Unalmamban

Bomladozó falak körülöttem,
Egy új ablak, amit nem én vettem,
Egy őszi táj, régi házakkal,
Sosem beszélek azokkal.

Egy dallam motoszkál itt,
Ismerősen hangzik: Brad Pitt
Hárommal kezdtem, már egy sincs,
Ki kell deriitsem, mi az a kincs.

Miért fejlődött idáig ez a Világ,
Rossz és gonosz egymással verseng,
És a jó a béke eltünt már,
De a muzsika még mindig zeng.

Szomorúság, mindennek az alapja,
Szomorúság, minek igazából nincs is attya,
Szomorúság, erre épül minden más,
Szomorúság, más szóval Örök Alvas.

Az utcán félszegen járok,
Mellettem egy mély árok,
Elgondolkodtam a jövön,
S a múltat felejtve Jövők.

Nem értem minek kéne éljek,
Nem vagyok fontos személy,
Ugyhogy, hiába, nincs mért éljek,
Nézd ! A víz sekély.

Ha már leneztél, most nézz fel,
Fel az égre, mert sokat elérsz ezzel !
Kedvedtől függöen, érted tárul fel !
Nézz szemembe a valósággal, és ne taszits el !

Ime már jópáradik szakaszom irom,
De még mindig nem fogyott ki a gondolatom,
Arra viszont már rég rájöttem, érted élek!
Épp emiatt, mostmár senkivel sem cserélek !

A múltnak nyomai körbe vesznek,
Ha úgy döntök megyek, ők is mennek.
Az életem célja, már rég elveszett !
Helyette másikat keresek !!!

Sötétség le el,
Mejtől szabadúlni nem lehet.
Bízni sem lehet senkiben,
Csak magadra szamíthatsz helyben.

Már csak az álom ami ébren tart
A halál végzetes karmából,
S ha az álom megszünik tartalmából,
Kiderül Isten mit is akart !!!

Felhők gomolyognak az égen,
Csúnya szürke felhők, égtek
Rőzsék tucatra, télen
Mikor elfogy, a halál jön s mondja Végetek !!

Míg újra fogok látni rendesen,
Egesz lesz az életem,
Addig csak azt lesem,
Amit nem merem !!!

Elvesztél, nem tudod mit csinálj
Kerestél, mégis jobb, hogy ne találj.
Szeretnél, de erre válaszom, hogy várj,
Seretnék, de mégsem teszem, mert fáj.