Vándorok

Üres sörös dobozokból
Építettem fel egy várat,
Vörösboros üvegeket
Támasztottam a falának.

Olcsó, párfontos whiskyvel
Az egészet lelocsoltam,
Legutolsó szál gyufámmal
Falaimat felgyújtottam.

Benne égett minden emlék,
Mi bizonyíthatta volna,
Hogy itt éltem valamikor
Saját magammal harcolva.

Figyeltem, ahogy a tűz ég,
Éppen arra vitt az utad,
Láttál s csatlakoztál hozzám,
Papírjaid meggyújtottad.

Némaságba burkolóztunk
Ruháink s bőrünk ott hagyva,
Ahova csak eljutottunk
Szótlanságot hagytunk hátra.

Nagy lőporos fahordókat
Festékporral megtöltöttünk,
Azzal jártuk az utcákat
Nyomokat hagyva mögöttünk.

Egész világ minket akart,
Érinthetetlenek voltunk,
Soha sem kaptak el minket,
De az óta megváltoztunk.