kortyolj egy kis bort,...

...egy olyan világban nőtt fel, ahol a dolgoknak évezredes rendje volt: az úr úr, a paraszt paraszt, s a pap dolga volt, hogy vigaszt nyújtson az embereknek és őrizze a rendet. Mert minden, ami eltér ettől a rendtől, a forradalom, a kommün, az csak rossz lehet. Valahol igaza is volt. Mert lehet, hogy a régi világ nem volt tökéletes, de legalább biztonságot adott. És a falu kisvilágát ez az idős pap tartotta egybe. Nem erőszakkal, finom szeretettel. Elég volt, hogy egy öregembernek előre...

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Tudom, hogy még két hónapig Párizsban leszel, de tudnod kell, hogy nagyon hiányzol. Te vagy a legjobb barátom pelusos korom óta...

Én nem a bűnről beszélek. A hibáról. Hogy mi a bűn, azt csak Isten tudja, ő látja a szíveket, Ő tudja, hogy ki mit milyen lélekkel tett. A hiba valahol más. Hogy lerombolunk valamit, elpusztítunk valamit, rossz útra térítünk valamit, amit emberi erővel nem lehet helyrehozni. Tudja, naponta hallgatom az emberek gyónásait, a szürke hétköznapi bűnöket, néha nagyobbakat is, de ezek a bűnök mind olyanok, amiket, ha összeszedik magukat, helyre tudnak hozni. Megcsalta a feleségét, abortusz, szeretetlenség,...

Új esély című novellám harmadik fejezete :)

..Ott állok, és csak nézem. Iszom a látványt, egyszerűen nem tudok mit tenni. Ilyen még sosem történt, mindig le tudtam reagálni az adott helyzeteket, de most... Csak megkövülten bámulok. Ő mosolyogva néz, félrebillenti a fejét, nem érti a reakciómat...

Ez a történetem megjelent már itt, majd négy évvel ezelőtt - míly szomorú! - ám darabkákban, s mivel újraolvasva megtetszett, úgy döntöttem, szeretném egészben látni. Politikailag inkorrekt, visszataszító és szürreális, ám van benne valami a gúnyos könnyedségből, ami belőlem, és sokunkból talán örökre elveszett.