Vidd el a hegyeket,
Szántsd be a tavakat.
Madár se énekeljen!
Nem kell az már nekem.
Tanulj meg gyűlölni,
Víg embert harapni.
Minden nap egy mással,
Új szeretőd halálával.
Mutasd csak meg a világnak,
Míly kegyetlen tudsz lenni!
Mennyit tudsz adni,
És mennyit elvenni?
Ó, de mit is beszélek?
Hiszen idebenn még égek.
Csak a tűz és a forró régi láng,
Ami fűt, s tör rám a délibáb.
Szeress hát mást is,
Mint ahogy tetted velem,
Hitesd el velük is,
Te vagy a szerelem.
Csókoljatok, enyelegjetek,
nemezzetek gyermekeket.
Vidd tovább a gént,
Nevelj egy új egyént.
Mondd el neki, ne habozz!
Gyermeket nem a gólya hoz.
Okítsd Őt nem kevésbé,
Mint szerelem mesterévé .
Tanítsd őt, s tanulj tőle,
Úgy majd kijár a temetőbe
Reád emlékezni,
Viaszt égetni.
Játsz egy új dallamot
A mennyei szitáron,
Képemléked látom,
Hágód végét járom.
Tetszett e dühödt vallomás,nekem a \"Keserü imádságok Mylittához\" jutott eszembe:menj,mérges vagyok,utállak,de valahol sosem tudlak elengedni te dög....
Nemezni...Van ilyen szó???
"... Ha kívánjátok, nemzzetek gyermekeket."
A másik pedig a nemzés,és nem azt jelenti nemet mondani! :-)
>
Hogyan viszonozhatnám :)
Ne bosszants, mert nem lesz Latinovics! :-P
Tudod, mit?! ROSSEB!!!!! :-))) Így a legjobb!!! :-))
Mint , egésségedre .
>
Jól vannna . Tehát akkor nem szerecc :((
Kösz a türelmet. Nem sértődöm ám meg. Rájöttem, ezért nem írtam soha verset. A költészet csupa talány, meg körülírás, szójáték stb. Nekem az igen, a nem fekszik. Hiába.
Hát igen. A nem, az nem, az igen meg igen, és, ha még nem fekszik, majd fog :)