A nevem Bence, egy teljesen átlagos meleg fiatalembernek nevezhettem magamat egészen tizennyolc éves koromig a roppant vékony, mindössze százhatvan centis testemmel. Három évvel ezelőtt az egyéjszakás kapcsolatok mestere voltam, gyakorlatilag nem volt olyan férfi, akivel egynél többször feküdtem volna le. Akkor, egy újabb “éjszaka” után, sétáltam haza a reggeli napsütésben, fülemben az éppen kedvelt dalaimmal, talpaim alatt érezve a betont, ahogy lépésről-lépésre távolodom a testi gyönyörök helyszínétől, hamis szabadságérzetet kölcsönzött nekem.
A következő kép amire emlékszem, az egy kórterem fehérnek szánt fala. Miután magamhoz tértem, néhány órán belül, egy orvos elbeszélése által összeállt a kép. Elgázolt egy autó, eltört a gerincem, ami következtében deréktól lefelé megbénultam. Néhány héttel később újra a szülői házat nevezhettem otthonomnak. Körülbelül egy éven át gyászoltam a nap minden percében az “elvesztett” lábaimat és ezen még az sem segített, hogy a baleset után körülbelül fél évvel a testem regenerációs képessége működési jeleket mutatott. Szépen fokozatosan egyre több mindent éreztem a derekam alatti, lebénult területeken.
A szüleim, a balesetemet követő fél évben ki se mozdultak otthonról, utána is csak azzal a feltétellel, hogy folyamatos felügyelet alatt legyek, nehogy valami bajom essen, ezért kapott kulcsot a házunkhoz pár ember. Általában a szomszédaink voltak kijelölve erre a nemes feladatra, de előfordult, hogy a velem dolgozó egyik terapeutát érte a megtiszteltetés.
A balesetem után egy évvel új gyógytornászt kaptam, hogy közösen megtaláljuk a módját az önellátásomnak. Ő egyedi volt, mert nem csak a sérült terület rehabilitálásával foglalkozott, hanem a felső testem edzésével is. Arra az esetre, ha a regenerációm nem folytatódna, akkor is meglegyenek a képességeim az önálló élethez. Ő volt Gábor, egy nálam tizenöt évvel idősebb, körülbelül százkilencven centi magas, meglehetősen sok izomtömeggel rendelkező, szerető férj és családapa. Nagyjából ennyi derült ki róla egy év alatt, mert a testem rehabilitációja volt a közös célunk, nem a barátkozás. Másfél évvel a balesetem után már mindenki jobban beleszokott az új helyzetbe, mint az elején. Ennek az volt a jele, hogy a szüleim sem tartottak már önellátásra képtelennek, így szokásossá vált az egyedüllétem.
Több, mint egy hete tartott egy pusztítóan forró nyári időszak. Szerda reggel szüleim elmentek dolgozni, én pedig otthon maradtam az ilyen hosszan tartó melegben szokásossá vált meztelen felsőtesttel, térd fölött végződő rövidnadrággal, a szükséges tárgyakkal kartávolságon belül, és egy ventilátor társaságában, ami egy minimálisan javított a hőérzetemen ebben a kánikulában. Délután kettő órakor hallom a bejárati ajtó nyílásának jellegzetes hangját. Gábor jött hozzám a havi fejlesztésemre. Beszélgettünk néhány percet, aztán nekiláttunk a munkának.
Ez alkalommal is, mint minden torna elején, az ölébe véve, kiemelt az orvosi ágyamból és lerakott engem a földre, mert ott fért hozzá mind a négy végtagomhoz. Kezdetben megmasszírozta a karjaimat, utána a lábaimat, hogy kioldja a befeszült izmaimat. Huszonöt perccel később, amikor végzett a lazításommal, nekem szegezte a kérdést.
- Bence! Zavarna téged, ha én is megszabadulnék a felsőmtől?
- Érzem, hogy iszonyat meleg van, még félmeztelenül is. Úgyhogy, nyugodtan vedd csak le, amit akarsz. - meg se fordult a fejemben, hogy bármilyen hatást is kiváltana belőlem, hiszen a balesetem óta eltelt másfél évben nullára redukálódott a kapcsolatom a szexualitásommal
Megfogta a pólója alját és lehúzta törzséről az anyagot. Meglehetősen lassan csinálta meg ezt a mozdulatsort, ez idő alatt végigmértem a kockásra gyúrt hasától, a napbarnította mellizmain át, a feszes bicepszéig mindent, ami a szemem elé tárult. Egy percen belül már tapasztaltam is egy régi-új érzést a lábaim között.
Pár perccel később, lassan már a lábaim kimozgatásának felénél jártunk, a férfiasságom már legszívesebben át lépte volna az őt borító nadrág határait. Amikor a térdem hajlításához értünk, mint mindig, most is a mellkasára helyezte a végtagomat és a saját testével feszítette vissza a lábfejemet. Erre az erőkifejtésre egy nagy remegéssel válaszolt a testem, amihez a talpaim ökölbe szorulása is társult. Éreztem, ahogy a lábujjaim végigsiklottak Gábor mellbimbóján, aminek hatására egészen biztos lettem benne, hogy szemmel láthatóvá avanzsálódott a keményedő péniszem. Négy perc múlva végzett a jobb lábam kimozgatásával, ekkor visszarakta a lábamat alap helyzetbe és kiment a szobából. Nem értettem ezt a megmozdulását, még sosem hagyott magamra a szoba közepén hanyatt fekve.
Két perc múlva hallottam közeledő lépteit, mikor beért, azonnal kezelésbe vette a bal lábamat, kezdte a lábujjaim hajlítgatásával, és már majdnem befejezte a bokám mozgatását is, amikor megkérdeztem:
- Miért mentél ki az előbb? - próbáltam a lehető legtermészetesebb hangsúllyal feltenni a kérdésemet anélkül, hogy hallható legyen rajta a lábaim között zajló biológia folyamat
- Fel kellett írnom egy emlékeztetőt a telefonomba. - válaszolta sietve
Nem fejtettem ki neki, hogy meglehetősen furcsa érzés magatehetetlenül, félmeztelenül feküdni a padlón, miközben az ember fallosza meg akar szabadulni az őt körülölelő béklyótól. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi, még azt sem, hogy fizikai vagy mentális síkon, de biztosan tudtam, hogy valami megváltozott rajta.
Pár pillanat múlva hozzákezdett a bal térdemhez. Minden pontosan ugyanúgy zajlott, mint korábban a jobb lábamnál. Amikor véget ért a végtagjaim kimozgatása, visszahelyezett nyugalmi tartásba, majd megszólalt.
-Kérnék tőled valamit! - erre én felkönyököltem, hogy a szemébe nézzek - Ne kérdezz semmit! Minden világos lesz! - hallottam és értelmezni is tudtam a szavait, de mégse volt fogalmam, hogy mit akar mondani
Belekapaszkodott az anyagdarabba a csípőm két oldalán és lassan lehúzta rólam, mintha a tiltakozásomat várta volna. Pár másodperc múlva éreztem a nadrágom teteje átbucskázik a péniszem végén és egy apró ütést, amit a makkom mért a hasam aljára, megmarkolta és a szájába vette. Én itt engedtem el teljesen az események megértését, dőltem a hátamra és adtam át magam az élménynek.
Öt perc múlva a farkam teljes terjedelmét, időről-időre, Gábor szája birtokolta, amit én halk nyögésekkel díjaztam. Pár perccel később abbahagyta péniszem kényeztetését és elkezdett apró csókokkal haladni, a felsőtestemen át, a fejem irányába. A szája szinte égette a bőrömet minden érintésével, ennek ellenére mégis egyre kéjjel telibb nyögések szűrődtek ki a torkomból. Mikor felért és belenéztem a szemébe, nem láttam benne azt az embert, akit egy éve ismerek, kizárólag az aktuális vágyait láttam rajta. Az én fejemben sem volt már ekkorra több, mint a sóvárgás, hogy a testének minél nagyobb felületét tapasztalhassam meg. Elkezdtem lassan lehámozni róla a nadrágját, de nem támogatta a lassú mozdulataimat, így rövid úton megszabadult az őt fedő ruhadaraboktól. Legfeljebb húsz másodperc múlva már anyaszült meztelenül feküdt a lecsupaszított testemen, én pedig a kezeimet átkulcsoltam a derekán. Éreztem, ahogy egy párszor az enyémhez nyomja a saját, körülbelül, tizennyolc centiméteres szerszámát. Ezután egy kicsit lejjebb helyezkedett, a két térdemnek alányúlva felemelte a lábaimat a nyakamig, én átvettem tőle a térdeim tartását, ő pedig a kezeivel rabul ejtette a plafon felé meredő bokáimat. Néhány pillanattal később éreztem, ahogy a makkja szétfeszíti a fenekemet. Ekkor egy hirtelen mozdulattal belémhatolt, amennyire csak a fallosza hossza engedte. Erre a mozdulatára én a kéjjel teli nyögéseket lecseréltem egy hangerődúsabb, de élvezettel teli kiáltásra. Láttam, ahogy először a lábujjaim kezdtek el remegni, majd ez a reakció keresztülhaladt a végtagjaimon át egészen a vállaimig. A balesetem óta nem éltem még meg ennyire kellemes érzéssel spontán remegést. Ezután mozdulatlanul bennem maradt, mert tudta, hogy szüksége van a testemnek egy kis időre az akklimatizációhoz. A nyugton eltöltött pihenőidő alatt vettem csak észre, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek nyögések szűrődnek ki a torkából. Három perccel később elkezdte lassú tempóval, de a lehető legnagyobb amplitúdóval előre-hátra mozgatni a csípőjét, amire válaszul minden betolásánál egyre hosszabbra nyúltak a számon keresztül szűrődő élvezet hangjai. Öt perc lassú dugás után szabadon eresztette foglyul ejtett bokáimat, talpaimat a kulcscsontjaira helyezte, ráhajolt a felsőtestemre, amíg az ízületeim rugalmassága engedte neki, a jobb kezével megtámasztotta magát a parkettán, a bal kezével pedig izgatni kezdett a mellbimbómon át. Ekkor elkezdte kisebb terjedelemben, de egyre nagyobb sebességgel mozgatni a csípőjét, amivel együtt az én nyögéseim hangereje is megnövekedett. Négy perccel később bekövetkezett az elkerülhetetlen, a prosztatám makkjával masszírozása miatt egy csodálatos bizsergés indult útjára a hasam aljából a testemen át. Éreztem, ahogy eluralja a teljes lényemet egy hatalmas remegés. Először láttam, ahogy, madárlábak módjára, a lábfejeim rámarkolnak Gábor vállaira, majd ez hullámként haladt végig a combjaimon, a csupasz hasfalamon, a mellizmaim feszes bőrfelületén keresztül, egészen a már-már csontosan vékony karjaimig. Másodperceim voltak csak, amíg gyönyörködhettem testrészeim látványában, mert a bizsergés, ami már minden porcikámra átterjedt, robbanásszerűen felerősödött bennem. Az egész testem fölött eluralkodott ez az érzés, ennek a csodálatnak a köldökömet nyaldosó, porcelánkeménységű péniszem vetett véget. Gejzírként tört belőlem ki az élvezetem fizikai manifesztációja hangos kiáltásaim kíséretében. Ekkorra Gábor már nagyon gyors mozdulatokkal dugott engem, én a már megélt orgazmusom ellenére továbbra is kéjes nyögésekkel élveztem a dugást. Egy perccel később hallottam, hogy a lihegése egyre hevesebb és hangosabb lesz. Fél perc múlva pedig kihúzta belőlem ágaskodó falloszát és hangos nyögésekkel kísérve kiverte rám a benne megbúvó gyönyört.
Visszarendezte a lábaimat alaphelyzetbe, majd felállt, kiment a fürdőszobába megmosakodni, utána bejött hozzám, kezében egy vizes szivacsot fogva térdelt le mellém és szabadított meg a testem nagyrészét borító testnedvektől. Utána felhúzta testeinkre az összes ruhadarabot, amit még a megérkezésekor viseltünk és ölébe kapva visszahelyezett engem az orvosi ágyba. Közben, verbális kommunikáció hiányában, próbáltam leolvasni róla valamilyen érzelmet, de a pókerarca győzedelmeskedett. Vártam körülbelül negyedórát, hátha elkezd beszélni, de csak maga elé révedve ült a kanapén, míg végül megszólaltam.
- Én, két évvel ezelőtt tisztában voltam vele, hogy meleg vagyok, de a balesetem óta egyszer sem gondol...
- Fogd be a szád, kérlek! Nem akarok beszélni! - csattant fel
Elhallgattam, nem akartam egy olyan beszélgetést forszírozni, amit bár én szeretnék megejteni, de a másik fél nem vevő a kommunikációra, és egy kicsit meg is ijedtem tőle. Figyeltem, ahogy Gábor a gondolataival, az érzelmeivel, és az önmagáról alkotott hiedelmeivel viaskodik. Láttam értetlenséget, haragot, és csalódottsággal vegyülő beletörődést is az arcán. Attól rettegtem, hogy bomba módjára fog rámrobbanni az elfojtott dühe. Aztán fél óra gyötrődés után felállt, velem szembefordított egy széket, leült mellém, és hozzámszólt.
- Bocs, hogy az előbb bunkó voltam! Őszintén szólva az összezavarodottságomon kívül nem tudok más indokot felhozni a viselkedésemre. Egy órával ezelőtt még teljesen más ember voltam. - kezdett hozzá - Egy, a családjáért bármit megtevő, feleségét tizenöt éve szerető, harmincnégy éves férfi. Most meg egy, a családját szerető, de azt azért, a saját nemével is, elárulni képes férfi vagyok. Ebben az egy órában elvesztettem magamat, és most nem tudom azt sem, hogy ki vagyok én? - fejezte be a lamentálást
- Én csak annyit mondhatok, hogy nem kell feltétlenül eltűnjenek az előbb felsorolt jó tulajdonságaid attól, hogy most hibáztál egyet.
- Tudom, hogy nem váltam értéktelenné attól, hogy lefeküdtem veled. Csak szeretném érteni, hogy miért pont te, és miért majd egy év ismeretség után hoztad elő a tizenöt éve eltemetett meleg részemet? - megütötte fülemet az “eltemetett meleg része” kifejezés, de nem kérdeztem rá, volt elég baja enélkül is
- Erre a kérdésre sajnos nem tudom a választ. Arról viszont biztosíthatlak, hogy senki sem fogja megtudni, mi történt velünk az elmúlt órában. Részemről, mivel nem ismerlek téged behatóan, ez csak egy szex volt, és nincs bennem egyéb érzelem irántad. Irtózatosan vonzó férfi vagy, de csak a gyógytornászom. - közöltem vele nyugtatásképp
- Bence! Attól a perctől kezdve, hogy én is felizgultam rád, már a terapeutád sem vagyok. Én szeretem a családomat, az életemet, amit a homoszexuális részem elhagyásával kialakítottam! Nem szeretnék tovább dolgozni veled, mert fennállna a veszély, hogy újra történjen valami köztünk!
- Megértelek. - ennyit tudtam kipréselni a számon
Nem voltam elkeseredve, mert tényleg megértettem, hogy a részéről ez az együttlét csak egy baklövés volt. Mindemellett azért jobban örültem volna, ha nem ez az utolsó találkozásunk. Ha a szexet nem is veszem számításba, akkor is egyértelmű előnyöm származott a kapcsolatunkból, mert a rehabilitációm elképesztően felgyorsult.
Néhány perccel később hallható volt, ahogy egy autó megáll a ház előtt. Ránéztem Gáborra és mondtam neki.
- Azt hiszem, eljött a búcsú ideje.
- Ha kitartasz a feladatoknál, amiket együtt gyakoroltunk, akkor nagyon sokat fogsz még nélkülem is fejlődni. - bátorított búcsúzóul
Ekkor felállt mellőlem a székből, az ajtóhoz sétált és elköszöntünk egymástól örökre. Még hallottam, ahogy a bejárati ajtóban Édesanyámtól is búcsút vesz. Pár perccel később már azon elmélkedtem, hogy mit fogok csinálni Gábor nélkül.
Kicsivel több, mint egy évvel később kijelenthetem, hogy követve a rehabilitációs tanácsait, minden szabadon létező energiámat a felépülésem érdekében felhasználva és a regenerációmnak hála mára már teljesen ura vagyok a testem mozgásképességének. A lábaim sajnos még nem elég erősek ahhoz, hogy kerekesszék nélkül tudjak közlekedni, de úton vagyok felé.
Most, huszonegy évesen örömmel gondolok vissza arra a délutáni foglalkozásra a gyógytornászommal. Annak a szexnek köszönhetően ébredtem rá, hogy létezik élet a márványtömbön túl, hogy ne csak egy tehetetlen testként tekintsek önmagamra. Ennek hála hajtom most magam a kerekesszékemben egy szórakozóhely irányába, mert hosszú évek munkájával sikerült végre elfogadnom magamat annak, aki vagyok és készen állok ezt megosztani másokkal.
Több hete ismerkedtem másokkal, lettek barátaim is, de Gábort soha többé nem láttam...