Hiszen ha látva,
Amint egy madár kap szárnyra,
Itt hagyván a földet, tojik a világra,
S rád is; te meg csak Földhöz rögzült lábbal
csodálod, s a repülést vágyod.
Piciny golyóbison istenséget játszol,
Pedig nem tudsz elszakadni ez anyagi világtól.
Saját börtönödet rombolod, pusztítod,
Bepiszkítasz oda, mi saját otthonod!
Szabad vagy, Ember?
Ki a mindennapok rabja,
Elveit félredobva ugrik egy parancsra!
Ember ember ellen... mennyit ér egy élet?
Ha szabad vagy, miért hozza meg helyetted döntésed
Más "Felső Erő", mely NINCS,
mert szintén CSAK egy ember!
Elmélkedni ezen? Ugyan már! Ki nem mer?
Mert mindenki szép érzelmekkel telve tekint a Világra,
Belülről szemlélve csak önmagát nem látja.
A kimondott szó, mondat, vagy gondolat
Hatását megteszi legbelül... de az marad.
Mindezt tudva és akarva:
Szabad vagy hát? Ember?
Igen... hisz, ha látod
Önnönmagad alakítod csak a "szabadságot"!
Amilyenné teszed, olyan lesz életed,
Korlátolt elméd szabhat csupán csak szűk teret
Rövid életednek, mely lásd, egyetlen korlátod!
Ne légy rest, értékeld át úgy a szabadságot,
hogy megéled teljesebben jelen valóságod!