Az élet tengerén evezve
Várok a szívedre repesve.
Mikor jössz hát, kis virág?
Mikor már süllyedni látsz?
Ha már itt lennél mellettem
Boldogan élhetnénk az életben.
De nem vagy itt, s nem szeretsz,
Meghalok, ha ezt teszed.
Tán valaki ellopta szívedet?
Engem meg búsulni engedsz?
Hát legyen így, én nem bánom,
Érjen titeket egy halálos átok!
A két szerelmes ifjú elhunyva,
Mozdulatlanul hevertek ott holtan.
Visszasírom a szerelmes perceim,
De hiába, nincsenek jó emlékeim.
Vagy mégis? Igen, emlékszek.
A parton ölelt meg még régen.
Ó azok a boldog pillanatok!"
Gondolta, s arca színe falfehérre váltott.
Eldőlt, mint egy ceruza,
Bántában összeroskadt.
Így lett vége a nagy szerelemnek,
Ne kívánja senki ezt ellenségének se.
Vége van, ahogy a történetnek is,
Szomorú, de így kell lenni.
Az élet így akarta,
Legyen is mindig saját akarata.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?