Volt egy fiú és volt egy lány...

Volt egy fiú és volt egy lány,
Szerették egymást, talán...
A lány biztosra tudta, hogy szereti,
De a fiú csókját biztosra nem érezhzeti...
Megingott a fiú a kapcsolatukban,
És már csak a lányt hibáztatta...
Hibázott és vétkezett,
De ember,így rosszat is cselekedhet...
A fiú nem tudta megbocsátani vétkét,
Ami talán nem is volt olyan nagy vétség...
A lány kérlelte,jöjjön vissza hozzá,
De a fiú csak annyit mondott: Viszlát...

"Viszlát, már nem szeretlek,
Lehet, hogy sohasem szerettelek...
Szép volt ez a rövid idő,
De ez már a végső..."

A lány zokogott, fájt a szíve,
Nem értette, miért teszi ezt vele...
Égett a lelke, sírt a szeme,
De a fiú már nincs mellette...
Elment, mert el tudott menni,
A lánynak el kell Őt felejteni...
Elfeledné ő, ha tudná,
De belül a lélegzet is fáj...
Soha senkit így nem szeretett,
Vele együtt a boldogság is elment...

A fiú boldog és él,
A lány többé nem remél...
Halálát kívánja, jöjjön a csend,
Mely eltakar és betemet...
Veszélyes csókot vált a halállal,
Több csalódást Ő már nem vállal...
Pár sort írt csak a lapra,
Hátha a fiú elolvassa...

Elővette a játékszert,
Mely több életet elvett...
Végighúzta csuklóján,
A vér is kiömlött már...
Nem sírt és nem félt,
A könny már nem csípte szemét...
Elment ő is a boldogságba,
Fel a Menyországba...
Megbékélt, már nem fáj a lelke,
Megbocsátott magának a szíve...
Testét elhagyta szelleme,
Régen nincs már szeretve...

Élettelen teste fekszik a kádban,
Mellette búcsúlevele a fiúra várva...
A fiú megtalálja régi szerelmét,
Mellette elhagyatott levelét...
Reszkető kézzel felbontja,
A sorokat sírva olvassa...

"Egyetlen Szerelmem!
El kellett mennem!
Elhagytál, így szívem fáj,
Velem nem maradtál...
Nélküled élni nem tudok,
hiába is akarok...
Küzdök az égető fájdalom ellen,
De semmit nem tehet lelkem...
Kimúlt, így testem se létezzen,
Hiába égett szerelmem...
Nem haragszom rád, se magamra,
Szívem mind megbocsátotta...
Bennem örökre élni fogsz,
Soha nem feledem mosolyod...
Azt,ahogy rám néztél,
Semmire el nem cserélném...
Egyre kérlek, vésd az eszedbe,
Bár elmentem, síron túl is szeretlek...
Mindig vigyázni fogok rád,
Hallani fogom bánatom halk szavát...
Lelkem meghalt, így testem se éljen,
Bánatom oly végtelen...
Ne sírj édesem, ne bánkódj,
A túlvilágon vár ránk a Hold...
Szerelmem örökre élni fog,
Létedre vigyázni fog...
Zárom hát soraimat,
Sírnom már nem szabad...
Felejtsd el a bánatot,
Emlékezz, egy lány örökre elhagyott..."

A fiú csak most jött rá,hogy szereti,
Ezt a lányt soha nem feledi...
Még mindig látja maga előtt arcát,
Szép szemét, édes mosolyát...
Sírjára fehér virágot tesz,
Magába mindent eltemet...
Beleszól a csendességbe,
"Gyere vissza..." - ezt kérte...
A lány nem jön vissza,
Lényét szimbolizálja sírja...
Élt egy lány aki szeretett,
Ezt a fiú akkor nem értette meg...
Most már késő sírni miatta,
Elment, megy hát ő is utána...
Beleveti magát az éjbe,
Zuhan a fellegekbe...
Most már együtt repülnek az égben,
Szerelmük újra épen...
Volt egy fiú és volt egy lány,
A szerelmre síron tul találtak rá...
Az életben egymáséi nem voltak,
De a túlvilágon, együtt vannak, holtan...

Mi ebből hát a tanulság?
Előbb gondold át...
Nem tudhatod, hogy mit jelent neked,
Csak akor jössz rá, ha elveszítetted...