Valami nyomja szívemet

Képtelen vagyok bármire,
Nincs mellettem senkise.
Nem akarok tanulni,
Úgysem fogom semmire se vinni.

Szülők! Ugyan már!
Ahogy csak tudtok ellenálltok,
Mást akartok, mint mások.
Elegem van ebből, akadályoztok!

Barátok! Kevesen maradtatok!
Nekem ez így is csodálatos.
De egyszer elvisz az élet az útjára titeket,
S nem fordulhattok vissza soha többet.

Szerelem! Ó drága Életem!
Embert Nálad még jobban nem szerettem!
Mégsincs értelme megölnöd engem,
Csak elpusztulok keservesen.

Testvérem! Nem vagy velem!
Te már külön éled életed,
Boldog lehetsz, hisz van, ki szeret.
Legyen szép, egészséges életed.

S most eljöttem én… nem maradt semmim.
Vagy ha igen ez csak pokoli kín.
Nincs miért léteznem, s szennyezni ezt a világot,
Ezért várom már, hogy mikor láthatok örök álmot.

S mégis lehetetlen, nincs erő megtennem,
Pedig semmi sem maradt, mi ne engedjen.
Kérlek, segítsen valaki, de sürgősen,
Nem bírom tovább, egyedül, keservesen.