Új hó

Új havat szór a csípős sarki szél,
Oly nyugodt, hogy már bárkit megnyugtatna.
Még az a nő is ott, a vérvörös hóban,
Halott férfjét siratja. Elgázolták. Fél.

Vértől vörös tenyerét százszor is átsimítja
A megroncsolt testen. Szemernyi életet keresne benne.
Minden másodperce egy újabb csalódás.
A holttest már kihűlt, vére már a hóé.

Mutatóujjával beletúr a hóba s véres életnedvet nyal le róla.
Joga van hozzá, ennyihez joga van.
Ugyanúgy, mint valakinek, odafentről, egyszerre
Felhívni a férfit indítékok nélkül.

Új hó hull, első hó, hófehér fátyol a nyugodt halottnak.
Az idő mindent eltemet, mint a fehér hó.
Újabb merénylet, újabb kísértés
Egy haláli nyugodtsághoz, egy végtelen csendhez.