Ölemben fakó fényképek
Ormótlan hegyei,
S felderengnek régi emlékek,
Mint a múlt tündöklő csillagai
cikáznak át álom – szőtte egemen,
Hanyatló fénynyalábot húzva,
Megütközve igaztükrű könnycseppeken,
S keservet szántva jelen – valómba,
hol árnyalakok keringőznek
Délceg oszlopok körött,
S bódult parfümillatban érnek,
Hazug csóközönök
ajkainkon, honnan villódzva
Peregnek átok – szavak,
Miknek titkolt hatalma
Könnycseppként izzik fel az álarc alatt,
mit lopva magunkra öltöttünk,
S mitől önnön lényünk rémképpé feszül,
Naiv szem nem leli egét felettünk,
Min a tegnap buja csillaga tündököl…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?