Zajos álom

Zajos álmából kel fel a város,
az utcán sétál egy magányos páros,
rúgják az utca sáros porát,
üdvözlik a régi korock új hajnalát.

Szomorúan néznek 1más szemébe,
és ahogy villám csap az égbe,
úgy törnek fel az emlékek újra,
emlékeztetnek a régelhalt múltra,
1világra érzelmek nélkül,
ahonnan elszöktek mindketten végül.


Csendes álomból szendereg a város,
az utcán sétál egy szerelmes páros,
gondosan kerülve az utca mocskát,
üdvözlik egy újnap régi hajnalát.

Össze érnek az ajkak csatáznak a nyelvek,
löketet adnak egy új reggelnek,
új reggelnek régi szavakkal,
egy nyárnak a téli havakkal,
Egy életnek értelem nélkül,
ahonnan elszökök én is végül.

DE:Véget ér az álom kezdődik az élet,
a városban is felkelnek a népek,
az élet tengerében az álmok feloldódnak,
a vágyak, a remények mind elmosódnak,
a te álmaid is be vannak zárva,
a lelked mélyén egy hatalmas várba,


Fura ez az álom mert nem kell fel a város,
az utcán sem akad semmilyen páros,
csak a szél fújja az utca porát,
bezajongva az örök éjszakát.

Csupasz szirtek és kőoszlopok,
amikre soha nem ronthatok,
és az álmok se jönnek többé vissza,
hisz nincs ki őket ide vissza hívja,
eltünt az álom - utána az élet,
hiába szóltam - elértük a véget.

Elértük a véget elértük az álmot,
ezt furcsa végtelen nagy számot,
mit hiába látunk - nemértünk,
de a végére mégis elértünk.