Tündöklő Csillag

Ölemben fakó fényképek
Ormótlan hegyei,
S felderengnek régi emlékek,
Mint a múlt tündöklő csillagai

cikáznak át álom – szőtte egemen,
Hanyatló fénynyalábot húzva,
Megütközve igaztükrű könnycseppeken,
S keservet szántva jelen – valómba,

hol árnyalakok keringőznek
Délceg oszlopok körött,
S bódult parfümillatban érnek,
Hazug csóközönök

ajkainkon, honnan villódzva
Peregnek átok – szavak,
Miknek titkolt hatalma
Könnycseppként izzik fel az álarc alatt,

mit lopva magunkra öltöttünk,
S mitől önnön lényünk rémképpé feszül,
Naiv szem nem leli egét felettünk,
Min a tegnap buja csillaga tündököl…