Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Versek
A szerelem melynek íze édes minta legfinomabb nektár méze.
Ámbár olykor keserűbb lehet, mint bármi más az életben.
Úgy érzed, hogy feladnád, mert már nincs miért küzdj
Kapaszkodsz...
Ámbár olykor keserűbb lehet, mint bármi más az életben.
Úgy érzed, hogy feladnád, mert már nincs miért küzdj
Kapaszkodsz...
Elfordulhatsz
De lényem szilárd hatalom,
TUDOM
Szót nem szítassz
De áruló két szemed:
SZERETSZ...
De lényem szilárd hatalom,
TUDOM
Szót nem szítassz
De áruló két szemed:
SZERETSZ...
A mélység szólt. „Jöjj, hullj belém!”
Nem hulltam.
Szárnyalni vágyom még,
Magasabb terekre hágni,
Házsorok közt andalogni,
Júliusi párában...
Nem hulltam.
Szárnyalni vágyom még,
Magasabb terekre hágni,
Házsorok közt andalogni,
Júliusi párában...
Régi idők alagútján néz vissza szemem,
s ahogy moccanó vadász rezzen a lesen,
s nézi csendben a fák közt surranó vadat,
szemem előtt múltam is így szalad
keresztül emlékeken,...
s ahogy moccanó vadász rezzen a lesen,
s nézi csendben a fák közt surranó vadat,
szemem előtt múltam is így szalad
keresztül emlékeken,...
Éjfél körül,az esthomályban,
Mikor mindenütt csend honolt.
Egy sötét kis utcácskában,
Bandukoltam egykoron...
Mikor mindenütt csend honolt.
Egy sötét kis utcácskában,
Bandukoltam egykoron...
Ölemben fakó fényképek
Ormótlan hegyei,
S felderengnek régi emlékek,
Mint a múlt tündöklő csillagai
cikáznak át álom – szőtte egemen,
Hanyatló fénynyalábot...
Ormótlan hegyei,
S felderengnek régi emlékek,
Mint a múlt tündöklő csillagai
cikáznak át álom – szőtte egemen,
Hanyatló fénynyalábot...
Mint ellobbanó gyertya lángja,
mit kioltott az éji pára
suhanó, nedvdús teste,
törött kis szívem úgy leste
a csillagok bűvös hunyorgását...
mit kioltott az éji pára
suhanó, nedvdús teste,
törött kis szívem úgy leste
a csillagok bűvös hunyorgását...
Vigyázzatok Elvtárs-Urak! Ne srófoljátok fölfelé az árakat.
Mert ha az árakat fölfelé srófoljátok,
A jövő év helyett ötvenhat szakad le reátok!
Mert ha az árakat fölfelé srófoljátok,
A jövő év helyett ötvenhat szakad le reátok!
Éhes pókszemével les rám az éj,
tüskés csápjaival szívemben kutat,
zsákmányul kínzó fájdalmat remél,
de hűs feledés vájt magának utat...
tüskés csápjaival szívemben kutat,
zsákmányul kínzó fájdalmat remél,
de hűs feledés vájt magának utat...
Miért oly bántó az a szó?
Miért oly fájó az a hang,
Miért oly sértő az a szó?
S miért oly csípős az a hang?
Miért oly fájó az a hang,
Miért oly sértő az a szó?
S miért oly csípős az a hang?