Zordó jelen van

Egy ember, melynek kora
Másfél embert ölthetett volna,
Ha a zordó nem talál rá
S öli meg ilyen korán.


Története sok szívet magával húz,
De egyik sem érezheti úgy,
Hogy ez ellen menthet
Csak egy, egy az ezer helyett.


A fiú lelke bátor, s nemes,
Akár a Hold, félelem mentes.
A helyet, hol él, eléri a rossz,
MEgteszi mit kell, és legyőzi a gonoszt.


A zordó most is jelen van,
Az emberek szíve összeroskad.
Félnek, mint általában mindig,
De a hősünk persze itt virít.


A lelke kicsit se retteg
Csak figyel, s néha összerezzen.
Felkészül a viadalra,
És számíthat a diadalra.


Egy éjjelen, eljött az idő,
A két ellenfél egy ideig őrködött,
Aztán csak egy hirtelen döntés,
S a harca már élesben történt.


A halál hamar bekövetkezett.
Nem hitték el az emberek.
A zordó meghalt, s pálcája
A fiú kezében ezt diktálta:


>>A mesterem élete lepergett
AZ új gazdám a jó lett.
Nem hittem volna hogy ez megeshet
De ez van, s lehet hogy ez jobb lesz.>>


E hangok jöttek felőle,
De a nép örjöngése eltemette.
Az öröm átjárta a levegőt,
A történetnek vége is eljött.