Novellák - 37.oldal

Még azt mondanák, hogy meghamisítom a Szentírást. Jó ember a püspökünk, de nagyon tud haragudni, ha rosszul idézem a Bibliát.

– Igazán segíthetnél, Uram… – mondogatta, mert igencsak nehezen gyűltek a diók. Ha végzett egy talpalatnyi hellyel, s felállt, lábával érezte, hogy igencsak sok dió maradt még a falevelek között.
Aztán újra térdre ereszkedett, nem törődve fájós csontjaival, s úgy folytatta a gyűjtögetést. Néha a viskója felé pillantott, mint aki vár valakit. Aztán feltámadt a szellő, lefújta az izzadtságot a homlokáról – és már nem volt egyedül.
– Örülök, hogy eljöttél…

A történet a Liliom c. írásom folytatását képezi, bár önmagában is érthető. A hangulata is hasonló az előzőéhez képest. Így aki nem rajong az ilyesmiért, azt kérem ne olvassa tovább, mindenki másnak, jó olvasást! :) Véleményeket, kritikákat szívesen fogadok. :)

Egy megtörtént esemény írok le, úgy ahogyan megtörtént. Bocsánat, ha esetleg helyesírási hibák vannak benne...

Egy röpke "izé", ne tessék komolyan venni.

Aztán emlékszel mi történt az irodádban? Annál nagyobb zavarban én még nem voltam életemben, a trikómat húzogattam, övemmel babráltam, kezeimet tördeltem, melegem volt, mire te rávágtad: „Vetkőzzél le!” és még komolyan is gondoltad. Istenem imádtam azt a napot.

Iskolai feladatra készült, 12 kifejezéssel (pl. páni félelem).

"Az utcán elesett egy kisfiú. Senki sem vette észre. Egyik pillanatban még futott, a másikban pedig már ott hevert az utca mocskos kövén, kövér ujjaival azt markolászva."

A megtévesztés. Amikor a kívülállók elhiszik azt, amit sugallni akarunk magunkról. De milyenek vagyunk belül? Nos ezt csak mi tudjuk. Illetve azok akik akarjuk, hogy tudják. Mindannyian maszkot viselünk. Csak nem mindenki előtt ugyan azt

Máté maga a megtestesült professzionalizmus. Amit nem is csodálok, mert úgy néz ki mint egy félisten, és olyanok a kezei, mint egy hóhérnak. Csak annyira finomak, hogy alig fájjon. Ismeretségünk fél éve alatt számszerint három mosolyt/és vagy- nevetést sikerült belőle kicsikarnom, de mindegyik után elszégyelltem magam a gondolatra, hogy valószínű mindenki pontosan ugyanezt csinálja vele ittléte röpke fél-egy órája alatt.
Flörtöl.

Rachel munkájához nélkülözhetetlenek a partyk. És még kihagyni sem tudom...