Három hónap nagyon hosszú
Azt hittem sose lesz vége
Addig volt bennem a bú
Mára visszatért újra a béke
Jó végre, hogy tudok boldog lenni
Megint képes vagyok másoknak segíteni
Reggelente vidáman az ágyamban kelni
A kincsem tud belőlem erőt meríteni
Három hétig éreztem ezt
Élveztem minden percét
Nem kellett felöltenem a mezt
Mellyel takartam a gonosz létét
Azon a napon mikor elmentünk inni
Egy pillanat alatt visszajött az érzés
Fogalmam se volt mit kéne tenni
Miután a felszakadt sebből elindult a vérzés
Nem voltam rá felkészülve
Hirtelen a sötétből jött
Mint régen úgy voltam a sorssal kibékülve
Ám végig ott állt a testem mögött
Jött volna amikor otthon vagyok egyedül
Ehelyett mások szeme láttára támadott
A lelkem most megint kicsit meggyengült
Így most rajta könnyedén keresztül vágtatott
Összeszorítom fogam és felállok
Meredt szemmel az égre nézek
Dühösen a tekintetébe nézek
Hogy többet segítséget már tőle sem kérek
2007.04.30
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?