Mint ellobbanó gyertya lángja,
mit kioltott az éji pára
suhanó, nedvdús teste,
törött kis szívem úgy leste
a csillagok bűvös hunyorgását.
Álmaim kusza vázlat- mását
fedeztem fel e ponthalmaz
vonalai mentén… Mit romhalmaz
lelkem a sötét égre költött:
odafent csillag alakot öltött,
s most homlokomra csókot nyom
tétova fénye.
Magányom talaján titkos nyom
e végtelennek tetsző égi ábra:
kapukat nyit a másvilágra,
s évmilliárdos kozmosz- lénye
mögött felsejlik létem pince- mélye…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Én a versirásra egyfajta "terápiaként" is tekintek, rengeteget tud segiteni(nah meg rontani is) ha kiirjuk magunkbol az érzelmeinket. TAlán még az önsimeretünket is fejleszti.
Valamikor nagyon régen, talán több csillagöltővel ezelőtt ismerni véltem valakit, aki azt mondta nekem, ő ott lakik, ahol a legtávolabbi csillag. Ahol annak a fénye véget ér, ott a sötétség kezdődik. Ott van valahol az ő csillaga, aminek a fénye idáig nem ér el, és azt csak az láthatja, akit odavisz és akinek megmutatja.
Egy időben azt hittem, csillagról csillagra lépdelve, engem elvitt oda és engedte, hogy lássam. Ma már nem vagyok benne biztos...
Ettől még, ha a csillagos eget fürkészem, valamennyi csillag saját mesét súg, jobb napokon meghallom őket...
Köszönöm az élményt, kivételes volt. :)