Tizenegyszer kilenc

Míg élsz, nem fejtheted meg a nagytitkokat,
Míg élsz, félig tudatlan maradsz
Tudatlan, mint a magzat, születés előtt
Ki köldökzsinóron veszi a levegőt
Ki lubickol az anyaméh vizébe
S gondolkodik. vajon születés után lesz e élete.
S ha igen, hát milyen?
És addig örök titok marad,
Míg az idő ott benn halad,
Kilenc hónap az élet
Aztán Újra éled,
Minden más, keserű sírás
Már az első pillanat.
Míg élsz, nem fejtheted meg a nagy titkokat,
Lám kilenc év után tágul a tudat
Kis felnőtté válik és ismét lubickolni kezd,
A test
A lélek, semmitől se fél
Gondolja: mindenre van esély,
És tanul hogy majd bölcs legyen,
Túl jusson magas hegyeken,
Utazzon háborgó tengereken,
Övé a nem látott végtelen
Övé minden pillanat
Míg élsz, nem fejtheted meg a nagy titkokat.
Mikor az újabb kilenc érkezik
Mikor az első gátak fékezik
Mikor elbotlik egy szalmaszálba,
Mikor ellökik, ha felállna,
Akkor ismét újra kezdi
A sok újat felfedezni
Keresi a párját a repülő madárkát kérdezi
Ha azonnal nem leli
Vagy a katica bogárkát
Ki megjárja a füvek alját
Keresi fenn és lenn
Mondjátok: miért nem lelem?
Még élsz nem fejtheted meg a nagy titkokat!
És jön, lehet újabb nyolcszor kilenc
És egyre több helyre mehetsz
Tanulni megfejteni a világot,
Tisztelni embert, fát, virágot
Beszélni róluk szép szavakkal
Szerelemben küzdeni bajjal
Szeretni békét, viselni bosszúságot
Vízzel oltani tüzet, szomjúságot,
Sivatagban keresni gyöngyöt, porszemet
Mindent mi boldoggá tehet
S rájössz: ha eléred a tízszer kilencet
Míg élsz, a nagytitkokat nem fejtheted meg.
Addig soha nem lesz róla tudatod
Hiába kutatod
A képet
Halál után van e élet?