Mint ellobbanó gyertya lángja,
mit kioltott az éji pára
suhanó, nedvdús teste,
törött kis szívem úgy leste
a csillagok bűvös hunyorgását.
Álmaim kusza vázlat- mását
fedeztem fel e ponthalmaz
vonalai mentén… Mit romhalmaz
lelkem a sötét égre költött:
odafent csillag alakot öltött,
s most homlokomra csókot nyom
tétova fénye.
Magányom talaján titkos nyom
e végtelennek tetsző égi ábra:
kapukat nyit a másvilágra,
s évmilliárdos kozmosz- lénye
mögött felsejlik létem pince- mélye…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Én a versirásra egyfajta "terápiaként" is tekintek, rengeteget tud segiteni(nah meg rontani is) ha kiirjuk magunkbol az érzelmeinket. TAlán még az önsimeretünket is fejleszti.
Valamikor nagyon régen, talán több csillagöltővel ezelőtt ismerni véltem valakit, aki azt mondta nekem, ő ott lakik, ahol a legtávolabbi csillag. Ahol annak a fénye véget ér, ott a sötétség kezdődik. Ott van valahol az ő csillaga, aminek a fénye idáig nem ér el, és azt csak az láthatja, akit odavisz és akinek megmutatja.
Egy időben azt hittem, csillagról csillagra lépdelve, engem elvitt oda és engedte, hogy lássam. Ma már nem vagyok benne biztos...
Ettől még, ha a csillagos eget fürkészem, valamennyi csillag saját mesét súg, jobb napokon meghallom őket...
Köszönöm az élményt, kivételes volt. :)