Valamikor régen

Régen volt, hogy írtam
Most újra tollat ragadtam.
Újra írnék fájdalomról
Újra keseregnék múltamról.

De most ehhez nincs kedvem
Széken ülve barátságunkon töprengem.
Mit is mondhatnék erről?
Én kezemben a régi kendőm.

Visszaadtad, nem kellett.
Szívből adtam, újra odaadnám, ha kellene.
De mit is mondhatnék rólunk?
Miről szól jelenleg kapcsolatunk?

Szerelem részemről,
Neked hű szerető? Két éve
Tartó barátság? Részedről,
Részemről csak áltató hazugság?

Messzi-messzi távol az
Őszinte érzés? Meddig
Megy ez így még?
Nem kell a színlelés.

De az én érzéseim tiszták,
Hozzád őszinték! A legjobb
Barátom vagy még. Ez
Olyan nagy vétség?

Messzi-messzi távol vagy tőlem.
Újra füzet, toll kezemben.
Fittyet hánysz az érzéseimre
De én ezt tényleg megértem.

Megértem, hogy neked nem
Az vagyok, mint te nekem.
Megértem, hogy mindez
Téged, tényleg nem érdekel.

De nem várhatod, hogy
Hazugságod sokáig tűrjem
Hogy az érzéseket tovább fűzzem.
Mégis, mit vársz tőlem?

Távol-távol, talán nyugovóra térsz!
Holnap nélkülem új napra kélsz.
Új hely, új környezet, új emberek.
Én már nem férek s nem is kellek az új képbe.

Ennyit erről, a színtiszta érzésekről.
Barátom vagy és az is maradsz.
Kérlek, hidd el ezt nekem!
Téged már nem engedhetlek el.

Elfeledkezhetsz rólam, de a
Messzi távolban ott leszek
És a legjobb barátod leszek.
Hozzám mindig jöhetsz.