Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyéb versek - 44.oldal
Karjaink egymásba fonódnak ez idő folyamán
S testünk, lelkünk eggyé forr, a hosszú csók kapcsán.
S testünk, lelkünk eggyé forr, a hosszú csók kapcsán.
Szám néma már és szívem sem beszél,
S elfúj egy nap majd az alkonyi szél.
Erőt vesz rajtam a torz, méla kábulat,
Midőn eltűnik arcomról a gyermeki ámulat...
S elfúj egy nap majd az alkonyi szél.
Erőt vesz rajtam a torz, méla kábulat,
Midőn eltűnik arcomról a gyermeki ámulat...
E vers reménytelen napjaim legmélyebb pontján írodott.
Szürke falak között növekednek az emberek,
Romlottság s keserűség öleli körbe önfeledt,
Az egyén, mint fogalom, már nem létezik,
Mert ősapáink mindenük elvesztik...
Romlottság s keserűség öleli körbe önfeledt,
Az egyén, mint fogalom, már nem létezik,
Mert ősapáink mindenük elvesztik...
Dőre sötétség hatol belé
hova az álom meghalni jár...
hova az álom meghalni jár...
Vonagló fények vánszorognak
vágynak valamerre szüntelen
Minden lélegzet sárga homály
szűnve születik kétségtelen...
vágynak valamerre szüntelen
Minden lélegzet sárga homály
szűnve születik kétségtelen...
Betűként támolygó gondolat
színes körmönfont ártó csapda...
színes körmönfont ártó csapda...
H allottam már azt, hogy ne aggódj gyerek, minden jó lesz.
A zt is mondták már nekem, felejtsd el a múltat, a jövő szép lesz...
A zt is mondták már nekem, felejtsd el a múltat, a jövő szép lesz...
Hiszen ha látva,
Amint egy madár kap szárnyra,
Itt hagyván a földet, tojik a világra,
S rád is; te meg csak Földhöz rögzült lábbal
csodálod, s a repülést vágyod...
Amint egy madár kap szárnyra,
Itt hagyván a földet, tojik a világra,
S rád is; te meg csak Földhöz rögzült lábbal
csodálod, s a repülést vágyod...
Eljön az önkritika ideje,
egyszer mindenkinél.
Sóhajtva zuhan a mélybe,
egyszer minden, mi él...
egyszer mindenkinél.
Sóhajtva zuhan a mélybe,
egyszer minden, mi él...