Kinn már virágoznak a fák,
Minden zöldbe borult,
Szívünk csak szerelemre vár,
Szerelemre nyílt, már nem szorul.
Szorult mikor hideg tél volt,
Hideg volt a szívem is,
Parkban, hol az első csók volt,
Azt gondoltam, ilyen nincs.
Igaz volt minden szó, azt mondtad,
S én hittem is neked,
Álmomban sem gondoltam volna,
Hogy te hazudsz nekem.
Elváltunk egymástól szépen lassan,
Nem akartam, hogy így legyen,
Hát, sajnos ilyenek vannak.
Sors, végzet! Ez az élet, menjen!
Akkor még szomorú voltam nagyon,
De ez elmúlt már régen,
Most tavasz van boldog vagyok,
Már örülök hogy vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Télből tavasz lett
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások