Tudod mi a bánat?

Ülni egy szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, hol boldog voltál, s otthagyni szívedet örökre.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, melyek szemedben égnek.
Elérhetetlen álmokat kergetni, csalódott szívvel, csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szídobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat őrizni, míg meg nem fakulnak,
Magadat, s nem őt nevezni hazugnak.
Hideg búcsúszóval forró csókot kérni,
Mássá válni, s vissza nem fordulni.
Nevetni hazug lemondással,
Otthon leborulni könnyes sóhajtással,
Majd átvergődni hosszú éjszakákat,
Hogy ő meg nem tudja, mi is az a bánat!