Három hónap nagyon hosszú
Azt hittem sose lesz vége
Addig volt bennem a bú
Mára visszatért újra a béke
Jó végre, hogy tudok boldog lenni
Megint képes vagyok másoknak segíteni
Reggelente vidáman az ágyamban kelni
A kincsem tud belőlem erőt meríteni
Három hétig éreztem ezt
Élveztem minden percét
Nem kellett felöltenem a mezt
Mellyel takartam a gonosz létét
Azon a napon mikor elmentünk inni
Egy pillanat alatt visszajött az érzés
Fogalmam se volt mit kéne tenni
Miután a felszakadt sebből elindult a vérzés
Nem voltam rá felkészülve
Hirtelen a sötétből jött
Mint régen úgy voltam a sorssal kibékülve
Ám végig ott állt a testem mögött
Jött volna amikor otthon vagyok egyedül
Ehelyett mások szeme láttára támadott
A lelkem most megint kicsit meggyengült
Így most rajta könnyedén keresztül vágtatott
Összeszorítom fogam és felállok
Meredt szemmel az égre nézek
Dühösen a tekintetébe nézek
Hogy többet segítséget már tőle sem kérek
2007.04.30
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?