Megijedtem, mert az első pillanattól, mintha egyenesen a szívembe látott volna. Úgy, ahogyan te is még hat évvel ezelőtt.
És én azt akartam, hogy örökké téged szeresselek és örökké várjak rád.. de most mégis.. olyan nagyon boldog vagyok, hogy van nekem és ez, annyira.. annyira fáj. Minden egyes könnycseppem, amivel itatom a libákat a párnahuzaton, nem tudom mivégre hull. És tudtam, hogy csak idő kérdése mikor is te újra leszel, de ezeket a sorokat...
Több, mint száz kilométerre fekszel, egy ágyban barátnőddel és te mégis, nekem írod: szeretlek. Nem törődve vele, kis ruhámat levetve, hogyan bújok-e épp a szerelemhez...
De fél szavakból is tudom, hogy a világunkban, ami csak a miénk, abban történhet bármi, akkor is, sallangok nélkül, minden rendben, mert te vagy a minden: a kezdet, a végzet.. és az idők végéig sorsom leszel.
Nem kérek semmilyen ajándékot, hidd el, nem kívánok tőled semmit. Egyetlen dolog van csupán, csak egyetlen egy, amire igazán, tiszta szívvel, mindennél jobban vágyom... az, hogy újra lássalak.
Karácsonykor, ugye itt leszel..?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások