Novellák - 40.oldal

Ez egy kis történet az idei hallowenemről.

A piros vadító rúzst választottam, de abból is a mélyvöröset.

Istennek Tízparancsolatjából:
6.Ne paráználkodj!

Első novella, minden kritikát örömmel fogadok, jót is rosszat is.

Ez a kis novella arról szól, hogyan talált meg a szerelem.

A házasság az az intézmény, melyben az utódok érdekében lemondunk az olyan apróságokról, mint a szerelem és a szabadság - gondolta az asszony, miközben mosogatott. De -, nézett ki az ablakon keresztül az udvarra, ahol az unokája játszogatott – megérte.

Mert sárkányfák ilyenek: elpusztíthatatlanok. Ahogy a mesék is.

A történetemnek se címet nem tudtam adni, és még a főszereplőt sem tudtam elnevezni. Egyébként a többi dolgot, ami ennél a két dolognál fontosabb, azokat le tudtam írni, kicsit összevisszának érzem, lehet, hogy az, ami biztos: nincs befejezve, de ezt láthatjátok is.
Ami a lényeg: nem szeretek komoly dolgokról írni. Ha igazi mondanivalójú írást olvasnátok, akkor ezt inkább ne:) Ez is közvetít valamit, és nekem tetszik a témája, de amit én gondolok, az bármi lehet.

Már csak a hintából fel sem emelve hátsó felüket repítettek felé pár otromba szót, pár követ, maguk sem tudván már, hogy miért is teszik ezt, s hogy miért nem okoz már nagyobb örömöt nekik a gyenge, különc, kótyagos kívülálló lealázásának kísérlete. Neki is jobban fájt korábban mindez, s próbálta kedves szavakkal bírni jobb kapcsolatra a fiatalokat, de már elfogytak szavai, s már csak csendesen mosolygott rájuk, ahogy kedves játszótársadra tennéd, kivel egy asztalnál ültök, de teljesen...

Talán most nem a lepkék a hibásak.