Mint ellobbanó gyertya lángja,
mit kioltott az éji pára
suhanó, nedvdús teste,
törött kis szívem úgy leste
a csillagok bűvös hunyorgását.
Álmaim kusza vázlat- mását
fedeztem fel e ponthalmaz
vonalai mentén… Mit romhalmaz
lelkem a sötét égre költött:
odafent csillag alakot öltött,
s most homlokomra csókot nyom
tétova fénye.
Magányom talaján titkos nyom
e végtelennek tetsző égi ábra:
kapukat nyit a másvilágra,
s évmilliárdos kozmosz- lénye
mögött felsejlik létem pince- mélye…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Én a versirásra egyfajta "terápiaként" is tekintek, rengeteget tud segiteni(nah meg rontani is) ha kiirjuk magunkbol az érzelmeinket. TAlán még az önsimeretünket is fejleszti.
Valamikor nagyon régen, talán több csillagöltővel ezelőtt ismerni véltem valakit, aki azt mondta nekem, ő ott lakik, ahol a legtávolabbi csillag. Ahol annak a fénye véget ér, ott a sötétség kezdődik. Ott van valahol az ő csillaga, aminek a fénye idáig nem ér el, és azt csak az láthatja, akit odavisz és akinek megmutatja.
Egy időben azt hittem, csillagról csillagra lépdelve, engem elvitt oda és engedte, hogy lássam. Ma már nem vagyok benne biztos...
Ettől még, ha a csillagos eget fürkészem, valamennyi csillag saját mesét súg, jobb napokon meghallom őket...
Köszönöm az élményt, kivételes volt. :)