Megijedtem, mert az első pillanattól, mintha egyenesen a szívembe látott volna. Úgy, ahogyan te is még hat évvel ezelőtt.
És én azt akartam, hogy örökké téged szeresselek és örökké várjak rád.. de most mégis.. olyan nagyon boldog vagyok, hogy van nekem és ez, annyira.. annyira fáj. Minden egyes könnycseppem, amivel itatom a libákat a párnahuzaton, nem tudom mivégre hull. És tudtam, hogy csak idő kérdése mikor is te újra leszel, de ezeket a sorokat...
Több, mint száz kilométerre fekszel, egy ágyban barátnőddel és te mégis, nekem írod: szeretlek. Nem törődve vele, kis ruhámat levetve, hogyan bújok-e épp a szerelemhez...
De fél szavakból is tudom, hogy a világunkban, ami csak a miénk, abban történhet bármi, akkor is, sallangok nélkül, minden rendben, mert te vagy a minden: a kezdet, a végzet.. és az idők végéig sorsom leszel.
Nem kérek semmilyen ajándékot, hidd el, nem kívánok tőled semmit. Egyetlen dolog van csupán, csak egyetlen egy, amire igazán, tiszta szívvel, mindennél jobban vágyom... az, hogy újra lássalak.
Karácsonykor, ugye itt leszel..?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások