Z-hoz...

Kinézek a csillagos égre, szívem megremeg,
Mindent elkövetek, hogy ezt sose tudja meg.
Nem tudhatja, hogy éjjeleket sírok át érte,
De még akkor is azt súgom:megérte.
Nem tudhatja, ha hallom a nevét, mennyire fáj,
Hiszen élnem nélküle is muszáj!!
Pedig nem tudom, meddig bírok így élni,
Meddig bírok fájdalmak közt remélni.
Nem tudom, meddig lehet becsapni egy szívet,
Könnyek közt azt mondani: ennél jobb is jöhet.
Nem tudhatja meg, hogy érte van a sok sóhaj,
Hogy érte imádkozom minden egyes szóval.
Nem tudhatja meg, hogy nekem ő az igazi szerelmem,
Nem tudhatja meg, bárhogy is fáj nekem!