Visszakaptam (S.Máriónak)

Volt egy ábránd, volt egy remény,
volt egy szív, mi kőkemény.
Fellángolásból csalódás,
biztonságból fellángolás,
s azért kellett feláldoznom,
hogy nyugalmam felboruljon,
adjon helyet új álmoknak,
tengerszemű ábrándoknak.

Nem igazság,hogy újraéltem,
azt, amit már nem reméltem,
mit kívántam szívemből,
mitől rettegtem veszettül!
Most akaratlan itt van újra.
Fájdalmasabb, mint valaha,
sosem érzett kételyekkel,
értelmetlen küzdelemmel.

Nem megy, fel kell adnom!
Magamat be nem csaphatom,
de mégis bánt a puszta ténye,
hogy elragadott egész lénye.
Azeszem mégis azt diktálja,
szívem hajtsam más irányba.
Édes álmom,szép reményem!
Miért raboltad el a szivem?

Csak összetörted,s továbbálltál!