Úgy fáj… ha reggel nélküled ébredek,
Úgy fáj… a tudat, hogy holnap már nem lehetek veled.
Úgy fáj… az érzés, hogy mást ölelsz át,
Úgy fáj… a nap, melyet nélküled élek át.
Úgy fáj… a seb, melyet szívemen ejtesz,
Akarva, akaratlanul, de megsebez.
Úgy fáj…a nézés, melyben vágy lángja lobban,
Mitől szívem rögtön megdobban.
Úgy fáj… a vers, melyről te jutsz eszembe,
Az érzés, hogy éjszaka párnát húzok fejemre,
Ne halljam fejemben, lágy, kedves hangodat,
Mely éjszaka valaki mást nyugtat.
Úgy fáj… látni érős karodat,
Mellyel már nem engem simogatsz.
Úgy fáj… látni telt ajkaid,
Mellyel talán épp most csókolsz valakit.
Úgy fáj… érezni a hiányod,
Melyet meg kell szoknom,
Hogy is hihettem Istenem,
Hogy sikerült egy ilyen srácot kifognom.
Úgy fáj… hogy kifogni, kifogtam,
Csak aztán újra a vízbe dobtam.
Hagytam ráakadni más csalijára,
Érezni azt, hogy szeretlek, de hiába…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások