utolsó szirom

Fájó szív az, mely e verset teremti,
Egy lányról szól, ki a szerelmet keresi,
Mert érzései egyre csak elfogynak,
Ezt Ő is tudja, mégis elhallgat.
Szíve érzése számomra talány,
Szerelme végét látja a sivatag porán.
Remény és szerelem, e kettő éltet engem,
Reménykedem, csak egy próba, mert szeretem.
De félek, hogy ez az érzés igaz,
S ha így van, számomra nincs vigasz.
Felemésztene a keserű szomorúság,
Utolsó szirmát, elhullajtaná egy virág.
A virág, mely akkor nyílt ki burkából,
Mikor megszerettél, egy nyári délutánon.
Úgy látszik, ez a virág csak eddig élt,
Csak eddig, s szívem ettől félt.
Könyörgöm Neked, mondd el mit érzel,
Ha nem szeretsz, akkor hagyj el.
Vagy ha más szerelmére vágysz, hát legyen,
De egyet sose feledj, él egy fiú, ki örökké szeret.