Valahol

Valahol a Sötét Erdök birtokán,
A Leghidegebb Hegyek legnagyobb fokán,
Tartod fogva minden álmom,
S vigyázol, hogy valóra ne váljon.

Hisz te akkor vagy boldog,ha én szomorú0
Az én világom a tükörben domború.
Könnyeimből meríted az ihletet,
S várod mikor végzek már veled.

Tudom várod.Várod,hogy vége legyen,
Mert bár jobban fáj nekem,
Benned is ott süvölt az üvöltő szél,
S az ordító kétség életre kél.

Nézed a tükröt s ki visszatekint rád,
Nem is hitted, hogy te is így jársz.
Félsz, hogy végül egyedül maradsz,
S hogymerre most haladsz,
Végtelen kínok kísérnek el,
Mely alól soha senki nem old fel.

Valahol a Sötét Erdök birtokán,
A Leghidegebb Hegyek legnagyobb fokán,
Tartod fogva minden álmom,
S vigyázol,hogy valóra ne váljon.