Vallomás

Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültem hozzád,
Vágytam az érintésed, vágytam a szád.
Boldog voltam, hogy veled lehettem,
A régi emlékeim közé már nem menekültem.
Te voltál a holnapom, te voltál a jelenem,
Tudtam, hogy életem veled különlegessé tehetem.
Vártam a pillanatot mikor újra láthatlak,
Ilyenkor gyomrom remegett, hangom elakadt.
Nem vártam tőled soha szerelmet,
Nekem elég volt, ha titokban szerethettelek.
Elég volt ha szemedbe nézhettem,
És, hogy némán ordíthattam, te vagy a mindenem!
Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültem hozzád,
Vágytam az érintésed, vágytam a szád.
Sokszor kívántam, legyen csupán egyetlenegy pillanat,
De akkor érezzem, hogy csak az enyém vagy!
Van valaki, aki nyomába tudom soha sem léphetek,
Mert eza valaki kísérteni fogja életed.
Ott lesz lépten-nyomon,
És, hogy így történjen nem hagyhatom!