El kellett onnan jönnöm,
Olyan volt, mint egy börtön.
Tudom, hogy mi hajt el mellőled;
Minél messzebb kerülni tőled.
Mindentől, ami te vagy,
Azt akartam, hogy elhagyj.
És most mégis arra gondolok,
Mi együtt voltunk csak boldogok.
Az évek mind elmúlnak,
Évszakok váltakoznak.
Sok kérdés nyugodni nem hagyhat,
Amit most érzek, már nem változhat.
Írtam neked levelet,
Hidd el én szerettelek,
Ne hidd, hogy ez a te hibád,
Én varrtam saját ingemet rád.
Az utolsó esténken
Láttam a szemeidben,
Mindig őszinte voltál hozzám,
S hitted, ezután számíthatsz rám.
Az évek mind elmúlnak,
Évszakok váltakoznak.
Sok kérdés nyugodni nem hagyhat,
Amit most érzek, már nem változhat.
Kapkodtad a levegőt
Fagyos karjaim között.
Hazudtam, mikor megkérdezted,
Itt leszek-e mindig melletted.
Nehéz volt elindulni,
Hagytalak még aludni.
Ágyunknál állva figyeltelek,
Nem tudtad és ezért engedted.
Az évek mind elmúlnak,
Évszakok váltakoznak.
Sok kérdés nyugodni nem hagyhat,
Amit most érzek, már nem változhat.
Kulcsra zártam az ajtót,
Azt várva, hogy meghallod,
Utánam rohansz s megállítasz,
Kétségbeesetten marasztalsz.
Felszálltam a vonatra,
Ablaktól elfordulva.
Visszamennem hozzád nem lehet,
De egyszer talán majd megérted.
Az évek mind elmúlnak,
Évszakok váltakoznak.
Sok kérdés nyugodni nem hagyhat,
Amit most érzek, már nem változhat.