Mint ellobbanó gyertya lángja,
mit kioltott az éji pára
suhanó, nedvdús teste,
törött kis szívem úgy leste
a csillagok bűvös hunyorgását.
Álmaim kusza vázlat- mását
fedeztem fel e ponthalmaz
vonalai mentén… Mit romhalmaz
lelkem a sötét égre költött:
odafent csillag alakot öltött,
s most homlokomra csókot nyom
tétova fénye.
Magányom talaján titkos nyom
e végtelennek tetsző égi ábra:
kapukat nyit a másvilágra,
s évmilliárdos kozmosz- lénye
mögött felsejlik létem pince- mélye…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-17
|
Fantasy
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Én a versirásra egyfajta "terápiaként" is tekintek, rengeteget tud segiteni(nah meg rontani is) ha kiirjuk magunkbol az érzelmeinket. TAlán még az önsimeretünket is fejleszti.
Valamikor nagyon régen, talán több csillagöltővel ezelőtt ismerni véltem valakit, aki azt mondta nekem, ő ott lakik, ahol a legtávolabbi csillag. Ahol annak a fénye véget ér, ott a sötétség kezdődik. Ott van valahol az ő csillaga, aminek a fénye idáig nem ér el, és azt csak az láthatja, akit odavisz és akinek megmutatja.
Egy időben azt hittem, csillagról csillagra lépdelve, engem elvitt oda és engedte, hogy lássam. Ma már nem vagyok benne biztos...
Ettől még, ha a csillagos eget fürkészem, valamennyi csillag saját mesét súg, jobb napokon meghallom őket...
Köszönöm az élményt, kivételes volt. :)