Megijedtem, mert az első pillanattól, mintha egyenesen a szívembe látott volna. Úgy, ahogyan te is még hat évvel ezelőtt.
És én azt akartam, hogy örökké téged szeresselek és örökké várjak rád.. de most mégis.. olyan nagyon boldog vagyok, hogy van nekem és ez, annyira.. annyira fáj. Minden egyes könnycseppem, amivel itatom a libákat a párnahuzaton, nem tudom mivégre hull. És tudtam, hogy csak idő kérdése mikor is te újra leszel, de ezeket a sorokat...
Több, mint száz kilométerre fekszel, egy ágyban barátnőddel és te mégis, nekem írod: szeretlek. Nem törődve vele, kis ruhámat levetve, hogyan bújok-e épp a szerelemhez...
De fél szavakból is tudom, hogy a világunkban, ami csak a miénk, abban történhet bármi, akkor is, sallangok nélkül, minden rendben, mert te vagy a minden: a kezdet, a végzet.. és az idők végéig sorsom leszel.
Nem kérek semmilyen ajándékot, hidd el, nem kívánok tőled semmit. Egyetlen dolog van csupán, csak egyetlen egy, amire igazán, tiszta szívvel, mindennél jobban vágyom... az, hogy újra lássalak.
Karácsonykor, ugye itt leszel..?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások